A két fél együttes akarata esetén az átmeneti időszak meghosszabbítására lenne lehetőség, ugyanis a július 1-i határidő egyfajta politikai időzítési szándékot fejezett ki, elsősorban az Európai Unió részéről, hogy nagyobb előreláthatóság legyen a tárgyalások során. Azonban a brit fél korábban már kitért ezelől, sőt, Boris Johnoson törvényt hozatott arról, hogy a meghosszabbítást nem lehet kérni, amit ugyan a Konzervatív Párt többsége birtokában nehézség nélkül módosíthatnának, de erre egyelőre nem látható politikai akarat a brit oldalról – fogalmazott az InfoRádiónak Halmai Péter közgazdász. Mindeközben az idő viszont annyira fogy, hogy már technikailag is egyre nehezebben képzelhető el a brexitmegállapodás tető alá hozása, illetve beiktatása december végéig.
A vitás kérdések közül az együttműködés jövőbeni rendszerét illetően a legmeghatározóbb az egyenlő versenyfeltételek témaköre lehet, amibe beletartozik az állami támogatások ügye is. Ugyanis az egész brexitideólógia abból indult ki, hogy Nagy-Britannia ezen a területen olyan egyszerűbb nemzeti szabályozást tud majd alkalmazni, a korábbi európai szabályozással szemben, „amivel sokkal könnyebb lesz a biznisz”, és rengeteg külföldi tőkét fog bevonzani – magyarázta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, aki szerint nehéz lehet foldani ezt a brit álláspontot. Tudniillik a piacra jutás szabadsága és az azonos versenyfeltételek között szoros összefüggés van, és
ha a britek nagyon széles piacra jutást kapnak, akkor az az Európai Unió tagságában való érdekeltséget kérdőjelezheti meg esetleg néhány gazdag állam részéről.
Az MTA levelező tagjának meglátása szerint, a Boris Johnoson egykori főtanácsadója, Dominic Cummings által irányított és végül sikerre vitt brexitkampány egy elképesztő mértékű dezinformációs akció volt, bizonyos értelemben iskolapéldaként szolgálva a 21. századi poétikai küzdelmekben megjelenő választási kampányok tekintetében. Ugyanakkor nem diabolizálná Cummings személyét, de a kiesése a pragmatikus megoldások lehetőségeit könnyíthetik. Hiszen az egész johnosoni politika – a saját maga legitimálásara – a brexti megvalósítását határozta meg, ugyanakkor ez idáig adósa maradt a programnak a keresztülvitelével, így a tapasztalatok és fejlemények nyomán talán
bizonyos gyakorlatias változás a brit politikában nem elképzelhetetlen, lehetővé téve a megállapodást.
Halmai Péter emlékeztetett, az Egyesült Királyság emellett nagy reményeket fűzött az Egyesült Államokkal gyorsan megkötendő, előnyös szabadkereskedelmi megállapodáshoz, ugyanakkor a jövőbeni – lehetséges – bideni adminisztráció már világos kifejezésre juttatta, hogy a brexitet fenntartásokkal személi, és az írországi status quónak bármiféle megbontása az számára elfogadhatatlan. Úgyhogy a megváltozó nemzetközi feltételrendszer elképzelhető, hogy a brit vezetésnek a pragmatikus megállapodások iránti készségét szintén megnövelheti.
De nem elfelejtendő, hogy nagy az asszimmetria a két fél között, és ha az EU nagy engedményeket tenne a britek irányába, akkor az precedensül szolgálhatna más esetekben, ami vállalhatatlan lenne, magyarán az egyenlő versenyfeltételek biztosítása és a megfelelő vitarendezések megteremtése nélkül lehetetlennek tűnik a megállapodás.
