Titokban mindenki fél attól, hogy semmi nem marad utána, amikor meghal, család és gyerekek nélkül pedig talán még elviselhetetlenebb ez a gondolat. De amit a 68 éves – a sajtóban csak Louis néven emlegetett – holland férfi tett azért, hogy ezt elkerülje, nemcsak minden képzeletet felülmúl, hanem súlyos erkölcsi dilemmával is szembesítette a holland társadalmat - írta a zoom.hu. Az eset(ek) kapcsán számos, a spermadonori rendszerrel kapcsolatos szabálytalanság is kiderült.

A mulandóság kínja

Az átlagos életet élő férfit saját halandósága foglalkoztatta. „Ki fog emlékezni rám, miután meghaltam? Ki fog beszélni rólam? Ki lesz az örökösöm? Azt hiszem, az élet legrémisztőbb gondolata nem is maga a halál, hanem az, hogy elfelejtenek” – mesélte a férfi a The Guardian újságírójának.

Szeretet nélküli gyerekkora miatt a házasságban sem hitt, és mivel testvérei nem születtek, magányosan élt. Magáról azt állítja, hogy enyhe fokú autizmusban szenved, nehezen alakít ki emberi kapcsolatokat és az érzelmeket sem tudja úgy megélni, mint mások.

Louis végül szokatlan elhatározásra jutott: spermadonor lesz, de nem csak az "átlagos" módon. „Ha tíz gyermekem születne a spermám segítségével, kevés lenne az esély, hogy bármelyik megtaláljon. De mi van akkor, ha százan vannak, vagy még többen?” – kérdezte magától. Ezért rögtön három spermabankot választott és napi rendszerességgel adott anyagot.

Szemben a szabályokkal

Mindez a nyolcvanas évek végén történt. Bár ez a gyakoriság már akkor is szabálytalan volt, a nyolcvanas évek elején a hollandok elég lazán vették a szabályozást. Ma maximum 25 párnál használhatják fel ugyanannak a donornak a spermáját, de máshol szigorúbb a szabályozás, Nagy-Britanniában például csak 10-nél. A korlátozás a genetikai egyezés miatt fontos, hiszen

minél több nőnél ugyanaz a donor, annál nagyobb esélye van, hogy a későbbi gyerekek – azaz biológiai féltestvérek – később találkoznak és maguk is gyerekeket nemzenek.

A férfi saját bevallása szerint nem tudott leállni. Úgy fogalmazott, olyan volt, mint egy elszabadult gőzmozdony. Végül 2002-ben hagyta abba, amikor már az ötvenes éveiben járt és az első tőle született gyerekek elérhették a felnőttkort. Visszatért csendes életéhez és várt.

Keresték a szüleiket

A szövevényes ügyre és a rendszer visszásságaira azután derült fény, hogy számos gyerek keresni kezdte a biológiai apját.

Így tett a szintén holland, 34 éves Joyce Curiere is: ki akarta deríteni, hogy a sűrű, göndör, barna hajával és szeplőivel miért nem hasonlít szőke, kék szemű édesapjához. Nagyapja elejtett mondatából tudta meg, hogy a szülei donorspermát használtak, de ezután sem kapott tőlük több információt. Kutakodni kezdett, de Hollandiában egy törvény szerint csak a 2005 után születetteknek van joguk megismerni a biológiai apjukat. Ezért sokan genetikai módszerek és az ősöket kereső tévés műsorok segítségével próbálják felfedni származásukat.

A Keresem a családom holland változatában a tévében látta meg Joyce 2015-ben Amandát, aki "gyanúsan" hasonlított rá. Ezután mert DNS-mintát küldeni egy alapítványnak, amelynek munkatársai kiderítették, ki volt az apja. Azt mondták neki, hogy az apja nem a biológiai apja, és 15 féltestvéréről tudnak. (A 15 ember korábban már mind leadta a saját mintáját, így derült ki a rokoni kapcsolat.)

Joyce szülei egyébként még ezután sem voltak hajlandóak beismerni, hogy donorspermát használtak, ezért a viszonyuk megromlott, elhidegültek.

Hány gyereke lehet?

Korábban és később is, tévéműsorokon és alapítványon keresztül számos gyermek talált rá Louisra.

• A férfi számításai szerint körülbelül 200 gyermek születhetett tőle, az alapítvány szerint inkább 1000 körüli lehet ez a szám.
• Louis az ismert 57 gyermekéből már 40-nel találkozott.
• „Nem sírt senki, de nagyon mély érzelmeket éltünk meg. Megpróbáltam elmesélni nekik mindent magamról, utána pedig ők meséltek” – mondta az apa.
• „Minden, amire 16 éves korom óta válaszokat kerestem, végre ott volt előttem. Még a szarkasztikus humorunk is egyezett” – mesélte Joyce.

A gyerekek jogai

Az is kiderült, hogy nem minden gyereknek könnyű feldolgozni a történeteket. Amikor például az egyik édesanya megtudta, hogy a donor ősei között feketék is voltak, felháborodásában egy belga újsághoz fordult, a cikk megjelente után pedig egy neonáci csoport azzal fenyegetőzött, hogy megkeresik. Az ilyen mértékű spermadonáció ráadásul erkölcsileg is megkérdőjelezhető.

Magyarországon a donorprogram anonim, a felhasználók nem ismerhetik meg a donort, csak annak külső jegyeiről kaphatnak információt.