Az elmúlt évek meghatározó trendje az volt, hogy Kína és az Egyesült Államok között a hatalmi verseny kiélesedett. Ennek számtalan eseménye volt, az egyik kritikus ilyen Nancy Pelosi amerikai házelnök tajvani útja augusztusban – vélekedett az InfoRádióban Eszterhai Viktor, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója az intézmény Ázsia 2022 című évértékelőjét követően.

"Ezt követte olyan stratégiai dokumentumok publikálása amerikai részről, amely amellett érvelt, hogy ha nem is akarnak hidegháborút, de nyílt nagyhatalmi verseny áll fenn Kínával" – fogalmazott.

Az Egyesült Államok részéről tehát "átfogó jellegű kihívás" történt, amire "reagálni kell".

Ez az esemény segít szerinte értelmezni a többi eseményt is, ezek között a kínai pártkongresszust, amelynek döntései egyfajta válaszként értelmezhetők az amerikai kihívásra.

Hogy milyen hatásokat gyakorolt a régióra az orosz-ukrán háború, arról Eszterhai Viktor azt mondta, annak "kétféle nézőpontja van Ázsiából".

"Egyfelől távoli konfliktusról van szó, nem ázsiairól. Az ázsiai államok bevonódása az Egyesült Államok szövetségesei számára fontos kérdés, aki meg nem szövetséges, az próbál tőle eltávolodni. Van azonban egy másik szint is, a világrendé, hogy milyen szerepet játszik a világhatalmi versengésben az orosz-ukrán háború. Nyilvánvalóan Oroszország mint Kína blokkjához tartozó meghatározó ország kérdőjelezi meg a nyugat vezető szerepét Európában. Innen nézve fontos Ázsia számára az alap konfliktushelyzet, hogy az Egyesült Államok domináns európai szerepét Oroszország megkérdőjelezi. Ízlés kérdése, hogy ezt az egyes ázsiai országok hogyan értelmezik, de ez egy új helyzet, ilyen korábban nem volt."

Hogy miért ódzkodik Kína egy új hidegháborútól, és milyen következményei lehetnek, ha mégis kialakul, arról azt mondta, Kína teljesen más helyzetben van, mint az Egyesült Államok.

"Egy feltörekvő nagyhatalom olyan nemzetközi rendet szeretne, ahol beleszólhat a világ eseményeibe. Ez amerikai részről elfogadhatatlan,

mert az Egyesült Államok vezető szerepét kérdőjelezi meg. Kína az elmúlt évtizedekben abszolút nem volt vesztese a fennálló nemzetközi rendnek, pont a globalizáció volt az, amely segítette a belső globalizációs pályáját, ez tette lehetővé, hogy Kína kapacitásai folyamatosan nőnek, és egyre fontosabb legyen Kína a nemzetközi térben."

Kína ezek után válaszút elé érkezhet attól függően, hogy az Egyesült Államok merre "tolja" tovább, illetve hogy

a többi ország hajlandó-e elfogadni a hidegháborús logikát,

"beáll-e például az amerikaiak mögé, mert akkor Kína is arra kényszerül, hogy ezt megtegye".

Van azonban egy fontos különbség a korábbi és a mostani hidegháború között, ez pedig az összekapcsoltság, és egyelőre a szakértő szerint nem látni, mennyire fogadják el a társadalmak ennek felmondását.

"Az Egyesült Államok sem tudja, mivel járna ez,

azok a nyugati országok, amelyeknek nincs közvetlen fegyveres fenyegetettségük Kínától, nem biztos, hogy meg akarják fizetni ennek az árát.

Gondoljunk csak arra, mennyi mindent vásárolunk Kínától, mennyire kapcsolódik a mi jólétünkhöz. Hajlandó lennénk-e ezt feladni azért, hogy egy ideológiai háborút vívjunk, amiben az Egyesült Államok majd legyőzi Kínát?" - tette fel a kérdést Eszterhai Viktor, amire szerinte ma még senki sem tudja a választ.

Beszélt még az erős szembenállás magyar külpolitikára gyakorolt hatásáról is.

"Ha jól értelmezem az elsődleges irányt, akkor ez egy multivektorális külpolitika, ami azt jelenti, hogy nyugati országként, nyugati katonai szövetségesként alapvetően a különböző gazdasági pólusok felemelkedésére próbálunk pragmatikusan nyitni. Ez azt jelenti, hogy különböző nagyhatalmakkal igyekszünk jó kapcsolatokat ápolni, abban bízva, hogy ennek gazdasági haszna is van.

Kérdés, hogy egy hidegháborús helyzetben ez a külpolitika folytatható-e.

A magyar kormány mindent megtesz azért, hogy ez folytatódjon, a következő évek izgalmas kérdése lesz az, hogy ez lehetséges-e."