A svédektől az első mérkőzésen elszenvedett 5–1-es vereséget követően szakvezetőcsere történt a tunéziaiaknál, Sabri Lamouchi helyét Hervé Renard vette át. Ez azonban nem eredményezett érdemi változást, a tunéziaiak gyakorlatilag semmilyen veszélyt nem jelentettek ellenfelük kapujára.

Nagy tempóban kezdte a mérkőzést a japán válogatott, amely már a negyedik percben vezetést szerzett: Nakamura cselezte magát az alapvonalig a 16-os bal oldalán középre passzolt, Kamada sarkáról pedig a kapuba pattant a labda. Ez volt a vb-k történetének leggyorsabb japán gólja, a korábbi rekordot Kagava Sindzsi tartotta, aki 2018-ban a hatodik percben talált a kolumbiaiak hálójába.

Továbbra is támadásban maradt az ázsiai csapat, a tunéziaiak örülhettek, hogy nem nőtt gyorsan a hátrányuk. A tizedik percben szinte teljes terjedelmében átgurult a gólvonalon a labda, de pár milliméter hiányzott az újabb gólhoz. Aztán valamelyest csökkent a japán nyomás, fél óra elteltével mégis kétgólosra nőtt a távol-keletiek előnye, ezúttal Ueda a 16-os vonaláról lőtte ki laposan a jobb alsó sarkot. A japánok élvezték a játékot, az észak-afrikaiak viszont képtelenek voltak valamire való támadást felépíteni.

Nem változott a játék képe a második negyvenöt percben sem, a tunéziaiak továbbra is veszélytelenek voltak, így nem volt esélyük a pontszerzésre. A japánok a vezetésük birtokában ebben a félidőben már kevésbé futballoztak motiváltan, de így is növelték előnyüket, előbb Ueda remek perdítése után Ito Dzsunya lőtt a kapuba, utána maga Ueda fejelt pontosan.

Japán magabiztosan tartotta kézben a mérkőzést, teljesen megérdemelten szerezte meg a három pontot.

A labdarúgó-vb-k történetének 1000. összecsapásán, amelyet a nagykárolyi születésű Kovács István vezetett különösebb nehézség nélkül, a távol-keletiek nagy fölényben futballoztak, első ázsiai csapatként szereztek négy gólt vb-mérkőzésen, Ueda Ajasze pedig az első japán duplázó lett.

Tunéziának a mostani a hetedik vb-részvétele és még sosem jutott túl a csoportkörön.