Sarkadi Gabriella a hosszú távú szövődmények kapcsán elmondta, hogy sztrók esetében leggyakrabban mozgásproblémákkal kell számolni, így általában fél-, de akár teljes oldali bénulással. Az esetek 20 százalékában beszédproblémák is lehetnek, legfőképpen afázia, ha a beszédközpont sérül az agyban. Előfordulhat továbbá posztsztrók depresszió (PSD) annak következtében, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozik valakinek az élete, ami rossz hatással lehet a rehabilitációra, tehát a sztrókból való felépülésre is. Meglátása szerint a depresszív tünetek a túlélők 100 százalékánál előfordulnak.

A sztrók utáni izombénulás egyik formája az úgynevezett spasztikus bénulás, ami egy kóros izommerevséget jelent; emiatt csökken az izomerő és fájdalmas görcsök kínozhatják az érintettet, akinek a mozgása ezért nem lesz harmonikus. Kialakulhat továbbá petyhüdt bénulás is, amikor a beteg csak lógatni képes a végtagját (főként a kezét) a teste mellett. Az izombénulás lehet teljes és részleges is – tette hozzá.

Ma már több olyan egyszerű módszer is létezik, amivel bizonyosság nyerhető az érintett aktuális állapotáról. Ezek az úgy nevezett ADL (Activities of Daily Living) skálák, amik megmutatják, hogy a beteg milyen mértékben képes önállóan elvégezni a napi rutinfeladatokat, amiből következtetni lehet állapotának súlyosságára. A Strokeinfó Alapítvány elsősorban – az öngondoskodásra is használható – Barthel-indexet ajánlja, ami tíz fő csoportba sorolja az elvégzendő feladatokat:

1. étkezés,
2. személyes higiénia,
3. öltözködés,
4. szépítkezés (fésülködés, sminkelés, borotválkozás),
5. széklet inkontinencia,
6. vizelet inkontinencia,
7. WC használata,
8. átmozgatás (ágyra leülés, felállás),
9. rövid távú utazás és
10. lépcsőzés

Az említett kategóriákra 0, 5 vagy 10 pont adható annak függvényében, hogy a beteg mennyire képes az adott feladatot önállóan elvégezni. (A célzott rehabilitációt mindenkinél érdemes elkezdeni, aki 60-nál kevesebb pontot ér el a teszten.) Az alapítvány elnöke mint sztróktúlélő elárulta, ő annak idején úgy került be az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe, hogy esetében a Barthel-index 5 volt.

„Gyakorlatilag mindenhonnan csövek lógtak ki belőlem (…), beszédproblémáim és teljes féloldali bénulásom volt”

– fogalmazott. Ahhoz, hogy végül teljesen önellátó legyen ismét és hazaengedjék a kórházból, két és fél hónap regenerációra volt szüksége; ekkora a Barthel-indexe már 95 százlakos volt. Az alapítvány elnöke szerint az ilyen fokú gyógyulás sem azt jelenti, hogy az ember teljesen egészséges és ott folytathatja az életét, ahol a sztrók előtt abbahagyta. Az mindenesetre reményt keltő, hogy az állapotot lehet kezelni.

Sarkadi Gabriella arra is kitért, hogy fontos tisztában lenni a sztrók tüneteivel, hiszen a gyors felismerés és segítség életet is menthet. Megjegyezte, ezzel kapcsolatban a brit sürgősségi ellátásban született egy „szlogen”, a FAST, ami magyarul a gyorsat jelent, egyébként pedig a Facial drooping, Arm weakness, Speech difficulties and Time betűszót takarja, amit a Strokeinfó Alapítvány átültetett a magyar nyelvre, megalkotva a BAKI betűszót, ami szintén önálló jelentéssel is bír:

• Beszéd (Speech) nehézsége
• Arc (Face) lekonyulása
• Karok ( Arms) gyengesége
• Idő (Time): időben hívni a mentőket!

A szakember kiemelte, ha bárkinél a felsorolt tüneteket tapasztaljuk, nem szabad egy pillanatot sem várni, azonnal a mentőket kell hívni. Az érintett optimális esetben a neurológiára, vagy egy sztrókosztályra fog kerülni, ahol megpróbálják felállítani a diagnózist különböző képalkotó eljárások segítségével, hogy valóban sztrókról van-e szó. Enyhe agyvérzés esetében elképzelhető, hogy a beteg azonnal hazamehet a kórházból, de általában a következő állomás egy rehabilitációs osztály, ahol kezdetét veheti a fizikai és mentális felépülés, amit kiegészítő terápiákkal is lehet segíteni.