Szokatlan beszéd - miniszterelnöki bocsánatkérés az összes politikus nevében. "Aki ezt a pályát választja, azért teszi, hogy a közt, és ne a saját érdekét szolgálja" - mondta Gordon Brown. Előzőleg David Cameron konzervatív vezér kényszerült hasonló bocsánatkérésre.

A parlamenti demokráciákban általában ritkán fordul elő, hogy ellenzék vagy kormányoldal tartózkodik egymás ócsárlásától. Ez történik azonban a parlamenti demokrácia egyik őshazájában, Nagy-Britanniában. Az ok a parlamenti képviselők költségelszámolása.

Azóta, hogy a Daily Telegraph című konzervatív lap a múlt héten elkezdte publikálni először a kormánypárti, majd most már a konzervatív képviselők költségelszámolását, egyre jobban dagad a botrány.

Az adatokból úgy tűnik: ha törvénybe ütközőt nem is tett a legtöbb képviselő, a puritán hagyománynak hátat fordítva ott játszotta ki a rendszert, ahol tudta. Cheryl Gillan, aki a toryk választási győzelme esetén a walesi ügyek minisztere lenne, például 1500 forintnak megfelelő összeget számolt el kutyaeledelért. Kollégája, Oliver Letwin 660 ezer forintért nyújtott be számlát, miután kicseréltetett egy szivárgó csövet a teniszpályája alatt. Andy Burnham oktatási miniszter egy 7000 forintos IKEA fürdőköpeny árát kérte vissza.

Legjobb buli az ingatlan

Ezek a költségtérítési tételek - sajtónyelven szólva - a színes sztorik. Amivel a brit képviselők valóban sok pénzt szereztek vissza, az az ingatlanköltségek manipulálása volt. Az egyik gyakori trükk az úgynevezett elsődleges és másodlagos otthon változtatása, a "flipping" volt.

A legtöbb vidéki képviselő Londonban is vett lakást, és ezzel a törlesztőrészletektől kezdve a felújításon át a bútorig sok költségből igényelhetett vissza pénzt maximum évi 8 millió forintig. Amikor azonban a családi ház szorult felújításra, akkor azt nevezte meg másodlagos otthonnak. Ráadásul, a brit törvények értelmében az első lakás eladása után nem kell adót fizetni, de a másodikért igen.

Sok képviselő úgy maximalizálta a profitját, hogy a fővárosi lakást tette meg elsődleges otthonnak, majd adta el, megúszva ezzel az adófizetést. Alistair Darling pénzügyminiszter négy év alatt négyszer váltott otthont, és közel egymillió forintnyi illetéket és ügyvédi költséget igényelt vissza lakásvásárlása után. Margaret Beckett volt külügyminiszter ingyen lakhatott Londonban, de négy év során 24 millió forintot kért fenntartási költségeiért, holott otthonát semmiféle jelzálog nem terhelte.

A botrány miatt a Daily Telegraph-ot is bírálták. Hírek szerint az újság több tízmillió forintos összegért vette meg azt a CD-t, amin a képviselői költségelszámolás található, emellett nem mindig adott kellő időben lehetőséget a képviselőknek arra, hogy megválaszolják a vádakat.

A képviselői költségeket most egy parlamenten kívüli, külső auditáló hivatal hagyja majd jóvá. Az ügy eredményeképp azonban az amúgy is jelentős mértékben apolitikus brit lakosság hite még inkább megrendülhet a demokrácia intézményeiben - figyelmeztetnek kommentátorok.