A díjat a Peace and Sport (Béke és Sport) szervezet, a Sócrates család, valamint a L’Équipoe és a France Football kiadói csoportja alapította, mindhárom fél két fővel képviselteti magát a díjazottról döntő kuratóriumban, amelybe minden évben meghívnak az adott esztendőre vonatkozó döntéshez további egy főt.

A szándék annak, illetve hosszabb távon azoknak a labdarúgóknak az elismerése, díjazása, akiknek a számára a társadalmi felelősségvállalás, az esélyegyenlőség fontos.

A profi labdarúgó-pályafutása előtt orvosi diplomát szerző Sócrates Brasileiro Sampaio de Souza Vieira de Oliveira játékoskarrierje alatt híres volt a társadalmi ügyek iránti elkötelezettségéről, a Corinthians kétszeres állami bajnok csapatának kapitányaként vezéralakja volt az úgynevezett Democracia Corinthianának.

A DC az egyik legkülönlegesebb formája volt a futballban az önkény elleni tiltakozásnak a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. Részben

ideológiai mozgalom, részben a klub vezetésének újszerű módja volt, amelyre Brazíliában a diktatúra elleni küzdelem egyik legfontosabb akciójaként emlékeznek. Ez egy idealista, de hatékony politikai akció volt, amely harcolt a tekintélyelvű klubvezetési mód ellen egy olyan országban, amelyben katonai kormányzás folyt.

Sócrates és Wladimir vezetésével, valamint – ez nagyon fontos – Waldemar Pires klubelnök hozzájárulásával a játékosok átvették a Sport Club Corinthians Paulista (röviden: Corinthians) irányítását. Sócrates és Wladimir vezették a játékosokat, akik megvitattak minden fontos kérdést, majd egyszerű kézfeltartással szavaztak minden olyan ügyről, amely érintette őket. Akár olyan egyszerű dolgoktól kezdve, mint például, hogy mikor ebédelnek, de akár az „összetartásról”, a concentração-ról, amely Brazíliában bevett gyakorlat volt: a játékosokat egy-két napra elvitték „rejtekhelyre”, általában egy szállodába a meccs előtt. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy politikai színezetet kapott a mozgalom, amikor 1982-ben a „Szavazz 15-én” feliratot nyomtatták a játékosok a mezük hátára, hogy a szurkolókat voksolásra ösztönözzék az 1964-es katonai puccs óta először kiírt brazil többpárti választáson.

A Democracia Corinthiana 1984-ig létezett, Sócrates akkor Olaszországba, a Fiorentinához igazolt. Előtte azt mondta, csak megy Olaszországba, ha a Kongresszus elutasítja a Dante de Oliveira által beterjesztett alkotmánymódosítást, amely visszaállítaná a közvetlen brazil elnökválasztást. A számára, a vágyai számára kedvezőtlen politikai döntés után valóban a firenzei klubhoz igazolt. Mottója a következő volt: „Ganhar ou perder, mas semper com democracia” „Győzz vagy veszíts, de mindig a demokráciával”).

A zsűrit idén Raí, a Paris Saint-Germain világbajnok középpályása, Sócrates egyik testvére, valamint Sóstenes a Gol de Letra Alapítvány vezérigazgatója, Joël Bouzou és Jean-Jérôme Perrin-Mortier, a Béke and Sport elnök-vezérigazgatója, valamint Jérôme Cazadieu és Pascal Ferré, a France Football szerkesztő-igazgatója és főszerkesztője alkotja.

Raí véleménye: „Sócrates mindig is hitt a sportot mozgósító és átalakító erejében, amellyel egyenlőbbé teheti a társadalmat. Ezt játékosként a Democracia Corinthiana forradalmi kísérlete során Brazília újbóli demokratizálásáért vívott harcával is kifejezésre juttatta. Pályafutása után továbbra is aktívan támogatta a brazil fiatalokat számos szociális intézményen keresztül. Közel tizenegy évvel halála után továbbra is az igazságosabb világ melletti elkötelezett bajnok szimbóluma.”

A díj felkerül a világ legrangosabb egyéni trófeáinak listájára: az Aranylabda-gálán immár a hetedik díj lesz ez, a férfi és a női Aranylabda, a Kopa-trófea, a Jasin-díj, a Gerd Müller-díj és az Év klubja-díj mellett.