Peter Hart, a kaliforniai Annenberg Közpolitikai Központ munkatársa - széles körű saját felmérése alapján - már szeptemberben azt mondta, hogy a novemberi elnökválasztáson a depresszió mérkőzik meg az aggodalommal, vagyis a Hillary Clinton és a demokraták kiváltotta depresszió és a Donald Trump és a republikánusok egy része miatti aggodalom. Hart a The Wall Street Journal című lap újságírónőjével, Peggy Noonannal osztotta meg tapasztalatait, és Noonan - aki a nyolcvanas években a republikánus Ronald Reagan elnök egyik beszédírója volt - azt mondta: tapasztalatai szerint az aggódók vannak többen.

Mint a múlt héten kiderült, valóban az aggódók lettek többen, és Donald Trump lett az Egyesült Államok 45. elnöke.

Sikeres szereplésének egyik magyarázatát elemzők abban látják: a választók hirtelen természetűnek, de őszintének látták, és róla hitték el jobban, hogy sikeres üzletemberként alkalmasabb a gazdaság felvirágoztatására is.

Az ígéretek beváltása azonban neki sem lesz könnyű. Az amerikai gazdaság ugyan számos pozitívumot mutatott fel az elmúlt csaknem egy évtizedben, de szakértők szerint az eredmények távolról sem olyan rózsásak, mint azt Barack Obama jelenlegi elnök a kormányzat munkájának rendszeres dicséretekor elmondja. Jórészt a szabadkereskedelmi egyezmények következtében például kisvállalkozások mentek tönkre, sok helyütt a munkahelyeket kiszervezték az úgynevezett feltörekvő országokba, például Kínába vagy Indiába, amerikai portékák helyett jobbára kínai dömpingáru árasztja el az Egyesült Államokat.

Donald Trump azt ígérte, hogy visszaviszi a munkahelyeket az országba, újratárgyaltatja a rossz kereskedelmi megállapodásokat, állami infrastrukturális beruházásokkal is teremt munkahelyeket, és a vállalatok adóinak csökkentésével is azon lesz, hogy új munkahelyek születhessenek. Kampányüzenetét meghallották az úgynevezett vidéki Amerikában és a lepusztult egykori iparterületek térségében, a "rozsdaövezetekben" is: azok, akik úgy érezték, hogy az Obama-években róluk megfeledkeztek, reménységgel voksoltak Trumpra.

Elemzők azonban felhívják a figyelmet: bizonyos munkákat ugyan kiszerveztek, de sok munkahely a technológiai fejlődés, az automatizálás miatt szűnt meg. Ezeket nehéz lesz újrateremteni, ráadásul a folyamat folytatódni fog. Közgazdászok azt a kérdést is megfogalmazzák: mi lesz, ha a nagy állami infrastrukturális beruházások befejeződnek?

A gazdaság strukturális válságának kezeléséről a megválasztott elnök egyelőre nem fejtette ki a terveit.

Az adórendszer átalakítása kétségtelenül kedvezőbb helyzetbe hozhatja majd a vállalkozókedvűeket és a nagyvállalatokat is, jöhetnek létre új munkalehetőségek, gyarapodhatnak a jövedelmek, de még számos alapvető változtatásra lenne szükség. Robert Reich közgazdászprofesszor például - aki munkaügyi miniszter volt Bill Clinton kormányában 1993 és 1997 között - arra mutatott rá a blogjában, hogy Obama elnök a többi között lehetővé tette, hogy "megcsontosodjanak" a trösztellenes törvények, s ennek következtében a nagyvállalatok még nagyobbak lettek, koncentráció zajlott le az iparban, s e kettő nem meglepő kombinációja több kereskedelmet, még több ipari koncentrációt hozott, ezzel pedig a politikai és a gazdasági hatalom még inkább a nagy korporációkhoz és a gazdagokhoz került. A dolgozó emberek kárára.

Obama elnöksége alatt - 2008 és 2015 között - a társadalom felső ötödének jövedelme gyarapodott, a középosztály és a szegények kárára. A Hillary Clintonhoz közel álló Központ az Amerikai Haladásért (CAP) egyik kutatója, David Madland a napokban a Reuters hírügynökségnek úgy nyilatkozott a jövedelmi különbségekről: "30-40-éves lemaradásban vagyunk. Rengeteg pénz ment a felső tízezerhez, s ennek megváltoztatása nagyon lassú folyamat lesz" - mondta a jövedelmi egyenlőtlenségek vizsgálatával foglalkozó szakember.

Az ígéretek beteljesítéséhez a közgazdászok szerint szükség lenne a redisztribúciós, vagyis a javak újraelosztását szolgáló politika átgondolására is. A republikánusok azonban ezt hagyományosan ellenezni szokták, s Donald Trumpra nagy küzdelmek várnak saját kormánytöbbségében is, hogy a leszakadó (vagy már le is szakadt) rétegek megsegítésére tett választási ígéreteit teljesíthesse.