"Putyin ránk szabadította kivédhetetlen fegyverét" – írta a londoni Sunday Express, arra reagálva, hogy az oroszok bevetették a Kinzsalt (magyarul: tőr) Ukrajnában. Mások azonban nem osztották a brit pletykalap aggodalmát. Az MSNBC amerikai televízió például, szakértőkre hivatkozva, azon a véleményen volt, hogy az orosz elnök igazából így akarta elterelni a figyelmet hadserege pocsék ukrajnai szerepléséről. Vagyis inkább PR-fogásról, mint katonai akcióról lehetett szó.

Az igazság nyilván valahol e két vélemény között lehet. A Kinzsalt nem szabad alábecsülni, de azért mégsem számít "csodafegyvernek", vadonatúj fejlesztésnek meg főleg nem. Az ezredforduló környékén az orosz hadseregben rendszerbe állt 9K720 Iszkander rövid hatótávolságú, ballisztikus rakéta légi indítású változatáról van ugyanis szó.

A két rakéta mind méreteiben, mind megjelenésében nagyon hasonló, bár a Kinzsal irányító felületei valamivel kisebbek és a hajtóművét egy áramvonalazó kúp fedi, ami azonban az indításkor leválik. Mindkét fegyver vagy egy 280 kilogrammos hagyományos robbanótöltetet vagy 10-50 kilotonna hatóerejű nukleáris robbanófejet képes hordozni.

A Kinzsal egy hiperszonikus rakéta, ami a hangsebesség legalább ötszörösével, de akár még a tízszeresével is képes száguldani.

Alapvetően kétfajta hiperszonikus fegyvert különböztetnek meg. Az egyiket egy rakéta gyorsítja a megfelelő sebességre, majd arról leválva, siklórepülésben folytatja útját. A másik saját hajtóművel rendelkezik, ami a repülés alatt végig működik. Ilyen a Kinzsal is. Mivel repülőgépről indítják, a kezdősebessége megegyezik a hordozó gép tempójával és a hajtómű innen gyorsítja 5-10 Machig. Ezért is sokkal nagyobb a hatótávolsága, mint az Iszkanderé. Nyugati szakértők kétezer kilométerre becsülik, és a fegyver állítólag képes ezerötszáz kilométer magasságba is emelkedni. Ez alkalmassá teheti még alacsony röppályán keringő műholdak lelövésére is.

Persze a Kinzsal valódi célpontjai a nagy értékű katonai vezetési pontok, hadtápbázisok, vagy az úgynevezett kritikus civil infrastruktúra létesítményei, mint az erőművek, vagy a víz- és áramellátás legfontosabb elemei.

Érdemes megemlíteni, hogy az oroszok eddig – igazoltan – mindössze három, esetleg négy Kinzsalt vetettek csak be Ukrajnába. Az első az ország nyugati részében egy földalatti raktárat pusztított el, ahol úgy tudni, rakétákat és más repülőgépfedélzeti fegyvereket tároltak. A Kinzsal óriási sebességgel csapódott a célba és még több tíz métert fúrta magát az ilyenkor már folyadékként viselkedő talajban. Az orosz hadsereg egy videót tett közzé az akcióról:

▫️Destruction of a weapons depot of the Armed Forces of Ukraine by high-precision missile weapons strike. We can see the exact hit of an underground hangar with weapons and ammunition. pic.twitter.com/sKTF46Tdb0

— Минобороны России (@mod_russia) March 19, 2022

A második Kinzsalt egy Mikolajiv környéki hadtápbázis ellen indították és a harmadikat ugyancsak egy raktár ellen vetették be. Katonailag igazából egyik támadás esetében sem volt indokolható e méregdrága fegyver használata. A költséges rakéta bevetése valójában inkább üzenet lehetett az Ukrajnát támogató államoknak.

Merthogy a Kinzsál igencsak drága eszköz. Nyugati hírszerzési jelentések szerint nincs sok belőle, csupán egyetlen repülőezredet szereltek fel vele. De még ez is félrevezető, mivel mindössze tíz darab MiG-31-es nehézvadászt tettek alkalmassá a Kinzsal bevetésére. Igaz, elvben még a Tu-22M3-as bombázógépek is képesek lennének a Kinzsalt hordozni, méghozzá egyszerre akár négyet is. De egyelőre nincs hiteles információ arról, hogy valóban integrálták volna a Tu-22M3-asok fegyverzetébe.

A hiperszonikus fegyver egyik előnye kétségtelenül a hatalmas sebesség. A másik pedig az, hogy nem ballisztikus pályán repül, vagyis nem úgy, mint egy elhajított kő. A parabolikus pálya helyett laposabb íven száguld és ami még ennél is fontosabb: repülés közben képes többször is irányt változtatni. Ez a manőverezés, az óriási sebességgel párosulva, teszi majdnem leküzdhetetlenné a Kinzsalt.

De tényleg kivédhetetlen fegyverről lenne szó? Resperger István ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katonai Nemzetbiztonsági Tanszékének vezetője az InfoRádió Aréna címűműsorában arról beszélt, hogy a Kinzsal hiperszonikus rakéta a NATO légvédelmi rendszereinek áttörésére készült, illetve arra, hogy nagyobb célokat, célpontokat, repülőgéphordozókat tudjon megsemmisíteni. "Ez a repülőről indítható hiperszonikus rakéta olyan nagy sebességgel megy, 1300 méter per szekundummal, hogy nincs olyan rakéta, ami ezt elfogja" – mondta, de hozzátette, ebből nincs olyan nagy mennyiségben.

Más szakértők is úgy gondolják, hogy a hatalmas sebesség és a kiszámíthatatlan repülési útvonal miatt a rakétát nem lehet időben észlelni és így lelőni is lehetetlen. Megint mások viszont azt mondják, hogy

még a Kinzsal sem tud kifogni egy modern, számítógépvezérlésű elhárító rendszeren.

Ilyen például az izraeliek Dávid parittyája elnevezésű rakétavédelmi eszköze, illetve az amerikaiak THAAD fegyvere. Mindkettőt közeledő ballisztikus rakéták elhárítására tervezték. Márpedig ezek is elérik a hiperszonikus sebességet és az újabbak robbanófeje képes a becsapódás előtt módosítani röppályáját, vagyis úgy cikázik, mint a Kinzsal. Elvben tehát ezekkel a védelmi rendszerekkel elhárítható lenne egy Kinzsal támadás is.

Más kérdés azonban az észlelés. Az óriási sebesség és a változó repülési pálya miatt még a legkorszerűbb rádiólokátorok számára is kihívást jelent egy hiperszonikus fegyver detektálása. Viszont az óriási sebességnek is van hátulütője. A nagy tempó hatalmas súrlódással, az pedig óriási hőfejlődéssel jár. Ezt viszont kellően szenzitív infravörös érzékelőkkel már nagy távolságból is észlelni és követni lehet.

Mindenesetre az amerikaiak, valamint a NATO több vezető tagországa és persze az izraeliek már egy ideje gőzerővel fejlesztik is a hiperszonikus fegyverek észlelésére és leküzdésére alkalmas eszközöket. Kétségtelen, hogy új fegyverkezési verseny alakult ki, amelybe nemcsak az oroszok és az amerikaiak, hanem már a kínaiak is beszálltak. Ők egy civil rakétával indították a saját hiperszonikus járművüket, ami a hordozóról leválva,

egy Föld körüli fordulat után lesüllyedt a légkörbe és több irányváltást követően becsapódott,

igaz, jó pár kilométerrel elvétette a célját. Az amerikaiak viszont még így is sikeresnek tekintik a kínai kísérletet és persze ennek megfelelően kellően fenyegetőnek tartják. Az oroszok ugyancsak kifejlesztettek egy ehhez hasonló hiperszonikus siklót, amely az Avangard kódnevet kapta. Egyelőre azonban a leghasználhatóbb hiperszonikus fegyverük mégiscsak a Kinzsal.

Azonban van ennek a fegyvernek egy igazán gyenge pontja. Mégpedig az, hogy a Kinzsal gyártásához olyan rendkívül fejlett technológiájú alkatrészek is kellenek, amelyeket az oroszok eddig csak Nyugatról tudtak beszerezni. Ellenben a szankciók alaposan megnehezítik, sőt teljesen el is lehetetlenítik, hogy Moszkva továbbra is hozzáférhessenek ezekhez.