Szerdán bejelentette visszavonulását a háromszoros olimpiai, 26-szoros világ- és 35-szörös Európa-bajnok Hosszú Katinka. „Most, ahogy visszatekintek a karrieremre, óriási beteljesülést érzek. Az érmek és rekordok értékesek, de ami a legmélyebben megmaradt, az az úszás iránti örök szeretetem. Még azután is, hogy felakasztottam a versenydresszt, a víz továbbra is hívogat. Még mindig rengeteg örömöt találok a kartempók csapásában, a lágy fröccsenésekben és a felszín alatt érzett békés magányban” – írta közösségi oldalán az úszónő, aki öt olimpián vett részt. A másik nagy magyar éremhalmozó, az ötkarikás játékokon négy ezüstöt és két bronzot szerző Cseh László rengeteg versenyen megfordult Hosszú Katinkával, hosszú éveken át ők ketten voltak a magyar úszósport legkiemelkedőbb és legeredményesebb alakjai. Cseh László az InfoRádióban felidézte a közös élményeket és beszélt arról is, mit hagy maga után örökségként Hosszú Katinka a sportágnak.

Mi az, ami önnek a leginkább megmarad Hosszú Katinka személyiségéből, versenyzői attitűdjéből?

Nekem mindig nagyon szembetűnő volt az a magabiztosság, ahogy rendre belépett az uszodába és beugrott a medencébe, függetlenül attól, hogy éppen mikor és milyen versenyen indult.

Az első években még nem feltétlenül tűnt úgy, hogy háromszoros olimpiai bajnok és egy nemzeti hős lehet belőle. 2008-tól viszont már jöttek szépen sorban az érmek, nagyjából abban az időszakban, amikor ön is a karrierje csúcsán volt. Volt, hogy ön, máskor pedig Hosszú Katinka szerepelt jobban. Egy idő után viszont Hosszú Katinka lett az első számú magyar aranyesélyes. Hogy élték meg ezt a libikókázást, és mennyit beszélgettek egymással erről a versenyeken?

Emlékeim szerint nem igazán volt köztünk téma, hogy milyen sikereket értünk el, ilyen szempontból nem alakult ki közöttünk semmilyen versengés. Katinka azért már a pályafutása elején is elég jó eredményeket ért el, de az igazán kiugró sikerek 2012 után következtek. Gyakorlatilag újra fel kellett építenie magát, és végül ez sikerült is neki, hiszen egyértelműen a világ egyik legjobb úszójává vált.

Hosszú Katinka rengeteg versenyen indult, és a 2010-es évek közepétől már igazi specialistának számított azzal, hogy egy-egy versenyen több számot is vállalt. Hogyan tekintettek a rivális úszók vagy akár a magyar válogatott tagjai erre a fenomenális állóképességre?

Mindenképpen érdekes volt látni. Ugyan az én karrieremben is volt olyan időszak, amikor az országos bajnokságokon egy nap több számot is úsztam, több döntőbe bejutottam, illetve váltóban is indultam, de az, amit Katinka csinált, valóban újdonság volt. Ő minden egyes versenyen gyakorlatilag az összes szóba jöhető számban rajthoz állt akkoriban, és ezekben szinte mindig döntőbe került. A legjobbját hozta mindig. Számomra nagyon szembetűnő volt, hogy mennyit tudott fejlődni rövid időn belül. Volt olyan, hogy az év első versenyén úszott egy nagyon jót, majd a következő alkalommal, akár a következő hétvégén még jobb időeredményre volt képes. A szervezete kitűnően tudott alkalmazkodni az extrém terheléshez.

Milyen további kiemelkedő képességei, akár emberi tulajdonságai voltak még, amelyek révén ilyen magasra tudott jutni?

A kitartása és a tűrőképessége mindenképpen átlagon felüli volt. Ezek a képességek, készségek nagyon kellenek ahhoz, hogy valaki ne csak egy, hanem több számban is a világ legjobbja lehessen. Nagyon embert próbáló dolog, amikor egy versenyen akár egy nap alatt több számban is rajtkőre kell állni. Sokszor előfordult, hogy csak néhány percnyi különbség volt két szám között, és Katinka mindkettőn elindult. Ilyenkor egyesek könnyebben elgyengülnek, és úgy vannak vele, hogy a következő döntőt már nem ússzák meg olyan erősen. Katinkánál ez kizárt volt, ő mindig odatette magát, és kivétel nélkül megpróbálta kihozna magából a maximumot.

Ahogy önnek, Hosszú Katinkának is van egy kislánya. A versenysport utáni időszak így jelentős részben a gyermeknevelésről szól majd az ő esetében is. Nyilván Hosszú Katinkát nem kell félteni, nem feltétlenül szorul tanácsokra, de ön szerint mivel könnyíthető meg az átállás a civil életre?

Az a könnyebbik eset, amikor a versenyző saját maga választhatja meg, hogy mikor vonul vissza, és hagyja abba a sportot. Erre azért egy kicsit könnyebb felkészülni, mintha például egy sérülés vagy egyéb más ok miatt kell befejezni a versenyzést. Szerintem nagyon fontos, hogy miután valaki abbahagyja az élsportot, találjon magának valamilyen elfoglaltságot, és akkor talán nem érzi azt, hogy mindenáron csinálnia vagy teljesítenie kell valamit a sport világán kívül.

(A nyitóképen: a női 200 méteres vegyesúszás aranyérmese, Hosszú Katinka és a férfi 50 méteres pillangóúszás bronzérmese, Cseh László a 2015-ös vizes világbajnokságon, az oroszországi Kazanyban.)