Moammer Kadhafi megbuktatását is beleértve, a mostani már a harmadik polgárháború, ami napjainkban Líbiában zajlik – mondta az InfoRádiónak nyilatkozó Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója. A konfliktus két főszereplője: a Tripoliban székelő, nemzetközileg is elismert kormányt irányító Fájez esz-Szarrádzs miniszterelnök, valamint a keleti területek felett az uralmat átvevő Halífa Haftar tábornok, aki katonai adminisztrációt tart fenn. A felek között kezdetben kisebb összecsapások voltak, majd tárgyalásos megoldásba kezdtek, míg végül 2019 áprilisában Halífa Haftar újfent erővel próbálta eldönteni a helyzetet Tripoli elfoglalásával, amely a jelenleg is zajló polgárháborúba torkollott.
Az egész helyzetet bonyolítja, hogy
mindkét oldal mögött komoly nemzetközi támogatás húzódik.
Előbbit elsősorban Törökország, kisebb mértékben Olaszország, utóbbit az Arab Emírségek, Egyiptom, Oroszország és Franciaország támogatja – magyarázta a Nemzeti Közszolgálati egyetem oktatója, aki szerint „a dolog pikantériája”, hogy miközben a Líbiai fővárosban egy mindenki által hivatalosan elismert kabinet ül, ezzel szemben a tábornoknak igazából nincs semmilyen hivatalos pozíciója, vagyis a „semmiből” vált meghatározó szereplővé. Nem véletlen – jegyezte meg a szakértő –, hogy a tripoli kormány többször is kifejezte elégedetlenségét azzal kapcsolatban, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel – ENSZ BT-határozattal, akár a Nemzetközi Büntetőbírósággal – fel lehetne lépni a hadúrral szemben, aki egyértelműen agresszorként jelent meg a konfliktusban.
A külső támogatok azonban egyéni érdekeiket szem előtt tartva mégsem tesznek semmit
– tette hozzá Marsai Viktor.
Líbiában, mint azt a kutatási igazgató mondta, tetten érhető egyfajta történelmi megosztottság a nyugati és keleti területek között, ebből következően előbbiek főként a Szarrádzs-kormányt támogatják, míg utóbbiak Halífa Haftart, ugyanakkor több nyugati város, köztük Tarhúna, vagy Bani Valíd is a tábornok húz, azonban a tripolitániai (nyugati) támogatottsága még így sem elégséges ahhoz, hogy teljes Líbiát egy vezetés alatt egységesítse.
Beláthatatlan következmények
Miközben Törökország szerepvállalása nagyban elbillentette a mérleget, ezáltal a nemzetközileg is elismert kormány pozíciói nagyon sokat javultak, Európa – nem első ízben a közelmúltban – a közvetlen határainál zajló konfliktus rendezését olyan szereplőknek engedte át, amelyek nem feltétlen állnak vele baráti viszonyban. Marsai Viktor szerint, ha az EU és tagállamai szeretnék megőrizni a globális térben betöltött pozíciójukat, akkor
nem engedhetik meg azt, például Líbia esetében, hogy Oroszország és Törökország határozza meg, merre haladjanak az események.
A Nemzeti Közszolgálati egyetem oktatója szerint azért is nagyon veszélyes a török–líbiai tengely megerősödése, mert mint emlékeztetett, legalább 600 ezer külföldi tartózkodik jelenleg is Líbiában, akiknek a zöme azért nem kell át a Földközi-tengeren, mert Olaszország kötött a tripoli kormánnyal 2017-ben egy megállapodást. Ismert azonban, hogy 2020 februárjában Törökország már kijátszotta a migránskártyát, amikor megnyitotta a határait annak érdekében, hogy különféle geopolitikai „játszmákban” nyomást gyakoroljon Európára. Így annak beláthatatlan következményei lennének, ha Tripoli, amely most rendkívül hálás Ankarának a katonai segítségért, esetleg
megkapná azt a kérést a törököktől, hogy ösztökélje ő is tovább az ott lévő menekülteket
– emlékeztetett a szakértő. Ennek ugyan egyelőre nincsenek jelei, de nem is jelenti azt, hogy nem következhet be. Ezért is lenne fontos, hogy az európai államok odaálljanak a Szarrádzs-kormány mögé és érdemi támogatást nyújtsanak neki az említett konfliktusban – tette hozzá a szakértő.
