Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont munkatársai egy nemrég megjelent tanulmányban azt kutatták, miként lehet növényzeti tájosztályozást készíteni olyan területekre, ahol nincs vagy csak korlátozottan van őshonos növényzet – írja az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat sajtóközleményében.

A kutatók hazánk lehetséges növényzete alapján statisztikai módszerekkel elkészítették Magyarország tájtípusainak osztályozását. A kapott csoportosításokat térképen ábrázolták.

A tájosztályozások célja az úgynevezett tájtípusok – mint például kaszálórétek, lápok és üde erdők mozaikja, erdős tájak – megkeresése. Az osztályozás értékét az adja, hogy – egy térképet magunk elé képzelve –

az azonos színű foltok az egymáshoz hasonló területeket mutatják meg.

Gyakori probléma, hogy a jelenben megfigyelhető (fél)természetes növényzet alapján az ember tájátalakító tevékenysége miatt csak olyan tájosztályozás készíthető, amit többhelyen "fehér foltok" tarkítanak. Most azonban a kutatók azt vizsgálták, hogyan lehetne a növényzet alapján, de "fehér foltok" nélkül osztályozni a tájakat.

Erre kínál megoldást a "lehetséges növényzet" elmélete, mely az adott területen és körülmények között túlélni képes növényzetre vonatkozik. Ez elképzelhető akár egy térképsorozatként is, ahol minden egyes térkép külön-külön növényzeti típus "szemüvegén át" mutatja meg, mennyire alkalmasak a környezeti viszonyok a tájban. A tájosztályozás hazánk lehetséges növényzete alapján készült, a tájban rejlő teljes növényzeti lehetőségek figyelembevételével.

A csoportosítások vizsgálata során a 8 és 15 csoportos változatok különösen informatívnak. Emellett további különböző részletességű felosztások is rendelkezésre állnak, melyek lehetőséget adhatnak a jövőbeli kutatásoknak, hogy a szintek közül a kutatók a legoptimálisabbat tudják kiválasztani és használni.

Létrejöttek stabilabb ‒ például a hegyvidéki tájtípus ‒, illetve könnyen darabolódó ‒ köztük a (fél)száraz erdő-gyep mozaikok tájtípusa ‒ csoportok. Kiderült, hogy a Bereg-Szatmári-sík és az Alsó-Duna-völgy egyaránt olyan alföldies növényzetnek képes otthont adni, amelyben a homoki növényzeti típusok nem képviseltetik magukat. Bár térben egymástól távol helyezkednek el, a részletesebb osztályozást tekintve is egy csoportba tartoznak ártéri erdők számára alkalmas területekként. Szintén érdekes, hogy a Külső-Somogy, a Zselic és az Őrség között is hasonlóságot jelez az osztályozás, így ezek is azonos csoportba kerültek.

A kutatók a lehetséges növényzet alapján készített új tájosztályozást összehasonlították a hasonló módszerrel, de aktuális, (fél)természetes növényzet alapján készült korábbi osztályozással. Különbség, hogy az új tájosztályozásban az ártéri erdőkkel jellemzett tájtípus jelentősen szélesebb sávban húzódik a folyók mentén. A korábbi osztályozás során az első kettéválás a fás/fátlan szempont, most pedig a domborzati viszonyok alapján történt. Az eltérést magyarázhatja, hogy

az emberi tevékenység hatására szinte az összes őshonos erdő eltűnt az alföldi területekről.

Az elkészült lehetséges növényzet-alapú tájosztályozás fenntartható, őshonos alternatívát kínál a városi zöld infrastruktúra-fejlesztéséhez, így hozzájárulhat az éghajlatváltozás hatásainak mérsékléséhez, továbbá élőhelyek, illetve élőhelyegyüttesek helyreállítását is segítheti. Az élőhely-helyreállítás sikerességének a valószínűsége növelhető a helyreállítandó célterület környezeti tulajdonságaihoz hasonló körülményekhez alkalmazkodott növények szaporítóképleteinek, például magjainak használatával. A tájosztályozás emellett segítséget nyújthat a helyreállítandó célélőhely(-együttes) meghatározásához is.