INFORÁDIÓ
2021. szeptember 27. hétfő
Adalbert

nyugat-balkán

bővítés

eu-tagság

angela merkel

aleksandar vucic

A hivatalos látogatáson Budapesten tartózkodó Angela Merkel német kancellár, Orbán Viktor miniszterelnök vendége beszél a megbeszélésük után tartott közös sajtótájékoztatón a Parlamentben 2015. február 2-án.

Angela Merkel is stratégiai érdeknek tekinti a nyugat-balkáni bővítést

Infostart / Fóris György

Minden korábbinál erőteljesebben hitet tett az Európai Uniós nyugat-balkáni bővítése mellett Angela Merkel leköszönő német kancellár, belgrádi látogatása során tett sajtónyilatkozatában.

Lényegében az Európai Bizottság sok év óta hangoztatott bővítésbarát megközelítését ismételte meg Angela Merkel, csak még jobban kihangsúlyozta kérdés jelentőségét, midőn belgrádi vendéglátója, Aleksandar Vučić szerb elnök társaságában újságírók kérdéseire válaszolt.

Mint fogalmazott, az Európai Unió tagállamainak „mindig tudatában kellene lenniük”, hogy

az uniónak „geostratégiai abszolút érdeke” fűződik a nyugat-balkáni országok európai uniós befogadásához.

A kapcsolódó tétek illusztrálásához Merkel emlékeztetett arra, hogy „a világ számos további térségéből” élénk érdeklődés mutatkozik a nyugat-balkáni régió iránt, miközben elsősorban közvetlen európai uniós „szomszédságról” van szó.

Megfigyelők megjegyzik, hogy az Európai Bizottság lassan már egy évtizede évről évre közzéteszi „bővítési” és „szomszédsági” jelentéseit, amelyek egyik konklúziója minden esetben a már folyamatban lévő tárgyalások felgyorsítására – jelenleg Szerbiával és Montenegróval zajlik ilyen -, illetve a potenciális tagjelöltekkel (Albánia, Észak-Macedónia) a csatlakozási tárgyalások megkezdésére vonatkozik.

A folyamat ugyanakkor érdemben mégsem változik, aminek oka elsősorban az, hogy a főként északi tagállamok egy csoportja – élükön Franciaországgal és Hollandiával –

jogállamisági, bűnüldözési, korrupciós, közbiztonsági fenntartásokat hangoztat a térség államaival és kormányzataival szemben,

további reformokat és „visszafordíthatatlan” változásokat követelve az utóbbiak belső rendszerében.

Merkel mellesleg ez utóbbiak kapcsán is úgy vélte, hogy igenis „komoly haladás” történt a régió országaiban, jóllehet, ő is úgy vélte, hogy további erőfeszítésekre is volna még szükség. Ennek jegyében „bátorította” Szerbiát a jogállamisági rendszer és a pluralisztikus társadalmi modell kiteljesítésére.

A leköszönő kancellár egyúttal igen határozottan leszögezett egy nagyon konkrét és lényeges elvárást, midőn kijelentette: „a koszovói kérdést meg kell tudni oldani, mielőtt Szerbia az Európai Unió tagjává válna”.

Szakértői olvasatban ez igazából – sok EU-tagállam megközelítése szerint – fordított sorrendben értendő:

Szerbia addig nem lehet az EU tagja, amíg nem oldja meg a koszovói kérdést.

A kikötés sokak szerint valahol – a térség stabilitásának megőrzésén túl – az úgynevezett „ciprusi tanulságból” is fakad. Ciprussal szemben sokáig az volt a fenntartás, hogy addig nem lehet szó a csatlakozási tárgyalás megkezdéséről, amíg meg nem oldják a szigetország megosztottságának, a ciprusi török és görög közösségek közötti ellentéteknek a problémáját.

A kelet-európai rendszerváltások után azonban nagyságrendekkel megnőtt a nyomás a kelet-európai tagfelvételi folyamat megnyitására, amit viszont a már tag Görögország mindaddig blokkolt, amíg a tagjelöltek sorába nem kerülhetett Ciprus is – egyelőre a fenti elvárások teljesítése nélkül is.

Az akkori érvelés e változás mellett az volt, hogy talán még jobb is, ha a szigetország újraegyesítésének kérdését időben a csatlakozási folyamat mellé (nem pedig elé) rendelik, lévén az utóbbi „ösztönző ereje” jó eséllyel „úgyis” a két közösségi álláspotjának a közelítését segíti majd elő.

Azonban nem ez történt, és Ciprus végül ugyanazzal a megosztottsággal vált az Unió tagjává, amivel a csatlakozási folyamatot megkezdte, amivel viszont nagy mértékben komplikáltabbá tette az EU külpolitikai mozgásterét, mindenekelőtt Törökország vonatkozásában.

Uniós körökben ekkor vált afféle informális fogadalommá, hogy

nem fognak többé rendezetlen geopolitikai problémát az unión belülre importálni,

márpedig általános megítélés szerint a Nyugat-Balkánon a koszovói kérdés – a Pristina→Belgrád-viszony rendezetlensége – ilyennek tekinthető.

A kérdés kapcsán a maga részéről az idézett sajtóértekezleten Vučić úgy fogalmazott, hogy „tudatában van” a probléma fontosságának, sőt, még azt is elismerte, hogy úgymond Szerbia EU-tagsága a kapcsolatok rendezése alapján következhet be. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy minderre valós „kompromisszumok” mellett kell, hogy sor kerüljön, ami viszont „nem szégyenítheti meg Szerbiát”
.
Sajtójentések a hétfői közös sajtóértekezlet kapcsán emlékeztettek, hogy a maga is nyugat-balkáni szlovén féléves EU-elnökség rendezése mellett októberben

EU–nyugatbalkáni-csúcstalálkozóra

kerül majd sor, ami sokak reményei szerint alkalom lehet a bővítési folyamat újbóli tovább lendítésének.

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor
A címlapról ajánljuk

Cîțu legyőzte Orbant

Florin Cîțu kormányfőt választotta elnökévé a román Nemzeti Liberális Párt....
×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018