Február 1-je óta felel kormánybiztosként a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért. A koordináció elsősorban egyeztetést jelent?

Elsősorban egyeztetést jelent, részben a különböző egyetemek között, amelyek éppen modellváltásra várnak, illetőleg a már modellváltott egyetemek vezetői között, valamint a minisztérium különböző szervei között, illetőleg a minisztériumok között is.

Mi a viszony és mi a munkamegosztás az Innovációs és Technológiai Minisztériummal, ahol van egy felsőoktatási államtitkárság és egy államtitkár is?

Nagyon gyümölcsözően tudunk együttműködni. A minisztérium készíti elő azokat a törvényeket, amelyeket be fognak terjeszteni a Parlament elé, kapja a legkülönbözőbb pályázati anyagokat az egyetemektől, én pedig részben próbálom ennek a kommunikációját javítani, részben próbálom a kapcsolatot építeni, és egyeztetek minden olyan kérdésben, amelyik politikailag vitás vagy amelyik a minisztériumok közötti problémaként vetődik fel. Például a klinikák jövője, illetőleg az egységes egészségügyi irányítási rendszer kérdése.

A koordináció terén azért mintha lettek volna hiányosságok az elmúlt időszakban.

Sokan nem pontosan értették, hogy a modellváltás mit jelent. Ezen a kommunikáción tudok segíteni. A minisztérium hihetetlen munkát végzett az elmúlt egy-másfél évben, amikor elindította ezt a folyamatot, ami nem a semmiből pattant elő, hiszen a kormány már döntött 2016-ban a Fokozatváltás a felsőoktatásban című programot elfogadva, hogy 2030-ig milyen irányba szeretné fejleszteni a felsőoktatást és hogyan akar sokkal közelebbi kapcsolatot létrehozni az üzleti élet és az egyetemi felsőoktatás között.

Mitől lehet jobb egy vagyonkezelői alapítvány formájában működő egyetem, mint az állami fenntartásban működő? Mi a minőségi egyetemi képzésnek a záloga egy ilyen modellben működő felsőoktatási intézmény esetében?

Az a záloga, hogy az egyetem képes lesz megszabadulni mindenféle olyan bürokratikus kötöttségtől, amit, mondjuk, az államháztartási rendszerhez való tartozást jelent. A közbeszerzésekben is könnyítést kap és a belső szabályozásában is nagyobb autonómiára tehet szert, motiválni tudja az összes szereplőjét az egyetemnek, a hallgatókat, a professzorokat, és tudományos kutatókat is. A kormány helyzetbe kívánja hozni az egyetemeket, hiszen az elmúlt időszakban Közép-Kelet-Európában is lemaradunk a versenyben.

Voltak felsőoktatási reformtörekvések, 2014-ben is volt már egy felsőoktatási stratégia, a kancellári rendszer ekkor indult el, és aztán született ágazati stratégia is, hol akadt el mégis ez a folyamat?

A kancellári rendszer egyfajta racionalizálását próbálta elősegíteni az egyetemi gazdálkodásnak, mert kiderült, hogy a nagyobb egyetemek egy multinacionális cég bonyolultságával érnek fel, és ahhoz, hogy az egyetemi, akadémiai logika mellett az üzleti és a piaci logika is érvényesülni tudjon, olyan szakemberek kellenek, akik meg tudják teremteni a jó kapcsolatot az üzleti szféra és az egyetem között. Erre szolgáltak a kancellárok. Aztán még közelebb akarták hozni az üzleti szféra felé, erre szolgált a konzisztóriumi rendszer, ahová beemeltek üzleti szereplőket. Ha az állam folyamatosan finanszírozza az egyetemek működését és nem fogalmaz meg egyértelmű teljesítménykritériumokat, akkor könnyen a teljesítmény-visszatartás kultúrája válik erőssé, van egy erős közép, amelyik megpróbálja visszahúzni a teljesítményt, nem érdekelt abban, hogy igazi teljesítményeket mutasson fel. Vannak kitörési pontok, vannak fantasztikus eredményeket produkáló kutatóhelyeink és egyetemeink is, de valójában ez egy gúzsba kötve táncolást jelentett, és ezt akarja feloldani ez a modellváltás.

A minőségi elmaradás érvényes egyaránt az oktatói gárdára és a hallgatói oldalra is?

Tömegoktatássá vált a felsőoktatás, és a minőségi képzést mindenféle kitörési pontok tudják biztosítani, például a szakkollégiumok vagy a tudományos diákkörök, de ez nem igaz az egyetem teljes egészére. Ha az egyetem irányítását felszabadítjuk, ha mindenki érdekelt abban, hogy jó, minőségi, versenyképes teljesítményt állítson elő és ehhez megfelelő javadalmazást is tudunk párosítani, akkor egy kitörési pontot kínálunk fel az egyetemek jelentős részének arra, hogy Magyarország húzóágazataként a versenyképességét segítse elő.

Ha azt mondjuk, hogy nemzetközi szinten is versenyképes egyetem, annak mik lehetnek a kritériumai?

Nagyon vitatottak a rangsorok, de mégiscsak működnek, és a tudományos publikációk száma, a tanár–hallgató-arány, a kikerülő Nobel-díjas kutatásoknak az esélye, a nemzetközi programokban résztvevők kutatásminősége, a felsőoktatás finanszírozása és infrastrukturális ellátottsága, ezek mind-mind olyan szempontok, amelyek a versenyképességet javítják. Magyarországon nem véletlenül nagy a vonzereje az orvostudományi egyetemeknek, mert a klinikákkal együtt olyan speciális képzési lehetőséget kínálnak az orvostanhallgatóknak, amely nagyon kevés országban van jelen.

Hol vagyunk leginkább lemaradásban?

Egyre inkább lemaradásban vagyunk nemzetközi szinten a publikációk elfogadottsága, elismertsége tekintetében. Nagyon fontos lenne, hogy itthon tartsuk a hallgatóinkat, a jó, a tehetséges hallgatóink ne külföldi egyetemeken folytassák a középiskola után a tanulmányaikat, de ahhoz az kell, hogy annak az egyetemnek itt Magyarországon legyen reputációja, kitűnő tanárok tanítsanak és jó legyen oda járni. Szinte minden területen komoly javulást kell elérnünk.

A jó gyakorlatok, a nemzetközi példák honnan jöhetnek?

Leginkább Finnországból, ott szerintem számos elemet az alapítványi átalakulás tekintetében a magyar kormányzat is figyelembe vehet. Az osztrák példa a felsőoktatás finanszírozásában, ez a bizonyos háromlábú finanszírozási modellnek a megteremtésében, de Hongkong is egy nagyon érdekes mintát tud kínálni. Ez európai példák közül elsősorban az északiak sikeresek. Magyarország számára az egyik legfontosabb erőforrás az intellektuális kapacitás, és ezt leginkább az egyetemeink tudják megjeleníteni, ezért fontos jövőbe beruházásként felfogni az egyetemek fejlesztését.

Szóba került az egyetemi szférában oktatók bérezése is.

Kétszer 15 százalékos béremelés mellett kötelezte el magát a kormány. Ez minden egyetem számára lehetővé válik, nemcsak a modellváltó egyetemek számára. A már modellt váltott egyetemek belül is meg tudják teremteni a teljesítményérdekeltség rendszerét, nagyon sok fog múlni azokon a szereplőkön, tehát a kuratóriumon, az egyetem szenátusán, a hallgatói együttműködésen, hogy hogyan fogják kialakítani azt a feltételrendszert, amely minőségi teljesítményre sarkallja az ott lévőket.

A modellváltással az oktatók státusza is változott, már nem közalkalmazottak. Munkajogilag azért ez e kiszolgáltatottabb helyzetet jelent.

Ez így van, de abból a langymeleg biztonságból mindenképpen ki kellett emelni ezt a rendszert, amiben korábban volt, így legalább a pénzügyi motivációs feltételeit is megteremti annak, hogy akik jól teljesítenek, azok tényleg minőségi bérezést kapjanak.

Hallgatói oldalon mit jelent majd ez a modellváltás az önköltséges és ösztöndíjas helyek tekintetében?

Az állam egy 15-20 éves keretszerződés keretén belül megteremti a képzési támogatásnak a feltételeit, és három lábra állítja. Az egyik, hogy hallgatókat rendel meg az adott egyetemről és nekik biztosítja az ösztöndíját és erre még ráépít támogatásokat, ugyanakkor a tudományos kutatáshoz is hozzájárul, és a harmadik eleme pedig az infrastruktúra fejlesztése a háromlábú képzési támogatási rendszernek. Tehát az állam nem vonul ki a modellváltás után sem a felsőoktatás finanszírozásából. Ez alól talán részben kivétel a Corvinus Egyetem, amelyik igen jelentős részvényjuttatást kapott, és vele nem köt ilyen típusú keretszerződést a magyar állam, tehát nem finanszírozza a hallgatói ösztöndíjakat, hanem maga az egyetem ír ki ilyen ösztöndíjakat.

Akik önköltséges helyeken tanulnak majd a jövőben a Corvinus Egyetemen, mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, a költségtérítés 600-700 ezer forint lesz egy szemeszterre, és azért ez komoly terhet jelent a diákok számára.

Ahhoz, hogy nemzetközileg ismert tanárokat meg tudjanak szerezni, magas minőségű oktatást tudjanak biztosítani, igen komoly beruházás is kell, az megemeli az oktatási költségeket. Ezért vannak azok az ösztöndíjak, amelyeket a Corvinus felajánl, hogy tehetséges hallgatóknak, hátrányos helyzetű fiataloknak megteremtse a lehetőségét, hogy függetlenül az anyagi helyzetüktől, be tudjanak jutni.

Összességében nem kell attól tartani, hogy a modellváltó egyetemek nagyon sokaktól elzárják az utat a felsőoktatásba jutástól? Eljuthat például az ön falujából, Hercegkútról egy nem túl tehetős, nem értelmiségi hátterű család amúgy tehetséges, jó képességű gyermeke valamelyik ilyen minőségi egyetemre?

Többek között azért vállaltam el ezt a feladatot, hogy ezt biztosítsuk az új rendszerben is. Én hiszek abban, hogy a magyar felsőoktatásban biztosítani kell a mobilizációt azoknak is, akik nem születtek a legjobb körülmények közé, és meg vagyok győződve róla, hogy azok az ösztöndíjrendszerek, amelyek már a modellváltott egyetemeknél is működni fognak, alkalmasak lesznek arra, hogy a tehetségeket finanszírozni lehessen. Külön tehetségmenedzselő programot kell készítsen minden egyetem, és a tehetségek megtalálása minden egyetemnél versenyképességi feltétel. Én abban bízom, hogy az egyetemek versenyezni fognak a nagyon jó képességű hallgatókért, és már a középiskolákban megpróbálják megkeresni azokat az embereket, akiket a felsőoktatásra lehet csábítani.

Mitől függ, hogy egy egyetem marad klasszikus állami fenntartásban vagy modellt vált?

A kormányzat nagyon világosan még az év elején egyértelművé tette, hogy ez nem erőszak. Csak azokkal az egyetemekkel tárgyal a modellváltásról és készíti elő a törvényi megalapozását, amelyek jelzik azt, hogy szeretnének ebbe a folyamatba bekapcsolódni. Ahonnan nem érkezik igény arra szenátusi döntéssel alátámasztva, hogy ők szeretnének részt venni ebben a modellváltási folyamatban, ott a kormányzatnak nincs teendője, ott továbbra is állami egyetemekről beszélünk.

A művészeti egyetemek egy külön szegmens e tekintetben? A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem az elsők modellváltók között volt, de például ott van a Színház és Filmművészeti Egyetem, ahol az egyetem részéről egyáltalán nem volt kezdeményezés, viszont különös gyorsasággal levezényeltek tiltakozások mellett az átalakítást, amelynek a részletei most éppen az Alkotmánybíróság előtt vannak.

Ez szerintem szerencsétlen kivétel volt a többi tíz egyetemhez képest. A Színművészetin volt az egyedüli konfliktusos modellváltás, belekerült egy olyan politikai és kulturális küzdelembe az SZFE ügye, amelyik nem tett jót az egész modellváltásnak, és nekem is küzdenem kell ennek az árnyékával. Az Alkotmánybíróság, miután a bírói kezdeményezésről van szó, 90 napon belül dönteni fog erről a kérdésről. Nagyon örülök neki, ha az Alkotmánybíróság ebben a kérdésben elmondja, hogy mit gondol az egyetemi autonómiáról, hiszen ez a jövőre nézve is fontos iránymutatás lesz a kormányzat számára.

A nagy vidéki egyetemeken, gondolhatunk itt Pécsre és Szegedre, szintén voltak viták, de végül a szenátus többsége támogatta a váltást.

Természetes az a bizonytalanság, hogy mi lesz a jövőnkkel, de ha tényleg versenyképes akar maradni ez a szisztéma, ha a felsőoktatásunk a magyar tudásbázis újratermelésének a legfontosabb területe akar lenni, akkor változtatni kell. Senki nem vitatja azt, hogy megérett a felsőoktatás az átalakításra. Arról is beszéltünk az előbb, hogy több kísérlet történt erre, és nem nagyon sikerült. Ez most esélyt teremt arra az egyetemeknek, hogy megpróbálják újraformálni a saját struktúrájukat, mindenki érdekelt kell hogy legyen ennek a fokozat- és modellváltásnak a sikerében.

Az orvosegyetemek mennyiben jelentenek speciális területet az átalakításnál, hiszen itt klinikai hálózat is kapcsolódik hozzájuk?

Ezek a nagy egyetemek, amelyek rendelkeznek klinikákkal is, nagyon erősen ragaszkodtak a modellváltás során, hogy a klinikák az egyetemek tulajdonába kerüljenek, hiszen ez a fajta kooperáció, amit a magyar orvostudományi egyetemek a klinikákkal együtt alkotnak, adja a versenyképességüket nemzetközi téren. Ez hozza ide a nemzetközi hallgatókat, és ennek a szétbontása igen komoly problémát okozna. Ami gondot okozott, hogy közben a kormány döntött az egységes kórházirányítási rendszerről, és itt az okozott problémát – és ezen dolgoztunk itt az elmúlt hetekben –,hogyan lehet összehangolni ezt a fajta két igényt.

A modellváltás után a rektor, a szenátus, a hallgatói érdekképviselet ugyanúgy megmarad. A kuratórium, amely egy új grémium, tulajdonképpen a fenntartói, tulajdonosi jogokat gyakorolja?

Igen, a kuratóriumok átveszik az állam mint fenntartó szerepét, és a kuratóriumok döntenek az egyetemek stratégiai kérdéseiben, tehát minősített felelőssége lesz annak az öt embernek, aki elvállalta a kuratóriumi tagságot. A korábban sokkal inkább személytelen állami irányítás és igazgatás helyett most konkrét, hús-vér emberek jelennek meg a kuratóriumban, akik felelőssé tehetők azért, hogy merre megy tovább az egyetem. Valóban, az elmúlt időszakban voltak viták a szenátus lehetőségei, mozgástere, a rektor kinevezése ügyében. Most dolgozunk egy olyan törvényen, amelyik arra törekszik, hogy megteremtse nagyjából ugyanazokat a feltételeket, ugyanazt a fajta szenátusi és egyetemi autonómiát, amit a korábbi rendszer biztosított. Így például szeretném én azt elérni, hogy a szenátusok javasolhassanak egy főt a felügyelőbizottságba, és ezáltal indirekt módon a kuratórium ellenőrzésében is részt vehessenek, valamint azt is szorgalmazom, ha valaki kiesik a kuratóriumból, akkor tehessenek javaslatot a kieső kuratóriumi tag helyére. Ennek a jogszabálynak az előkészítése és egyeztetése zajlik a közigazgatásban.

Arra van szabály, hogy egy kuratóriumi tagság mennyi időre szól?

Jelen pillanatban nincs időhöz kötve. A kuratórium összetételében törekedtünk arra, hogy megjelenjen a tudomány képviselete, az egyetem képviselete és az üzleti szféra képviselete, és majdnem minden kuratóriumban van politikus is, aki valamilyen módon kötődik az adott régióhoz vagy az adott egyetemhez. Ezt a sokszínűséget mindenképpen érvényesíteni kellene, egyeztettünk az Akadémia elnökével, és kértem, hogy tegyen javaslatokat akadémikusokra a kuratórium tagjai közé, és írtam egy levelet minden modellváltó egyetem rektorának, hogy az egyetem is tegyen javaslatot arra, hogy kiket szeretne látni a kuratóriumban, és ezek után a fenntartó dönti majd el, hogy milyen összetételű kuratóriummal kezdi el a munkát a legújabb modellváltó egyetemeknek a sora.

Mik lehetnek az egyetemi autonómia legfőbb garanciái?

Az Alaptörvény 10. cikk 3. bekezdése világosan definiálja, hogy a felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza. Az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét törvényi keretek között a kormány határozza meg és a kormány felügyeli. Tehát azt lehet mondani, hogy a tudományos és oktatási önállóság alkotmány által garantált. Minden ilyen sérelem esetén a bíróság elégtételt fog adni. A szervezeti és a gazdasági autonómia területén több mozgástere van a kuratóriumnak, hiszen éppen azért kapta a fenntartótól ezt a felelősséget és lehetőséget, hogy sikeresebben menedzselje gazdaságilag is az egyetemeket, tehát itt valószínűleg a szenátusnak a mozgástere szűkebb lesz, mondjuk, a költségvetés elfogadása a kuratórium hatáskörébe kerül.

Mi lesz a nem modellváltó egyetemekkel? Itt ugye szintén nagy hírű intézmények vannak, például az Eötvös Loránd Tudományegyetem vagy a Budapesti Műszaki Egyetem.

Állami fenntartású egyetemek maradnak, rájuk ugyanúgy vonatkozik az állami képzési támogatás, meg az európai uniós felzárkózási alapból való részesedés. Megvan a lehetőségük, ha át akarják alakítani a működési struktúrájukat, de semmi és senki nem kényszeríti őket arra, hogy beálljanak a modellváltók sorába.

Uniós forrásból 1500 milliárd forint jut a hazai felsőoktatás fejlesztésére. Lehet nagyjából vázolni terveket ezzel kapcsolatosan?

A minisztérium be is kérte az első pályázati anyagokat, hogy milyen elképzeléseik lennének a pénz felhasználására. Most zajlik ennek az összegzése. Háromféle célra menne, 955 milliárd forint a felsőoktatási képzési struktúra átalakítására, fejlesztésére, 172 milliárd elsősorban a szakképzési rendszer megújítását meg a felnőttképzési rendszer továbbfejlesztését szolgálná, míg a tudományos és innovációs parkok, nemzeti laboratóriumok komplex fejlesztésére 382 milliárd forint jutna. A minisztérium elképzelése szerint fele részben infrastrukturális fejlesztésekre fordítható a támogatás, a másik fele pedig eszközbeszerzésre.

Tehát a támogatás nem automatikusan jön, hanem az egyetemeknek ügyesnek, kreatívnak kell lenniük?

Így van. Sokan ezt pénzesőnek gondolják, de nagyon sokat kell olyan projekteken gondolkodni, amelyek aztán tényleg végrehajthatók lesznek és lehívhatók ezek az összegek. Hihetetlen lemaradásban van a magyar felsőoktatás, nagyon sok mindent kell pótolni mind az infrastruktúrában, mind az eszközbeszerzésben, és ha versenyképesek akarunk lenni, akkor például a tudományos, innovációs parkoknál is olyan műszerek és anyagoknak a beszerzéséről van szó, amelyek nagyon fontos eszközei annak, hogy itt Nobel-díjra esélyes kutatások folyjanak.

Ebből a minőségi váltásból mikorra érzékelhető majd a napi gyakorlatban is valami?

2030 egy olyan szakaszhatár, amiben a kormányzat is gondolkodott és az egész fejlesztési tervnek ez egy nagyon fontos kifutási pontja. Ott már a magyar felsőoktatásnak nagyon fontos szerepet kell játszania a magyar gazdasági versenyképességben, és be kellene jutnia jó néhány egyetemnek legalább a közép-kelet-európai elitbe, és szerintem ehhez megvan a jó esély. Mindenki tudja, hogy itt nagyon gyors, rövid távú csodát nem lehet várni, szisztematikus, nagyon kemény, közös felelősségvállalással zajló munka eredményeként állhat elő, hogy mondjuk, tíz év múlva már azt látjuk, hogy az egyetemeink közül jó néhány már legalább a közép-európai mezőnyben piacvezető tud lenni.