INFORÁDIÓ
2021. október 16. szombat
Gál

takáts előd

budapesti corvinus egyetem

rektor

Takáts Előd: a jövő elitjét kell képeznünk, nem a meglevő elit gyermekeit

Takáts Előd: a jövő elitjét kell képeznünk, nem a meglevő elit gyermekeit

Egyre erősebb a hallgatói elvándorlás, én ezt egy csendes nemzeti katasztrófának tartom, ezért egyszeri ez a lehetőség – mondta az egyetemi átalakulásról Takáts Előd, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora. Az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt arról, hogyan váltanak a mennyiségiről a minőségi oktatásra, miért a külföldi egyetemekkel kell versenyezniük, és hogy mennyit keresnek a volt corvinusos diákok.

Takáts Előd az Arénában
 

A Corvinus volt az első modellváltó egyetem. Mitől jobb vagy versenyképesebb egy vagyonkezelő alapítványi formában működő egyetem, mint egy állami fenntartású egyetem?

Az alapítványi forma elsősorban kiszámítható gazdálkodási környezetet jelent, világosan, hosszú távon előre lehet tervezni. A Corvinus Egyetem esetében ez azt is jelentette, hogy át tudtunk állni a korábbi mennyiségi szemléletről minőségi szemléletre. Korában az egyetemek finanszírozása alapvetően hallgatói fejpénzeken múlott.

Abban volt érdekelt az egyetem, hogy minél több hallgatója legyen.

Annyi hallgatója legyen, amennyi befér a Fővám téren. És ez valahol a minőség rovására ment, hiszen amikor egy szemináriumi foglalkozáson negyven hallgató van, akkor nyilván sokkal kisebb a lehetőség, mondjuk, a személyre szabott tehetséggondozásra. Idén júliusban már úgy tudtunk felvételi döntéseket hozni, hogy ha folytatjuk ezt a felvételi struktúrát, akkor a 2025-26-os tanévre a London School of Economics hallgató‒oktató arányát el fogjuk érni.

A hallgató‒oktató arány most hogy néz ki a Corvinus egyetemen?

Ez az arány nálunk 1 a 24-hez, de el fogjuk érni az alapképzésen az 1 a 12-höz arányt, ez pontosan ugyanott van, ahol a London School of Economics. Ez egy nagyon fontos lépés a mennyiségről a minőség felé. Erre szükségünk is van, mert a magyar hallgatóknál a Corvinus nem más hazai egyetemekkel versenyez, hanem külföldi egyetemekkel, és a hallgatók szeretnének hasonló minőséget, hasonló személyre szabott, élményszerű tanulást. Egyre erősebb a hallgatói elvándorlás, én ezt egy csendes nemzeti katasztrófának tartom.

Ez voltaképpen az agyelszívás?

Ez agyelszívás, és a fiatalok közül pont a legtehetségesebb, legmotiváltabbakat érinti. Azoknak az aránya, akiket felvettünk a Corvinus egyetemre, de utána nem iratkoznak be, 10-15 százalék. De ahogy nőnek a pontszámok, 450-460 körül ez az olló elkezd kiszélesedni, mert jelentkeznek a magyar egyetemi képzésre, de a fejükben már a külföldi egyetemi képzés is ott van, mert ők versenyképesek. Ezek a diákok olyan erőforrást képviselnek a világban, amiből nagyon kevés van. Ha van szűk keresztmetszet most a világában, az a nagyon okos, nagyon jól kiművelhető emberfő, a szellemi tőke.

A Corvinus átalakításánál ezek a nyugati vezető egyetemek lehetnek a példák? Hogy ne azokat válasszák a magyarországi érettségiző fiatalok, hanem a Budapesti Corvinus Egyetemet?

Így van, ők a példák és ők a versenytársak is. Olyan kínálatot kell mutatni a leendő hallgatóknak, hogy minket válasszanak. Idén én nagyon örültem, amikor felmértük, hogy hova mennek a hallgatóink, és volt már olyan hallgató, aki a bécsi Wirtschaft Uni helyett minket választott, bár oda is fölvették. De azért még mindig megvan ez az olló, ami szélesedik a pontszámok függvényében.

Elsősorban itt a közép-kelet-európai régióban vannak versenytársaik? Amikor a modellváltás elindult, akkor az volt a célkitűzés, hogy a Corvinus 2030-ra Európa száz és a világ kétszáz legjobb gazdaságtudományi képzést nyújtó egyeteme között legyen. Most a tanévnyitón Hernádi Zsolt, a kuratórium elnöke úgy fogalmazott, hogy 2030-ra a közép-európai régió vezető egyeteme szeretne lenni gazdaság és társadalomtudomány területen a Corvinus. Ez mintha egy kicsit óvatosabb megfogalmazás lenne.

Én nem rangsorokban gondolkodom. Nyilván azok a lépések, amiket most megteszünk, automatikusan tolnak előre minket a rangsorokban, mert az egy fontos mutató. De az én célom nem az, hogy száz-kétszáz-háromszáz helyet elérjünk, hanem az, hogy a hallgatók olyan értéket kapjanak, ami stabil, ami alapján boldogulnak, ami alapján nemzetközileg versenyképes tudásra tesznek szert. És ez le fog képeződni a rangsorokban, de nem ez az elsődleges cél. Három területre koncentrálunk, az egyik az élményszerű tanulmányok, a csökkenő hallgató‒oktató arány lehetővé teszi a kisebb szemináriumokat, a tehetséggondozást, azt az intellektuális közeget, amire az ember emlékszik évek múlva is. A második terület a kutatási kultúraváltás. A Corvinus mindig is egy kiváló oktatóegyetem volt, de az egyetem kutatóhely is lesz, és ez két okból is fontos, egyfelől elhelyezi az oktatókat a nemzetközi szakmában, folyamatosan visszajelzést ad a teljesítményről, a tudásról, és amikor ez a visszajelzés megvan, ez azonnal át tud menni az oktatásba, élő kapcsolat van a kutatási eredmények és aközött, amit a hallgatók kapnak.

Abban, hogy az egyetem kutatóhelyként is jól jegyzett legyen, most hogy áll a Corvinus? Az egyetemi rangsorokban általában az oktató‒hallgató arány mellett a másik fontos szempont, hogy az oktatók publikációi mennyire vannak ott a nemzetközi tudományos életben és mennyire idézik ezeket a publikációkat.

A rangsorok negyven százaléka a hallgató‒oktató arányra fókuszál, egy másik negyven százalék meg a reputációra, a tudományos kutatásra, és ebben a 40 százalékban valóban a magyar egyetemek kicsit hátrébb állnak. Ez nem a magyar egyetemi oktatóknak, kutatóknak a hibája, olyan mennyiségi szemléletben kellett dolgozni, ami egyszerűen nem hagyott időt kutatásra. A kutatás nagyon időigényes, három év az átlagos átfutási ideje egy cikknek. Most az a váltás, hogy erre időt adunk. Kialakítottunk egy akadémiai életpályamodellt, elsőként a Corvinuson, és lehetőséget adunk azoknak, akik úgy érzik, hogy szívesebben kutatnának többet vagy elkezdenének egy aktívabb kutatói pályát. Akit jobban vonz a hallgatókkal való foglalkozás, számukra meg nyitva áll egy oktatáshangsúlyos pálya. Az a lényeg, hogy mindenki megtalálja azt, ami az érdeklődésének megfelel, és az egyetem elég nagy ahhoz, hogy ez valóban egy lehetőségként és ne egy kényszerként merüljön fel.

Fontos lehet az oktatói kar bővítése. Gondolkoznak ebben? Vagy sokat hallhattunk arról, hogy külföldi vendégoktatókat megnyerni vagy hazai professzorokat külföldi egyetemekről visszacsábítani fontos lenne, ezzel most hogy állunk?

Ez lenne a harmadik elem, a nemzetköziesítés, és a nemzetköziesítés mércéi adják a maradékot az előző két negyven százalék után a rangsorokban is. Szeretnénk külföldi oktatókat és nagyon jó végzettségű külföldön dolgozó magyar oktatókat is elcsábítani a Corvinus egyetemre, hogy segítsék az oktatást, segítsék a kutatási kultúraváltást és egy olyan nemzetközi környezet legyen, amelyre általában szüksége van a hallgatóknak, mert ők már egy olyan világban fognak felnőni, ahol várhatóan a kollégáik, a főnökeik és a beosztottaik között is sok külföldi hátterű ember lesz, és ebben a világban, ha helyt akarnak állni, akkor szükségük van a nemzetközi kitekintése.

A nemzetköziesítés voltaképpen egy kétirányú utca? Egyrészt, hogy több külföldi hallgató, több külföldi oktató jöjjön a Corvinus Egyetemre, másrészt pedig külföldi lehetőségeket biztosítani a corvinusos hallgatóknak, hogy a nemzetközi munkaerőpiacon is megállják a helyüket?

Így van, adott esetben elcseréljük egy fél évre a hallgatókat, vagy lehetőséget biztosítunk egy ösztöndíjprogramra a hallgatónak külföldön, és arra is lehetőséget kell biztosítanunk, hogy a Corvinuson oktató kutatóknak legyen lehetőségük külföldi egyetemen megtapasztalni az ottani legjobb kutatási megoldásokat, kapcsolatokat építeni más kutatókkal. Ez tényleg egy kétirányú utca. Külföldiek is jöjjenek Magyarországra, külföldi oktatók és hallgatók is, például a Stipendium Hungaricum ösztöndíj révén, és ezzel egy időben magyar hallgatók és magyar oktatók is menjenek külföldre, szerezzenek tapasztalatot és jöjjenek vissza, és mind a két ágát műveljük.

Annak, hogy a Corvinuson oktatók is jobb bérkondíciókat kapjanak, és a külföldi vendégoktatókat ide csábítsanak, van egy anyagi vonzata. Erre megvannak a feltételek?

Igen, erre nagy súlyt fektetünk. Egyelőre azért nem az amerikai munkaerőpiaccal és az amerikai business schoolokkal versenyzünk. Európai szinten versenyezni tudunk ezekért az oktatókért.

2019-ben 17-18 milliárd forint volt a költségvetése a Corvinus egyetemnek, ez az idén 26 milliárd forint, ez markáns emelkedés, és az Országgyűlés éppen a héten fogadta el az egyetemi közérdekű vagyonkezelő alapítványok 2022 és ’26 közötti időszakra vonatkozó finanszírozását, és úgy tűnik, hogy még jobb anyagi kondíciók lesznek. Folyamatosan, évről évre nagyobb a pénzügyi mozgástér?

Így van. Nagyon sokat fejlődött az oktatók és a kutatók bérezése, több mint harmincszázalékos átlagos javadalmazásemelésről tudunk beszélni két év alatt, de azt is látnunk kell, hogy nagyon alacsony bázisról indultunk. 17 milliárd forintról körülbelül 26 milliárd forintra emelkedett a költségvetésünk, ebből mi 12 ezer diákot tanítunk most. Nemzetközi összehasonlításban itt még van fejlődnivaló. Mondjuk, a CEU nagyobb költségvetéssel rendelkezik, mint a Corvinus, és körülbelül 1200 diákot tanít, azaz tizedannyit, és ez az a nemzetközi verseny, ahol nekünk helyt kell állni, ahol nekünk alternatívát kell biztosítani.

A finanszírozás hány lábon áll? A modellváltáskor egy MOL‒Richter részvénypakettet juttattak a Corvinus egyetemnek, nyilván ennek vannak osztalékai, illetve ott vannak a költségtérítéses hallgatók befizetései.

Vannak az önköltséges hallgatók, akik kifizetik a tandíjat, és az nagy öröm, hogy egyre több hallgató látja úgy, hogy érdemes kifizetni a Corvinuson a tandíjat úgy is, hogy a pontszámai alapján más egyetemen ingyenes állami képzésre lenne jogosult. Kapunk most még célzott állami támogatást, és a Stipendium Hungaricum ösztöndíjak révén is kapunk finanszírozást. Az egyetem több lábon áll, de a tervezhetőség szempontjából kiemelkedő, hogy számíthatunk a MOL- és a Richter-részvényekből származó jövedelemre. Igaz, hogy van olyan év, mondjuk, a pandémia idején, amikor erre az osztalékra csak kisebb mértékben vagy nem tudtunk számítani, de azért az hosszú távon kiegyenlíti magát, és tudjuk azt, hogy mindenféle változástól függetlenül ezzel tudunk tervezni, mondjuk, a 2030-ig terjedő stratégiánk esetében.

Miként alakul a hallgatóknál most az önköltséges helyek, illetve az ösztöndíjas helyek aránya a Corvinus egyetemen?

A hallgatóink döntő többsége mind alap-, mind mesterszakon továbbra is részesül a Corvinus-ösztöndíjban.

Ez más, mint a klasszikus állami egyetemi ösztöndíj?

Ez egy összetettebb forma, és abból a szempontból talán jobb, mint egy állami ösztöndíj, hogy egyfelől az itt kapott ösztöndíj nem számít bele az államilag finanszírozott félévekbe, semmilyen kötelezettsége nincs a hallgatónak, ráadásul a Corvinus-ösztöndíj összege körülbelül kétszerese az állami ösztöndíj összegének. Az ösztöndíj teteje körülbelül 70 ezer forintnál van, és a hallgatóink döntő többsége ilyen ösztöndíjban részesül.

Azok a fiatalok, akik bejutnak az egyetemre, de csak költségtérítéses képzési helyre, mivel számolhatnak? Mert hat-hétszázezer forintos szemeszterenkénti tandíjról lehetett olvasni.

Van egy tandíj, ami kicsit változik szakok szerint, négy-ötszázezer forintos nagyságrendről beszélünk, és korábban volt egy viszonylag nagy, négyszázezer forintos nagyságrendű idegennyelvi hozzájárulás, de ezt eltöröltük. Az újonnan felvett hallgatók az idegennyelvű képzést ugyanazon az áron kapják meg.

A Corvinus-ösztöndíj egyúttal egyfajta tehetséggondozás is? Ez egy teljesítményorientált ösztöndíj?

Így van, ez egy teljesítményorientált ösztöndíj, nemcsak jó pontszámot kell elérni az elején, hanem folyamatosan teljesíteni kell. Van egy rögzített arány, hogy hány hallgató kap Corvinus-ösztöndíjat, és évről évre megnézzük a hallgatók teljesítményét, és aki bekerült az önköltséges képzésre, amennyiben jól tanul, akkor lehetősége nyílik megkapni a Corvinus-ösztöndíjat. Szeretnénk, hogy a hallgatók folyamatosan motiváltak legyenek, folyamatosan tanuljanak, készüljenek, mert így tudnak a lehető legtöbbet kihozni az egyetemből és így adja nekik a lehető legtöbb értéket az egyetem. A Fővám tér ne csak a kreditek halmozásának színtere legyen, hanem egy olyan hely, ahol egy hallgató ajtókat nyit ki folyamatosan, és látogatja az előadásokat, jár szemináriumokra. A számonkérés egyre inkább folyamatos, most már arra nincs nagyon lehetőség, hogy valaki a vizsgaidőszakban megtanulja a tananyagot, de közben nem látogatja a szemináriumokat, mert akkor nem tud olyan intenzíven tanulni, nem tud olyan tudásbázist építeni. Nagyon jó szakkollégiumaink és diákszervezeteink vannak, ezek tényleg a világon egyedülállóak, ahol valaki húszévesen vezető szerepet tölthet be, tárgyalhat az egyetem vezetőivel, és megszervezheti a saját programját, világhírű professzorokat tud ide csábítani, és rengeteg ilyen más ajtó van, amiket mind ki tudnak nyitni a hallgatók. A teljesítményt, hogy mi az az érték, amit mi adunk, arra van egy nagyon brutális, egyszerű érték, hogy megnézzük, mennyit keresnek a hallgatóink végzés után.

Ez a diplomás pályakövetési rendszer?

Így van, meg tudjuk nézni, hogy milyen a mi hallgatóinknak a végzés után egy-két-három-négy-öt-hat évvel a javadalmazása. A hallgatóink jobban keresnek már az első évben, de akkor még nem olyan nagy a különbség, de ahogy telik az idő, ez az olló a corvinusos hallgatók esetében egyre tágul, a gazdálkodási képzések esetében hét év után az alapszakos hallgatóink körülbelül negyven százalékkal keresnek többet, mint más hasonló egyetemek végzettjei. Ez azt jelenti, ha valaki tandíjat fizetett volna, akkor ezalatt a hét év alatt bőven megkereste a tandíjnak, az önköltséges képzésnek az árát.

Ez egy olyan befektetés, ami megtérül?

Ez egy olyan befektetés, ami a számok alapján megéri, és ezt mondom úgy, ha a saját példámat nézném, én ebből a szempontból egyértelmű kudarc vagyok, mert hét évvel az egyetem elvégzése után a Princetown Egyetemen voltam doktorandusz hallgató, és ebben az időszakban pont a New York Fednél dolgoztam a nyáron egy kicsit, és amit kerestem, az nagyon kevés volt. Szóval ha csak pénzben mérnénk a teljesítményt, akkor én egy kudarc lennék. Én nem tartom azért teljesen kudarcosnak a pályafutásomat. A corvinusos hallgatók nemcsak több pénzt keresnek, hanem a magyar gazdaságnak és társadalomnak azokat a kulcspozícióit foglalják el, vagy olyan nemzetközi karriert futnak be, ami kiemeli őket a mezőnyből, és ez is érték.

Visszatérve az ösztöndíjakhoz, adott a lehetőség, hogy egy szegény családból, nem túl jó családi háttérrel egy nyírségi kis faluból egy nagyon tehetséges fiatal bejusson a Corvinus egyetemre?

Igen is, meg nem is. Alapképzésen mi úgy tudunk fölvenni hallgatókat, hogy a hallgatók hozott pontszámait nézzük. Ezek olyan magas pontszámok, amelyeket valaki egy nyírségi faluból nem fog tudni megugrani, és ezzel abszolút tisztában vagyunk. Ez egy olyan problémakör, amivel az egész magyar közoktatás küzd. Ezzel a hátránnyal nekünk számolnunk kell és célunk az az, hogy ezen segítsünk. Vannak tehetséggondozó programjaink, amelyek sikeresek és vannak első generációs értelmiségi hallgatóink, de közülük sokan tipikusan a mesterképzésre kerülnek be úgy, hogy a tehetséggondozó kollégák segítenek nekik átugrani azokat a formákat, hogy hogyan lehet még egyszer nekifutni az érettséginek, hogy növeljük a pontszámokat, hogyan tudjuk, mondjuk, a matematikai alapokat megerősíteni. Nemrég beszélgettem két mesterszakon végzett hallgatónkkal, mind a ketten romák, és olyan szegény környezetből származnak, ahol az, hogy tanulás vagy hogy Corvinus egyetem, föl sem merül ezek nélkül a segítségek nélkül. De most elvégezték a Corvinus egyetemet, és sikeres értelmiségi pályán mozognak nagyon hátrányos helyzetből. Ez engem még jobban motivál, mert az, hogy a mesterszakon erőfeszítésekkel be tudunk hozni hallgatókat, nem oldja meg azt a problémát, hogy az alapszakon viszont nem, merthogy a törvényi háttér nem engedi meg nekem, hogy azt mondjam, ő egy tehetséges hallgató, és behozzuk. Most készítünk elő egy Illyés Gyula-programot, ahol pontosan ilyen hátrányos helyzetű nyírségi falvakból származó diákokat próbálunk megtalálni, akik tehetségesek, akik motiváltak és akiknek adunk egy esélyt, mert a Corvinus nem lehet a mostani elit, még csak nem is a mostani felső középosztály egyeteme. A Corvinus a tehetséges, motivált diákoknak az egyeteme kell hogy legyen, a jövő elitjét kell képeznünk, nem pedig a már meglevő elitnek a gyermekeit.

A Corvinus Egyetem vonatkozásában sokszor elhangzik, hogy elit egyetem, érdekelne, hogy az ön olvasatában ez mit jelent?

A Corvinus egy elit egyetem, de az összes szándékunk az, hogy úgy legyen elit egyetem, hogy itt azok tanulnak, akik a jövő elitjét képezik. Akik idejönnek, olyan képzést kapnak, olyan társaságban tanulnak, olyan motivációt kapnak, olyan kapukat nyitunk ki, amelyeken keresztül megtalálják az utat az úgynevezett elit pozíciókba. Ez nem feltétlenül pénzt jelent. Lehet, hogy valaki egyetemi tanár lesz, valaki újságíró lesz, valaki tévés személyiség, valaki az államigazgatásban teljesedik ki, valaki politikus lesz, valaki vállalatot vezet. Nem úgy lesz elit egyetem, hogy itt a gazdag vagy a befolyásos emberek gyerekei tanulnak.

Mi az a képzésben, amiért érdemes a Corvinus egyetemet választania egy diáknak?

Megújítottuk már a képzésünket. A Corvinus Egyetem esetében a bolognai rendszerre való áttérés okozott egy törést. A korábbi, ötéves struktúrában az első néhány évben minden hallgató átesett egy módszertani képzésen, ezután tudtak választani a hallgatók. A bolognai rendszerre való átállás során ezeket a módszertani alapokat már nem lehetett beletenni, mert nem fért bele a három évbe, és a három év végén valamilyen szaktudással, valamilyen diplomával ki kellett bocsátani a hallgatót, és ez egy kicsit megkavarta a képzést. Most megújítjuk a képzéseinket, a hallgatók nagyon széles alapon tudnak tantárgyakat vállalni és csak egy későbbi ponton kell specializálódniuk.

De az átjárhatóság ugyanúgy adott, aki, mondjuk, a Corvinuson alapszakos diplomát szerez, az utána el tud menni egy külföldi egyetemre mesterképzésre?

El tud menni, és nekünk kapaszkodni kell, hogy a legjobb hallgatóinknak olyan mesterképzést nyújtsunk, ami alapján itt maradnak. Nekünk kihívás az, hogy hogyan tudjuk a mesterképzéseket annyira megerősíteni, hogy a hallgató itt végezze el a mesterszakot. Meg kell találnunk a réseket, és folyamatosan újítjuk meg a mesterszakjainkat, és amit megújítunk, ott sokkal robusztusabb a hallgatói jelentkezés, sokkal jobbak a visszajelzések, hogy mi az az érték, amit a hallgató lát maga előtt, amit az alapszakon nem kapott meg.

Az oktatási portfolió átalakítása azzal járt, hogy bizonyos szakokat meg kellett szüntetni, össze kellett vonni, át kellett alakítani, új szakokat kellett beiktatni?

Integrálni kellett szakokat. 18 évesen a legtöbb ember nem tudja még igazából, hogy mi érdekli. A túl korai specializációt váltja ki az az integráltabb, nagyobb képzésekre való elmozdulás, ami egy széles alapot nyit, és azt szeretnénk, hogy a hallgatók ajtókat nyissanak ki maguknak. Ne valami szűk specializációval távozzanak és csak azt látják a világból, hanem lássanak többféle választási lehetőséget, és ami igazán érdekli őket, azt az ajtót kinyitottuk, azon be tudnak menni, de maradjanak más ajtók is nyitva később. Több lehetőségük van a hallgatóknak, már egy kicsit meggondolva azt, amit tudnak a világról eldönteni, hogy pontosan milyen irányba mennének tovább.

A munkaerő-piaci igények vagy elvárások mennyiben befolyásolják ennek az oktatási portfoliónak az alakítását?

Magyarországon hozzánk jönnek a legjobb képességű diákok, itt kapják a legmagasabb szintű képzést, piacvezetők vagyunk, a hallgatóink annyira kapósak, hogy gyakorlatilag az egyetem alatt el tudnak helyezkedni, a legjobb munkáltatók versenyeznek a legjobb hallgatókért.

Tehát a piac rangsorolja a diplomákat?

Igen, de meg kell újulni és versenyeznünk kell a nem Magyarországon levő egyetemekkel, akik adott esetben még több ajtót meg tudnak nyitni a hallgatók előtt. Nagyon kell figyelnünk a piaci visszajelzésekre és nemcsak az a cél, hogy valaki az egyetem elvégzése után közvetlenül állást találjon és sikeres legyen, hanem olyan tudást kapjon, amire föl lehet fűzni egy karriert. Ezért az a célunk, hogy mi nemcsak üzleti képzést nyújtunk, hanem legyen egy lehetőség társadalomtudományi, matematikai, közgazdaságtani képzésekbe való betekintésekbe, mert ezek is értéket adnak a hallgatóknak.

Augusztus eleje óta rektora a Corvinus Egyetemnek, a Princetown Egyetemen tanult, ott doktorált, dolgozott az Európai Központi Banknál, a Nemzetközi Valutaalapnál, igazi nemzetközi közgazdász karrier az öné. Miért gondolta mégis úgy, hogy jobb önnek itt Budapesten a Corvinus Egyetemen a rektori székben?

Nem vagyok benne biztos, hogy nekem jobb, de amikor ez a felkérés elindult, akkor számomra a legfontosabb az volt, hogy ilyen lehetőség és veszély, mint ami most a Corvinus egyetem előtt áll, az életben egyszer van. Látjuk azt, hogy a legjobb diákok fokozódó arányban mennek külföldre, ha ez a trend folytatódik, akkor a Corvinus el fogja veszíteni azokat a diákokat, akik miatt most Magyarország piacvezető, legjobb gazdasági és társadalomtudományi egyeteme. Onnan sokkal nehezebb lesz változtatni, ez a veszély. És a lehetőség, ami motivált, hogy most az alapítványi struktúrában nyílik egy olyan lehetőségünk, hogy nagyon erős váltást hajtsunk végre a mennyiségitől a minőségi szemléletbe. Ez motivált, ez az egyszeri kihívás, ez az egyszeri lehetőség, és szerintem ilyen egy ember életében egyszer adódik.

Nyitókép: Budapesti Corvinus Egyetem
A címlapról ajánljuk

×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018