Amikor Gerendás György 18 évesen bekerült a Ferencváros férfi vízilabdacsapatába, akkor szárnya alá vette egy társ: Wiesner Tamás, szüleik voltak nagyon jó viszonyban, de szinte szomszédok is voltak a pesti Izabella utcában.

"Nagyon-nagyon jó lett a mi viszonyunk is, olyannyira, hogy a válogatottban mindig egy szobában aludtunk, és amikor Fradival utaztunk, akkor is majdnem mindig ő volt a szobatársam. Úgyhogy nemcsak a csapattársam, hanem nyugodtan mondhatom, hogy jó barátommá is lett" - mondta az InfoRádióban az edzőlegenda a most elhunyt Wiesner Tamásról.

Sok közös élményük volt.

"Tamás bármikor elment a házunk előtt, volt egy ilyen speciális, tehénbőgéses kürtje, és mindig megnyomta, hogy kvázi beköszönt nekem. A főiskola is az Izabella utcában volt. Egyszer vizsgáztam, és akkor is megnyomta ezt a kürtöt, és hát nem ment annyira jól nekem az a vizsga, de a tanár azért csodálkozva megkérdezte, hogy maga minek örül most... Tamásban mindig volt valami kis vagány jókedv, és valahogy ez így belém jött."

Játékosként úgy vélekedik róla: "ha most azt mondom, hogy nagyon határozott, akkor nagyon nem mondtam semmit".

"A végletekig kemény volt. A végletekig. Amikor bekerültem a Fradiba, mondták ott nekem, a fiatal, vékonyka gyereknek, hogy nagyon keményen kéne játszani, ez volt a csapat stílusa. Mondtam a többieknek, hogy itt vannak 90-100 kilósan, én meg vagyok 70. A legelső meccsemen összeakaszkodtam egy 4-es sapkában játszó vízilabdázóval, a félidőben Tamás rám nézett, hogy mi történt, a harmadik negyed elején már nem nagyon volt bent a 4-es játékos, neki is fájt mindene. Szóval jó játékos volt, nagyon kemény játékos, jó volt játszani is vele. Kár, hogy nincs már."