Bár a tavaly decemberben elfogadott orosz katonai doktrína csupán némileg pontosította a 2010-es korábbi dokumentumot, az iraki és afganisztáni instabilitás, a szíriai polgárháború, az arab tavasz és az orosz-ukrán konfliktus nyomán némileg agresszívebb lett az új verzió, hisz egyértelműbben megnevezi az Oroszországgal szembeni fenyegetések forrását, például a NATO keleti bővítését - mondta Kiss Annamária, a Közép-Európai Egyetem kutatási asszisztense, a tanulmány szerzője.
"És hogyha elfogadjuk az ukrajnai események erős orosz érintettségét és Oroszország általi kreáltságát, akkor ez mindenképpen részint elfogadható kijelentés."
Az Ukrajna ellen alkalmazott, többek szerint újfajta vagy hibrid háborúként jellemezhető módszer azonban kimaradt a doktrínából.
"Valószínűleg Oroszország kerüli ezt a fogalmat, mint ahogyan alkalmazza ennek ellenére, tehát ez egy információs hadviselés, politikai eszköz, tehát teljes kihasználása a haderő mellett, ez egy ilyen kombináció, ez azonban nem szerepel a jelenlegi doktrínában."
Újdonságként szerepel viszont a dokumentumban a poszt-szovjet térség országait és akár Oroszországot is érintő, külső befolyással vezérelt hatalomváltási kísérletek veszélye - tette hozzá Kiss Annamária.
Hanganyag: Sigmond Árpád