Angliában egy professzor vezetésével vizsgálatot folytattak kisgyermekek részvételével, a korai időszak anya-gyerek kapcsolatát, a ráhangolódást, a kötődés kialakulását vizsgálták. Az 1994-ben publikált vizsgálat során arra jutottak - egy neurobiológus írta le -, hogy azoknál a gyerekeknél, ahol ebben a korai, nagyon szenzitív időszakban az édesanya, illetve az elsődleges gondozó nem tud ráhangolódni a gyermekére, illetve azt adni, annyit és úgy, ami a gyerek igénye, folyamatos traumatizáció lép fel.

"Nem egy nagy trauma éri a gyerkeket, hanem folyamatos élményük, hogy elhangolódnak. Szöveti károsodás alakul ki ezeknél a gyerekeknél, a jobb agyfélteke orbitofrontális részében"

- mondta az InfoRádió Aréna című műsorának stúdiójában K. Németh Margit gyermekszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus.

A kutatási eredmény később alátámasztást nyert magatartás-zavarosoknál, deviánsoknál, drogosoknál - tette hozzá.

A korai sérülések szerinte - kifejezetten a szenvedélybetegeknél, a deviánsoknál vagy a magatartás-zavarosoknál megfigyelhető ez - olyan lelki terheket is létrehoznak, amelyek az agyban is kimutatható sérülések, de viselkedési jellemzőkként válnak észlelhetővé, ezáltal a beilleszkedésben és a későbbi életvitelben is nagyon meghatározó lesznek.