1997-ben Tony Blair miniszterelnök vetett ki egyszeri haszonadót a privatizált energiaszolgáltatókra és az államkassza 4,5 milliárd fonttal gazdagodott. Akkoriban azt derítette ki a sajtó, hogy milyen csillagászati összeget keres a gázművek vezérigazgatója, és a közfelháborodást kellett lecsillapítani.
Most a magas profit szúr szemet, miközben a lakosság elborzadva veszi kézbe a gáz- és villanyszámlákat.
A szolgáltatók arra hivatkoznak, hogy nem ők okozzák a gáz és villanyáram árának a növekedését. A bevételük valóban magas, de ezzel arányosan fizetnek milliárdos adót, és a pénzt arra is felhasználják, hogy az ország hatékonyabban védje magát az energia-világpiac kedvezőtlen jelenségeitől, és például tárolókat építenek.
Az áremelkedésnek többféle oka van. Közrejátszik az Európai Unió környezetvédelmi igyekezete is. Január óta az üvegházhatás csökkentése érdekében új erőműszabályozás lépett életbe, és csupán emiatt évente mintegy 25 ezer forinttal drágul a háztartások energiaköltsége.
Azt is tudomásul kell venni, hogy a szigetország tengermélyi gázmezői kimerülő félben vannak, Nagy-Britannia immár a földgáz 39 százalékát importálja - az orosz Gazpromnak pedig lényegesen magasabb a profitja, mint a brit szolgáltatóknak.
Ha Gordon Brown enged a nyomásnak és kiveti az egyszeri profitadót, kétséges, hogy a fogyasztók nyernek-e ezzel. A petíciózó képviselők úgy képzelik, hogy például lakásszigetelésre kellene segélyt adni, hiszen Angliában még mindig szimpla ablakok és vékony falak vannak.
A nyugdíjasok már évek óta minden télen kapnak 60 ezer forintnak megfelelő fűtési segélyt. A számlák azonban egyre magasabbak, s végül ezért is a miniszterelnököt szidják az angolok, Gordon Brownt, aki tíz éven át volt elődje, Tony Blair pénzügyminisztere, tehát felelőssé tehető az ország jelenleg nem valami fényes gazdasági helyzetéért.
Nem használt a sokkoló a késes tinédzser ellen, agyonlőtték