Hosszú szezonon van túl, hiszen a bajnokság mellett a BL-ben is szerepelt a DVSC-vel. Mennyire sikerült kipihennie magát az olimpiai felkészülésre?

Szerencsére sikerült, volt egy teljesen sportolásmentes hetünk, utána pedig három hétig egyéni munkát végeztünk otthon. Sikerült lelkileg is feltöltődni, és más helyre mozgósítani az energiákat, ezért úgy érzem, újult lendülettel tudtam belevágni a felkészülésbe. Nagyon várom, hogyan fog telni ez a négy hét a párizsi játékokig.

Ebben az időszakban mennyire sikerült kizárni az olimpiát?

Abban az egy hétben, amíg a pihenés zajlott, próbáltam teljesen kézilabdamentesen élni, és élvezni a nyarat, azt, hogy nincs időbeosztás, és bármikor lehet bármit csinálni. Aztán amikor elkezdődött az egyéni munka, akkor már ott motoszkált a fejemben, hogy miért is futok és kondizok éppen, milyen cél van előttünk. Azóta azért ott van a fejemben az olimpia is. Persze az érdemi rész most következik, és egyre többet gondolunk az olimpiára.

A szövetségi kapitány azt mondta, tökéletes állapotban érkeztek meg az edzőtáborba. Ez alapján akkor mindenki becsülettel elvégezte az egyéni programot.

Igen, az, hogy olimpiára készülünk, komoly motiváló erő. Alapból is szorgalmasak és lelkiismeretesek vagyunk, és most is mindenki igyekezett elvégezni a kiadott munkát, hiszen tudtuk, hogy akkor itt az edzőtáborban nem a nulláról kell kezdenünk, és ez a négy hét inkább a labdás edzésekről és a finomhangolásról szól. Jó állapotban érkeztünk ide és gőzerővel vágtunk bele a munkába.

Az újrakezdés után mennyire fáj ilyenkor a felkészülés?

Az első nap után van izomláz, még úgy is, hogy volt edzésünk előtte is. Nem lehet teljesen felkészülni az itteni terhelésre. Az első labdás edzésen volt olyan mikromozgás – kitámasztás, irányváltás – amitől némileg elszokott a testünk. Lesz itt még bőven izomláz, küzdelmek és sok izzadtságcsepp, de mindent megér, hogy az olimpiára készülhetünk.

Hogyan épülnek fel ezek a napok és hetek?

Az első héten és valamennyire a másodikon is a fizikális fejlesztés volt és van a fókuszban, kondi és futás, annak ellenére, hogy jól sikerültek a felmérések, de mindig van hova fejlődni. A harmadik és a negyedik héten következnek az edzőmeccsek Szlovénia és Németország ellen, akkor már a labdás edzések és a taktika lesz a középpontban. Örülök, hogy megkezdődött a munka és nemsokára itt az olimpia – hihetetlen, hogy pár hét és megyünk is Párizsba!

Hogyan lehet az olimpiai selejtezőn érzett felszabadultságot átmenteni?

Már talán a decemberi világbajnokság óta el lehet mondani a csapatról, hogy nagy kedvvel és motivációval edz és játszik – ez aztán az olimpiai selejtezőn is meglátszott. Félelem nélkül, bátran és vagányan játszunk, ami most is fontos lesz. Átmenteni így konkrétan talán nem lehet, de azt érzem, hogy magunkba szívtuk azt az érzést, mindenki hozott magával egy szeletet abból az emlékből, és egymást erősítjük. Az egész szemléletünk megváltozott az elmúlt fél évben. Jó érzés ennek a csapatnak a tagjának lenni, és remélem, hogy ez a csapatkohézió a későbbiekben is meghozza a jó eredményt.

A debreceni selejtezőn a svédek legyőzésével pedig megmutatta azt is a csapat, hogy bárki ellen lehet esély és nem kell félni egyik meccsen sem?

Igen, úgy megyünk ki minden meccsre, hogy nincs papírforma, nem számít, hogy ki az esélyes az adott napon. Minden csapat jó, erős kerettel rendelkezik, és megérdemli, hogy ott legyen az olimpián. Azon fog múlni, hogy az adott napon ki van jobb formában. Mi készen leszünk arra, hogy megvívjuk ezeket a harcokat és remélem, hogy sikerrel is vesszük az akadályokat.

Tehát már annyira jól ismerik egymást ezek a válogatottak, hogy újat nem igazán tudnak egymás mutatni?

Elég sokszor játszottunk egymás ellen, nagyjából mindenki ugyanazokra a taktikai elemeke épít. Egyre meghatározóbbak az egyéni képességek, és az, hogy egy-egy kulcsjátékost hogyan sikerül semlegesíteni. A harmadik-negyedik héttől fogunk majd speciálisan készülni az egyes ellenfelekre.

A keret nagy része fiatal, de már többeknek van olimpiai tapasztalata, hiszen jártak Tokióban is. Az akkori tapasztalat mennyit számíthat?

Biztos, hogy sokat számít, jó páran már tudjuk, hogyan zajlik le egy torna ilyen feszített menetrenddel, amikor egyik nap este kell játszani, másik nap pedig reggel. Ehhez alkalmazkodni kell, de erre is figyelünk, mert lesz olyan edzőmeccs, amit az olimpiai korai időpontban rendezünk. Fontos, hogy mentálisan egy fokkal jobban tudjuk kezelni a helyzetet, és tudjuk, hogy mi vár ránk. Bízom abban, hogy ez is egy plusz dolog lesz a mi oldalunk.

Mennyit változott három év alatt, Tokió és Párizs között?

Hihetetlen, hogy már a második olimpiára készülhetek én is, hiszen még mindig fiatal vagyok. Rengeteget tanultam a kézilabdáról és saját magamról, és biztos, hogy ezeket a tapasztalatokat át tudom menteni, és szeretnék jó teljesítménnyel hozzájárulni a válogatott teljesítményléhez

A korai, 9 órás meccsekhez mennyire alkalmazkodik majd könnyen?

Furcsa lesz, mert a reggel 9-es edzéseken is kissé fáradt és álmoskás vagyok. De profi szakemberek vannak mellettünk, pontosan tudják, hogy mit kell megtennünk ahhoz, hogy reggel 9-kor csúcsformában legyünk, hiszen ha akkor van a meccs, nekünk akkor kell teljesíteni - remélem, hogy ez sem lesz akadály.