A vb-történet ötven legjobb futballistája: 13. Geoff Hurst - egyetlen mesterhármas

Mindössze egy futballista akad a több ezer eddigi vb-szereplő között, aki mesterhármast rúgott a világbajnoki döntőben. Vb-rangsorunk 13. helyezettje: Geoff Hurst.

Geoffrey Charles Hurst 1941. december 8-án született egy Ashton-under-Lyne nevű településen, Lancashire grófságban. Édesanyja ősei között akadtak németek, míg édesapja, Charlie labdarúgó volt, megfordult a Bristol Rovers, az Oldham Athletic és a Rochdale együttesében.

Egyforma szenvedéllyel krikettezett és futballozott, hogy az utóbbi mellett tegye végleg le a garast. 1955-től 1956-ig a Halstead FC, 1956-tól 1957-ig a Chelmsford City FC gárdájában szerepelt. 1957-ben került a West Ham United keretébe, a „kalapácsosoknál” 15 esztendőt húzott le. Későbbi pályafutása ismeretében szinte hihetetlen: 1959 és 1962 között 33-szor lépett pályára a Hammers felszerelésében, és egyetlen találatot szerzett. Nem nehéz megtippelni:

ha valaki 1962 táján azt súgja a fülébe, hogy a hamarosan a földkerekség egyetlen játékosa lesz, aki világbajnoki döntőben három gólt szerez, dühödten küldte volna el melegebb éghajlatra…

1964-ben megnyerte az angol FA-kupát a piros-kékekkel és a ligában is 14 gólig jutott. A kupadöntőben fontos találatot szerzett, sikerült az 52. percben 2:2-re kiegyenlítenie a Preston North End ellen, a 90. percben pedig Boyce bevitte a győztes döfést. A következő esztendőben a West Ham elhódította a KEK-trófeát is. Hurst mind a 9 meccset végigjátszotta (a TSV 1860 München elleni döntőt is), de nem szerzett gólt. 1966-ban Ligakupa-döntőt buktak a West Bromwich Albion ellenében. Pontosabban kettőt, mert akkor még oda- és visszavágós alapon rendezték finálét (2:1, 1:4). Újból betlizett, egyszer sem talált a West Brom hálójába.

Ennek dacára 1966. február 23-án az NSZK ellen (1:0) bemutatkozhatott a nagyválogatottban, habár Sir Alf Ramsey előtte és utána is sok kritikát kapott a beválogatásáért. A West Ham Unitedben 500 tétmérkőzésen 242 gólt szerezve zárta a karrierjét, az Upton Parkból távozva a Stoke City (1972–1975), kölcsönben a Cape Town City (1973), a West Bromwich Albion (1975–1976), a Cork Celtic (1976) és a Seattle Sounders (1976) játékosa volt. 1972. április 29-ig 49 mérkőzésen 24 gólt szerzett a „háromoroszlánosok” mezében. Kétségtelen, hogy a válogatottban sokkal jobb gólátlagot ért el, mint a klubjában, de még ezt tudva is külön kiemelendő:

a nagy tornák embere volt.

Az 1968-as Európa-bajnokság bronzmeccsén is jegyzett gólt a szovjetek ellen (2:0), s bekerült a torna álomtizenegyébe is.

De élete legfontosabb napjai a hazai rendezésű, 1966-os világbajnokság idejére estek. A csoportmérkőzéseken Alf Ramsey még a sokkal gólerősebb, sokkal jobb mutatókkal rendelkező Jimmy Greavest favorizálta. Hurst a negyeddöntőben játszott először, s a mérkőzés egyetlen gólját elérve ő „fejelte tovább” az Argentína elleni botrányos mérkőzésen a csapatot. (A német Kreitlein kiállította az argentin csapatkapitányt, Rattint, miközben a két csapat játékosai megállás nélkül rugdosták és köpködték egymást. A konfliktus diplomáciai bonyodalmakat okozott a két ország között.)

Az elődöntőben nem tudott hálóba találni Portugália ellen (2:1). Aztán július 30-án megtáltosodott a Wembley Stadionban. Az NSZK ellen a 18. percben egyenlítő gólt fejelt, hogy a hosszabbítás 101. és 120. percében egy-egy lövéssel mattolja Hans Tilkowskit (4:2). A három között ott van minden idők egyik legvitatottabb vb-gólja:

még a XXI. század technikája sem tudja eldönteni, hogy Geoff Hurst lövése után a lécről a gólvonal mögé pattant-e a labda.

Az angolok szerint igen, a nyugatnémetek szerint nem, de ami a legfontosabb: a svájci bíró, Gottfried Dienst megadta, méghozzá partjelzője, az azeri-szovjet Tofik Bahramov jelzésére. A kétségtelenül jó, de nem feltétlenül valósághű anekdota szerint amikor Bahramovot megkérdezték, miért mondott ennyire határozottan gólt, amikor szabad szemmel aligha volt látható, hova is pattant a labda, úgy felelt:

„Sztálingrádért!”