A konkrét tények ismerete nélkül általánosságban világította meg egy-egy etikai eljárás lényegét a Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottságának alelnöke.

Békefi Dezső azt mondta: felszínes benyomások alapján könnyű ítélkezni. A tapasztalatok szerint azonban sokkal bonyolultabb megítélni egy-egy ilyen helyzetet.

„Adva van ez a történés, amit valaki valahogy megél, lát vagy tudomására jut, ennek azonban nagyon sok aspektusa lehet. Ahhoz, hogy etikailag kivizsgáljunk egy ügyet, ismerni kell a panaszt, az orvosetikai bizottság tárgyalást tart, meghallgatja a panaszost, a panaszolt orvost, a tanúkat, és ezek alapján tud – néha akár kiegészítő vallomások alapján – dönteni. Tehát az, hogy egy adott esetben egy kolléga etikailag elmarasztalható-e vagy nem, arra nem lehet egyszerűen válaszolni” - fejtette ki az etikai bizottság alelnöke.

Békefi Dezső azt mondta, hogy egy-egy eset megítélésében az is gyakori, hogy másképpen emlékszik a panaszos, mint a tanú.

Arra a kérdésre pedig, hogy nem jogos és alapvető elvárás-e egy orvostól az, hogy segít, ha bajba jutott, láthatóan az életéért küzdő embert lát, úgy fogalmazott:

általánosságban a lehetőségekhez képest segíteni kell, de hogy a lehetőségek milyenek voltak, azt sokszor nehéz rekonstruálni.

„Ha hozzám például most a lakásomba becsönget valaki, meg kell ítélnem, hogy fenn áll-e a sürgős szükség. Ha nem, akkor tanácsot kell adnom, hogy az adott problémára hol kap segítséget. Az is szerepet játszik, hogy éppen mit csinál az orvos. Ha például a rendelőben egy másik beteggel foglalkozik, akkor nem könnyű eldönteni, hogy ott kell hagynia ilyenkor a félig megvizsgált beteget, és rohanjon valahova, vagy azt mondja, hogy ha már hívták a mentőket, akkor marad és befejezi a vizsgálatot. Ilyen dolgok nehezítik a döntést” - részletezte Békefi Dezső.

A MOK Etikai Bizottságának alelnöke azt mondta, az orvosnak azt is mérlegelnie kell, hogy megfelelő-e a felkészültség, és rendelkezik-e eszközökkel ahhoz, hogy segítsen.

Nincs az orvosnak intézményen kívüli felelőssége?

A kérdést a bizottság alelnökének azután tette fel az InfoRádió, hogy egy bulvárlap megírta, egy orvosi rendelő mellett halt meg egy idős férfi, aki az utcán lett rosszul. 

Az eset, amelyről a Bors beszámol, még december elején történt. Az utcán éppen egy orvosi rendelő előtt fekvő idős emberre egy családjával arra sétáló férfi figyelt fel. A férfi a lapnak azt mondta, azonnal odarohant az eszméletlen úrhoz, aki semmire sem reagált, de lélegzett, ezért stabil oldalfekvésbe helyezte, és hívta a mentőket, majd berohant segítségért a gyermekorvosi rendelőbe.

Állítása szerint egy asszisztens azt mondta neki, hogy mivel hívta a mentőket, ezért ő nem tud segíteni. Az utcán eközben megjelent egy másik férfi is, akiről hamarosan kiderült, hogy a rendelő egyik orvosa. Ő azonban a fiatalember állítása szerint nem segített részben arra hivatkozva, hogy bizonyára részeg a földön fekvő idős férfi.

A mentők hét perc múlva értek ki, és 45 percig küzdöttek a beteg életéért, de már nem tudták megmenteni.

A segítséget megtagadó gyermekorvos a Borsnak úgy számolt be az esetről, hogy akkor és ott nem tudott volna semmit sem tenni.

Arra hivatkozott, hogy van egy olyan orvosi kötelezettség, aminek értelmében nem veszélyeztetheti a beteg életét. Gyermekorvosként rendelési időben pedig a beteg gyermekek ellátása a feladata, és nincsen intézményen kívüli felelőssége.

A Bors úgy tudja, hogy a segítséget nyújtó férfi az eset kapcsán a Magyar Orvosi Kamaránál tett panaszt.