Az MME Rákosivipera-védelmi Központját 2004-ben hozták létre a Kiskunsági Nemzeti Park egy távoli pontján található tanyán. Az ember tájhasználata miatt végveszélybe került ritka kígyófajt azzal a céllal kezdték el tenyészteni, hogy vissza lehessen telepíteni azokra a területekre, ahol eltűnt vagy az állománya megritkult.

„Ez a kígyó a gyepek lakója, mi emberek ezeket azonban felszántottuk, beerdősítettük, a megmaradt részeken pedig intenzív gazdálkodásba kezdünk” – magyarázta Halpern Bálint.

Miután a rákosi vipera egy olyan ritkaság, ami kizárólag a Kárpát-medencében fordul elő, Magyarországnak világszintű a felelőssége abból a szempontból, hogy az élőlény fennmarad-e, vagy eltűnik – hangsúlyozta a szervezet viperavédelmi programvezetője. Arra is emlékeztetett, több nemzetközi szerződéshez is csatlakoztunk, amelyek állami szinten garantálnak védelmet az egyes élőlényeknek. Mint fogalmazott, a rákosi viperáról több évtizede elindult már a közös gondolkodás, és arra a konklúzióra jutott, hogy aktívan kell tenni azért, hogy az állat fennmaradhasson.

A 2004-ben létrehozott viperaközpontot – egy uniós pályázatnak köszönhetően – nemrégiben felújították és bővítették, és ennek a gyümölcse érett most be, miután idén rekordszaporulatot értek el:

az elmúlt években megszokott átlag tíz helyett 14-15 utódot fialtak a nőstények,

ami arra utal, hogy a felújítás után jobban is érzik magukat az állatok.

A szervezet 2010 óta foglalkozik azzal, hogy az arra rátermett példányokat szabadon engedjék. Azóta több mint 700 rákosi viperát engedtek el a Kiskunság és a Hanság területén. A szakértő kiemelte: ezek mind olyan helyek, ahol az alkalmasságnak része, hogy a viperák jelenléte semmilyen jövőbeni konfliktust ne szüljön. „Ahol ténylegesen úgy érezzük, hogy hosszú távon is meg tudjuk őket védeni, illetve az emberek számára sem okoznak kellemetlenségeket.”

A rákosi vipera mérge egyébként „nem annyira erős”, az elmúlt száz évből nem tudni halálos marásról. Már maga az ember–állat-találkozás is ritkaság, a kígyó pedig általában próbál elmenekülni, így a marás inkább azoknak jut osztályrészül, akik ebben a hüllőt megpróbálják megakadályozni.