Egyre több információ jelenik meg a közösségi médiában az ukránok új, saját fejlesztésű rakétájáról. Ha a hírek igazak, akkor Kijev olyan fegyver birtokába jutott, amellyel mélyen az orosz hátországban is lehet csapást mérni, sőt akár még Moszkvát is megtámadhatja.

Az eddigi legegyértelműbb bizonyítékot egy múlt szombati támadás szolgáltatta. A frontvonaltól több mint háromszáz kilométerre, a Krím-félszigeten lévő Gvardijszke légibázisa közelében lőtt le az orosz hadsereg egy rakétát, amely a lezuhanást követően felrobbant, öt méter mély krátert hagyva maga után. Moszkvában azt közölték, hogy egy még a szovjet időkből maradt és csapásmérésre átalakított Tu-141-es drónt semmisítettek meg. Ennek viszont túl kicsi a robbanófeje ahhoz, hogy ekkora detonációt okozzon.

Korábban is voltak már hasonló, rejtélyes robbanások mélyen az orosz hátországban, és Moszkvában akkor is drónokról beszéltek, vagy ukrán kommandósok titkos akcióit emlegették. Az oroszok valószínűleg azért nem akarták elismerni az ukrán rakéta létezését, mert féltek attól, hogy odahaza pánikot keltenek. Ugyanakkor az ukránok sem kérkedtek az új fegyverrel, nyilván azért, nehogy kiprovokáljanak egy újabb, az egész országra kiterjedő orosz légicsapást. De már felesleges minden ködösítés, a részletekből lassan összeáll az igazi kép.

Hrіm-2

A hivatalosan OTRK Hrim-2 (Grom) – magyarul mennydörgés – harcászati-hadműveleti rakétarendszer igazából nem új fejlesztés. Még 2006-ban született döntés arról, hogy a régi, szovjet időkből örökölt Tocska-U rövid hatótávolságú rakétákat egy teljesen saját fejlesztésű és gyártású fegyverrel kell felváltani. Azért volt erre szükség, mert a Tocska-U rendszert kizárólag Oroszországban lehetett karbantartatni, illetve korszerűsíttetni. Az is elvárás volt, hogy az új fegyver messzebbre támadhasson, mint 120 kilométer. A feladatot 2007-ben a Dnyipróban működő Pivdenne vállalat kapta. De a pénzügyi válság miatt két évvel később fel is függesztették a munkát, és a fejlesztés csak 2011-ben indult újra. Aztán a pénztelenség 2013-ban újból megakasztotta a folyamatot.

A Krím-félsziget 2014-es elcsatolása után a kijevi kormány mégiscsak talált a folytatáshoz forrást, amihez 2016-ban Szaúd-Arábia is hozzátett még negyvenmillió dollárt. Öt évvel később jelentették be, hogy elkészült az új fegyver első két példánya. Ezekből egyet Ukrajnában, egyet pedig a sivatagi királyságban kellett volna kipróbálni. A szaúdiak 2022-től akarták hadrendbe állítani a rakétákat. Az ukrán kormány azonban – megint csak anyagi okokból – 2019-ben a tesztelés kezdete előtt leállította a programot. Végül aztán a tavalyi orosz invázió adott új lendületet a fejlesztésnek.

Pontos információk nincsenek a programról, bár a tavaly nyár óta bekövetkezett, titokzatos támadásokból arra lehet következtetni hogy sikeres lehet a fejlesztés. Az egyfokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta hatótávolsága ötventől ötszáz kilométerig terjed és egy féltonnás robbanófejet tud célba juttatni. Megjelenésében és műszaki jellemzőiben hasonlít az orosz 9K720 Iszkander ballisztikus rakétához, bár annál kétszer nagyobb távolságban is képest csapást mérni.

Az Egyesült Államok sokáig elzárkózott attól, hogy szállítson Ukrajnának a HIMARS rendszer 300 kilométeres hatótávolságú, MGM-140 ATACMS rakétáiból. Washington attól tartott, hogy a fegyverrel az ukránok már messze Oroszországban lévő célpontokat is megtámadhatnak. A Hrim-2-esek bevetésével azonban egyértelművé vált, hogy az ukránok erre az amerikai rakéták nélkül is képesek.

A Hrim-2 elérheti akár még az orosz fővárost is, bár Moszkva megtámadása nyilván új szintre emelné a háborút. Az orosz katonai doktrína szerint ugyanis ha közvetlen támadás éri az ország terültét, akkor arra atomfegyver bevetésével is lehet válaszolni.