Nem mindennapi környezetben rendezik a kajak-kenu versenyeket a tokiói olimpián: a Sea Forest Waterway a kikötő egy elzárt pontján található, mintha egy teknőben kellene lapátolniuk a versenyzőknek. A pálya mellett magasodik a jellegzetes alakú és nagy forgalmú Tokyo Gate Bridge, aki itt elhalad autóval, ráláthat a célvonalra is. A Haneda repülőtér közelsége miatt pedig öt percenként szállnak el a pálya fölött a repülőgépek, hangos zúgással.

A modern, indusztriális díszletben megjelent a tradíció is: a döntők előtt japán dobosok tartottak műsort, miközben sárkányhajósok suhantak a vízen – világok találkozása ez.

Kedd reggel pár perces eső ijeszthetett rá a versenyzőkre, ám a felhők elvonultak a futamokra. A szél azonban maradt, hátszélben kellett versenyezni. Mindez sokakat rosszul érinthetett, de Kopasz Bálintot biztosan nem: a 24 éves kajakozó hatalmas fölénnyel nyerte meg az 1000 méter döntőjét, majd utána az Infostart kérdésére kifejtette: örült az időjárási viszonyoknak.

„Szinte extrém körülmények voltak, de nekem ez kedvez. Örültem a brutál erős hátszélnek, amihez társultak hullámok is, és oldalszél is volt, pont ezt kívántam az olimpiára. Így látványos volt a verseny, nagy sebességgel lehetett haladni, olyan 18,5 km/h-s volt az átlagom.”

A Győr sportolója hosszú ideje készült a döntőre.

„Nagyjából háromnegyed éve mindig ott volt a fejemben, hogyan fog kinézni ez a pálya. Az elmúlt napokban arra gondoltam, hogy hatalmas pályát kell majd mennem, erős utazó tempót, aztán a szokásos, rám jellemző megindulással. Ez megtörtént, végig uraltam a pályát.”

Pedig nem voltak ideális a hétfő éjszakája.

„Ilyen rossz éjszakám nem volt még itt Japánban. Lefeküdtem időben, de egész éjszaka zakatolt a fejem, az elalvást segítő gyógynövénytea ás étrendkiegészítők sem segítettek.

Szinte nem aludtam semmit, végig csak forgolódtam. Élénk volt a fantáziám, jobban vert a szívem.

Izgultam, hogy ez ne látszódjon a teljesítményen, de szerencsére nem volt gond. Nyomott voltam, úgy indult a nap, de aztán szuperül alakult” – fejtette ki, és hozzátette, mostantól csak a párosra koncentrál, ahol Nádas Bencével indul közösen. A telefonját sem kapcsolja be csütörtökig, hogy ne vigye el semmi a figyelmét.

Azt nem tudta rögtön felidézni, hogy Demeter Irén, az edző-édesanya mit mondott neki a rajt előtt, de aztán kiderült, az volt az üzenet, hogy ne engedje másnak a sikert.

„15 éve keményen dolgozom, tapasztalt, felnőtt ember vagyok, fel tudom fogni a sikert. Hatalmas boldogság, amit átélek. Kilencéves korom óta erre a napra készültem, ez pedig 15 év kőkemény munkával és lemondásokkal járt.

Nem volt buli, nem voltak barátok, nem volt bandázás, lemondtam a magánéletről, barátnőm sem volt, pedig 15 éves korom óta nagyon szerettem volna. Hosszú volt ez az időszak, de úgy érzem, megérte, megtérült a sok befektetett munka.”

Aranyérmesként már szeretne kicsit lazítani és többet hagyni a magánéletnek.

A sok munka Algyőn indult. Szülei szintén kajakversenyzők voltak, és gyerekkora édesanyja irányítja a munkát.

„Az algyői Tisza jó alapot adott, ott készültem fel az olimpia előtt is három hétig. A dobogón lepörgött a 15 év előttem. Először csak homokoztam a Tisza-parton, rám is szóltak. A kajakpályafutásom úgy kezdődött el, hogy mindenki kint volt a strandon, én pedig elkötöttem egy gyermekhajót. Meguntam a homokozást, a kíváncsiság vezérelt.

Senki sem tanított meg kajakozni akkor még, csak megfogtam egy lapátot, és mentem, ahogy láttam a nagyobbaktól.

Egy kilométert egyedül mentem, mire anyukám jött és keresett. Most meg itt az aranyérem” – mondta, és közben többször is megfogdosta és megigazgatta az érmét.

A friss olimpiai bajnok felidézte azt is, hogy 2016-ban Rióban mekkora csalódást jelentett a számára, hogy nem jutott döntőbe.

„Meglehetett volna a dobogó, ha akkor döntőbe jutok. Arra gondoltam, hogy nem történhet meg még egyszer, hogy nem kerülök döntőbe, mert akkor abbahagyom a kajakozást. Most könnyedén lettem döntős, aztán pedig itt van az aranyérem is – ez nagyon kellett nekem, hogy csináljam tovább, ameddig bírja az egészségem” – emelte ki, hozzátéve, hogy

még három olimpiát érez magában.

"Későn érő típus vagyok, a szervezetem még most is képes a fejlődésre, igaz, ezt 15-16 évesen, amikor sokan lehagytak, még nem igazán értettem. Mostanra viszont már a fájdalomtűrő képességemet is ki tudtam tolni, már nem mondják, hogy női lapáttal evezek és gyenge a kondícióm ehhez a sportághoz” – mondta Kopasz, aki korábban vb-t és Eb-t is nyert.

Varga Ádám nem hitte el

Az ezüstérmes Varga Ádám elismerte, hogy az elrontott rajt egy kicsit megzavarta.

"Lehet, hogy az én első startom is rossz volt, de engem nem figyelmeztettek. Végig nagyon jó csatát vívtunk, a hajrában éreztem, hogy meglehet az érem. A célban úgy éreztem, hogy egy kicsit a német előtt értem be, felnéztem a kijelzőre és elkezdtem ordítani, de aztán abbahagytam, mert arra gondoltam, hogy ez nem lehet a miénk, ez biztosan az előző futam eredménye. Először nem is hittem el, amit láttam” – idézte fel a versenyt a 21 éves versenyző.

Szerinte Kopaszt nem lehetett legyőzni ezen a napon. Ezzel a véleményével aligha van egyedül.