5 °C
Máté Gábor az InfoRádiónak azt mondta: szinte túlkínálat van az interneten követhető kulturális eseményekből, ez az ágazat túlélőképességét jelzi. Az igazgató hozzátette, nehezen előrelátható az újranyitás időpontja, amelyről nem dönthetnek saját hatáskörben a színházvezetők.
A Katona József Színház nem kizárólag a megszokott repertoárjából, hanem külön erre a célra készített, plusz vizuális élménnyel bíró előadásokat is műsorra tűz az online térben, de illúzió azt gondolni, hogy mindezek pótolhatják a valódi színházat – véli Máté Gábor. Mint fogalmazott, a közönség, az a furcsa közösségi élmény, hogy pont azok az emberek, pont arra az előadásra váltanak jegyet, és együvé tartoznak pár órára a színészekkel, mindez nem helyettesíthető. Az igazgató szerint nem is lenne szerencsés, ha azt kezdenék el hinni-hirdetni, hogy a streamelés megoldhatja ezt a fajta művészetet, és ezentúl ilyen formában lesz, mert
akkor a színház meg kell hogy szűnjön.
A szakember egyetértett, hogy a színházak működéséhez elengedhetetlen jegyárbevételeket közel sem pótolhatják az online alkalmak. Annál is inkább, mert a nem is olyan nagy nézői tábornak hatalmas – kulturális – túlkínálatból van lehetősége választania, ami részint örömteli, egyben lefegyverző is, hogy mennyien próbálnak ilyetén mód túlélni. Nem beszélve arról, hogy a filmes streamingszolgáltatók népszerűbbek, mint valaha, és nyilvánvalóan egy film vagy sorozat képi gondosságával az olykor hevenyészett, nem egészen átgondolt képi világgal bíró színházi közvetítések nehezen konkurálhatnak.
Természetesen a színházak is mihamarabbra remélik az újbóli nyitást, Máté Gábor szerint azonban felelőtlenség lenne ezzel kapcsolatban bármit is sugallni, de ebben a kérdésben nem is a társaságok az illetékesek. Kiemelte: a vírus még bőven szedi az áldozatait, és amikor ennyien halnak meg, nehéz optimistának lenni.
Az igazgató úgy véli, azt követően is
lassan állhat majd vissza az a szeretett rend, hogy a színházak telt házzal játszhatnak,
amikor a vírus végre „eltakarodik” az életünkből. Ekkor pedig a magukat kicsit is komolyan vevő színházak valódi dilemmája az lesz, hogy mivel érdemes előhozakodni. A színházigazgató biztosra veszi, hogy nem maradhatnak ki azok az alkotások, amelyek valamilyen mód érintik a most megélt kataklizmát.
