eur:
398.27
usd:
372.27
bux:
69536.56
2024. június 15. szombat Jolán, Vid
Nyitókép: Facebook/Vona Gábor

Vona Gábor: a Második Reformkor nem az EP-választásban, hanem az évszázadban gondolkodik

A júniusi európai parlamenti választáson már indul a szeptemberben alapított Második Reformkor Párt, de az önkormányzati választáson nem állít jelölteket. Vona Gábor, a párt elnöke és EP-listavezetője az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt a pártépítési terveiről, az EP-kampány fő témáiról és arról is, milyen változásokat hozhat a politikában a Robert Fico elleni merénylet.

Azért jött vissza tavaly év vége felé az intézményes politikába, hogy ezen a választáson már kiderüljön, hogy mekkora a támogatottsága?

Nem, de nyilván az szerepet játszott a döntésben, hogy egy európai parlamenti választáson egy induló kis pártnak könnyebb megmutatnia önmagát. Kár lenne tagadni, hogy ez nem játszott stratégiai vagy taktikai szempontból szerepet. De ahogy ott is fogalmaztunk szeptemberben, amikor zászlót bontottunk, hosszú távon gondolkodunk, nem négy években vagy két években, hanem a XXI. században, ami nagyon patetikusan hangzik, de ha valaki azt a nevet választja a saját közösségének, hogy Második Reformkor, akkor kötelezi arra, hogy egy egész évszázadban próbálja végiggondolni, hogy mi is volna ennek az országnak az érdeke. Úgyhogy nekünk ez az európai parlamenti választás egy fontos mérföldkő, az első lépés, az első nagy megmérettetés, de bármilyen eredmény is szülessen, az nem arról fog nekünk visszajelzést adni még, hogy szükség van-e ránk vagy sem, hanem arról, hogy hol tartunk.

VFona

Mi volt a vonzó az intézményes pártpolitikában? Nekem úgy tűnt, legutóbb elemzőként beszélgettünk, hogy az egy szabadabb, könnyedebb, ha úgy tetszik, vidámabb szakma, mint pártot csinálni, és ön már csinált pártot, a Jobbikot.

Igen, de az embernek vannak drive-jai, vannak motivációi, van egy karaktere szerintem mindenkinek, és bármennyire is kényelmes elemzőnek lenni, bármennyire is szabadabb műfaj, azért én akkor is elmondtam többször, hogy amikor pártelnök voltam, akkor nagyon nem szerettem azokat, akik a vonalon kívülről okoskodtak és mondták meg, hogy hogy kéne csinálni, mert sokkal nehezebb, amikor bent van valaki a pályán, és engem mindig is vonzott az, hogy a pályán legyek. Ilyen értelemben talán ez karakterjegy is, de van ennek egy másik, személyesebb oka is, amiről nem nagyon szoktam beszélni, de a kérdés itt most talán relevánssá teszi. Én úgy érzem, hogy 2018-ban, amikor elhagytam a politikát, akkor még nem zártam le a politikai pályafutásomat, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt én szeretném. Szeretném a saját politikai hagyatékomat, ha szabad ilyet mondani, rendezni, tisztázni, hogy mi az, amit én a magyar politikában majd nyomként magam után hagyok.

Eddig mit hagyott? A külső elemző, okoskodó szerint egy szélsőjobbról indult sikeres politikai formációt, a Jobbikot próbálta bekormányozni egy mérsékeltebb irányba, és ezzel kudarcot vallott.

Azt, hogy kudarcot vallottam-e, hadd vitassam egy picit, mert mégiscsak húsz százalékot ért el 2018-ban ez a párt.

Ahogy láttam, a választás estéjén úgy értékelte, hogy ez kudarc.

Persze, nyilván, ha valaki választási győzelmet remél, vagy legalábbis abban bízik, hogy az LMP-vel közösen majd kormányt válthat és egy új korszakot nyithat, akkor természetesen kudarc. De ha megkérdezünk politológusokat, hogy akkor az kudarcnak számított-e mint eredmény egy ellenzéki párttól, akkor azért lennének sokan talán, akik azt mondanák, hogy nem. De én nem a múlttal akarok foglalkozni, meg nem a múlt miatt jöttem vissza, hanem pontosan a jövő miatt. Én úgy érzem, hogy van egy olyan politikai tapasztalat az én birtokomban, lehet, hogy ez most nagyképűen fog hangozni, ami nagyon keveseknek van: hogyan kell Magyarországon a nulláról felépíteni egy pártot. Én ezt megcsináltam egyszer, és közben lezajlott bennem egy változás a politikai elképzeléseimet, jövőképemet illetően, és szeretném most ezt a kettőt közösen egy irányba fókuszálni,. Az elmúlt öt évben, 2018 és '23 között nagyon sok olyan fiatalt találtam, és ez különösen fontos volt nekem, akikkel azonosulni tudtam, akik azonosulni tudtak velem, és meglett az a csapat, meglett az a közösség, amelynek a segítségével azt éreztem, hogy újra van keresnivalónk a magyar közéletben.

Honnan érzi, hogy pályán van? A friss közvélemény-kutatási adatokban nem látom most még a Második Reformkort.

Látni, 2-3 százalékokat mérnek nekünk, ami tekintve azt, hogy az összes ellenzéki párt most folyamatosan veszíti el a szavazóit, és olyanok, akik három vagy akár négy mandátumban is reménykedtek, ma azon izgulnak, hogy bejutnak-e egyáltalán az Európai Parlamentbe, ebben a légkörben azt gondolom, hogy az, hogy mi frissen indult pártként, amelynek még nem volt ideje, hogy a saját szavazóival nagyon erős köteléket építsen, azért mégiscsak tudunk 2-3 százalékot a kutatások szerint legalábbis magunk mögött. Ez százezer ember. Ez egy erő, és erre az erőre lehet építeni. Én belülről látom ezt a pártot, és biztos, hogy elfogult vagyok, de azt érzem, hogy ebben a közösségben nagyon nagy potenciál van. Egyszerűen én azt érzem, hogy pár év múlva a Második Reformkor lesz Magyarország egyik meghatározó pártja.

Mi mozgatja az ön megérzése, meglátása szerint ezt a politikai légkört most?

A háború, külső körülmények, belső körülmények, ellenzéki pártok Szerintem sok minden adódott össze. Nyilván ami most a figyelmet leginkább megragadja, az a Magyar Péter-jelenség. Azért is mondom ezt nem Magyar Péternek vagy Tisza Pártnak, hanem Magyar Péter-jelenségnek, mert szerintem ennek sok eredője van. Egyrészt van egy ellenzéki pártokkal kapcsolatos nagy csalódás 2022 óta, amivel kapcsolatban senki nem vonta le a konzekvenciát.

Pártvezetők azért mentek a választások után, leváltások voltak.

Én nem igazán láttam azt, hogya felelősséggel valaki elszámolt volna 2022-ért. Én nem tudom, ki a 2022-es választási vereségért a felelős. Én a 2018-asat vállaltam.

A pártok azt mondják, hogy Márki-Zay Péter.

És Márki-Zay Péter vállalta? Ő meg azt mondja, hogy Gyurcsány Ferenc. Én most nem akarok ebbe a játékba belemenni, meg nem is az én dolgom, de mégiscsak az számít, hogy a szavazók mit éreznek, és a szavazók azt érzik és azt érezték, hogy az ellenzéki pártokban már nem biztos, hogy meg tudnak bízni. Ez az egyik. A másik, van egy gazdasági válság. Ha nagyon leegyszerűsítjük a politikát, általában az szokott történni, ha konjunktúra van, akkor marad a kormány, ha válság van, de konjunktúra van, akkor pedig elkezd erősödni az ellenzék, ezt se felejtsük el. Harmadrészt a Covid és a háborúk folyamatos, frusztráló, nyomasztó légköre mindenkire hat. És a ezeket így egymás mellé tesszük, akkor jól láthatjuk azt, hogy a magyar társadalomban van egy nagy elégedetlenség. Próbálta már az ellenzék balról, jobbról, összefogva, mindenhogy leváltani ezt a kormányt, és most jött valaki, akinek volt egy olyan kártyalapja, ami senkinek nem volt meg, ez pedig a "belülről jöttem" kártyalap. És ez a kártyalap az, ami szerintem belobbantotta ezt a tüzet. Hogy ez meddig tart és hogyan, ezt nem tudom. Egy biztos, hogy szerintem arra a politikára, amit mi képviselünk, egy higgadt, józan, szakmaiságra, a felek kölcsönös tiszteletére épülő politikára szükség lesz, még akkor is, ha most óriási indulatok vannak, meg zaj van, meg bulvár van, meg veszekedés van. Én azt érzékelem és azt hiszem és azt remélem, hogy növekedő igény lesz arra a higgadt hangra, arra a vitaképességre, amit a 2RK jelenít meg a magyar közéletben.

Hol van a Második Reformkor a baloldal–jobboldal, ellenzék–kormány számegyenesen a nullához képest?

Nyilván ellenzéki párt vagyunk, mert nem mi vagyunk kormányon, de ha politológiailag a koordinátarendszerben el kell magunkat helyezni, akkor a centrumban vagyunk. De azért nem szeretjük a centrumot mint kifejezést, mert sokszor azt érzi az ember, ha valaki azt mondja magáról, hogy én a centrumban vagyok, azt azért mondja, mert nincs véleménye. Nekünk van véleményünk, csak azt érzékeljük, hogy sokszor azok a kérdések, ami alapján el kellene magunkat helyezni a közéletben, rossz kérdések, és rossz kérdésekkel egy dolgot lehet tenni, az ember kimarad belőle. Úgyhogy amikor mi azon gondolkodtunk 2023 szeptembere előtt, hogy kik vagyunk mi vagy kik leszünk mi a magyar közéletben, akkor nem találtunk ilyen klasszikus politológiai kategóriát, hogy liberálisak vagy konzervatívak vagy szociáldemokraták vagy nemzetiek, mert úgy éreztük, hogy valahol mindegyik megvan bennünk. Amiben aztán feloldottuk ezt a dilemmát magunkban, az az volt, hogy mi azt mondjuk, hogy mi vagyunk, akik a reformkoriságot képviselik. Számunkra a reformkor nem egy nagyon szép történelmi emlék csupán, hanem egy aktuálpolitikai recept is, hogy hogyan kell ügyek mentén politizálni, hogy hogyan kell egy nemzet számára megtalálni azokat az ügyeket, amelyek az adott pillanatban, az adott korban egyszerre hazafias ügyek is és egyszerre a progressziónak, a haladásnak, az Európához való felzárkózásnak is az ügyei. A haza és haladás a reformkor egyik jelszava volt. Most általában az van, hogy haza vagy haladás, vagy se haza, se haladás.

Hogyan magyarázza azt el, hogy mi különbözteti meg most a Második Reformkort a Jobbiktól vagy a Mi Hazánktól?

A Jobbiktól meg a Mi Hazánktól nagyon egyszerű megkülönböztetni, bár abban az értelemben nehéz a Jobbikról, most nem tudom, hogy pontosan mi a Jobbik. De ha a kérdést jól értem, akkor itt a klasszikus radikális Jobbiktól mi különbözteti meg vagy a Mi Hazánktól.

Kétfenekű a kérdés, mert egyrészt a klasszikus, a radikális Jobbiktól, másrészt a Mi Hazánktól meg a mostani Jobbiktól.

Akkor kezdjük a klasszikus Jobbikkal és a Mi Hazánkkal, mert attól nagyon egyszerű. Ezek mind a kettő nemzeti radikális párt, a Második Reformkor pedig egy ügyek mentén és ideológiák felett politizáló politikai párt. Mi azt gondoljuk, hogy vannak olyan helyzetek, vannak olyan kérdések, ahol liberálisnak kell lenni, van, ahol konzervatívnak, van, ahol szociáldemokratának, van, ahol szuverenistának, nemzetinek, lokálpatriótának vagy patriótának, de a XXI. században nem tehetjük meg azt, hogy csak az egyik kényszerzubbonyba zárjuk be magunkat. Ez az, ami megkülönböztet bennünket nemcsak a korai Jobbiktól vagy a Mi Hazánktól, hanem minden olyan pártól, amelyik egy ilyen ideológiai kényszerzubbonyba kényszeríti magát.

De azért azt nem lehet mondani, hogy egy pragmatikus szakértői párt.

Azt nem. Ez a reformkoriságot még a honi politológia nem nagyon fogadta be, de akkor mondok mást, csak ez már annyira elhasznált és annyira nehezen hozható be a közéletbe, hogy az ember már félve mondja ki, de ez a polgári politika, ami egy aktív, teremtő, cselekvő középosztályt feltételez, amelyik felnő a közélethez, nem várja el azt, hogy apai szerepet betöltő politikai vezetők, vezérek mondják meg neki, hogy mit kell tennie, meg mit kell gondolnia, hanem felelősséget vállal saját magáért és a körülötte lévő emberekért.

Hol talál ilyen széles középosztályt?

Egyelőre nagyon keveset. Ez egy nagyon fontos kérdés, mert amikor megalakultunk, akkor azt mondtuk, hogy mi kis színpadon fogunk kezdeni nagy valószínűség szerint. Nem azért, mert nem szeretnénk nagy színpadon játszani, hanem azért, mert egyszerűen nincs közönség ahhoz a gondolkodáshoz, ahhoz a politikához, amit mi képviselünk, de hiszünk abban, hogy lehet, hiszünk abban, hogy a polgári politika, ez a reformkoriság, nagy színpadot is érhet, de tisztában vagyunk a realitásokkal, és tudjuk, hogy ehhez idő kell. És ez az, ami megkülönböztet bennünket a mostani mozgó célpontoktól,. Itt mindenki, én úgy látom, hogy a következő választásokra akar szavazatokat maximalizálni, a következő választásokon akarja uralni a pillanatot. Mi viszont a XXI. században gondolkodunk, és szépen nyugodtan, higgadtan lépegetünk egyik lépésről a másikra. Amikor egy pártot kezdünk el építeni, akkor igazából minden azon múlik, hogy az első húsz, harminc, negyven, ötven, száz ember kicsoda. Ez a legfontosabb.

Akikben meg lehet bízni? Vagy akik önben megbíznak?

Nyilván van egy ilyen bizalmi része is, mert egy közösségnek meg kell tudnia bízni egymásban, de láttuk azt, hogy attól még, hogy megbízik egy közösség egymásban, nem biztos, hogy jó politikát is fog csinálni. A maffia tagjai is megbíznak egymásban, de attól még nem biztos, hogy hasznára vannak a társadalomnak. A politikában is nagyon fontos a bizalom, és meggyőződésem, hogy a Fidesz sikerének egyik titka pontosan az, hogy ott nagyon erős személyi bizalom is összeköti a tagokat. De ami szerintem fontos ennél az alapcsapatnál, ennél a magnál, hogy az a polgári értékrend valóban megvan-e. A Második Reformkort ahhoz, hogy mi kifelé képviselni tudjuk, hogy vonzóvá tudjuk tenni, hogy populárissá tudjuk tenni, ahhoz először magunkban kell megvalósítani a második reformkort. Ezt tudom, hogy picit spirituálisnak hangzik, de tényleg arról van szó, hogy ha azt akarjuk mondani, hogy a magyar társadalomnak szüksége volna vitákra, akkor először nekünk is tudni kell házon belül kulturáltan vitákat folytatni, és ebben igyekszünk élen járni. Volt egy olyan pillanat, amire nagyon szívesen emlékezünk vissza. A mi képviselőjelöltünk az európai parlamenti választáson Pekárné Farkas Emese, a pártnak egyébként alelnöke is, és ha öt százalék fölé kerülünk a szavazók jóvoltából, akkor nem én fogok kimenni, hanem ő, és szerveztünk egy vitát: a párt elnöke és alelnöke nyilvánosan vitázott arról, hogy mi Magyarország szerepe a Türk Tanácsban. Ez egy 26. rangú kérdés, de azért nem olyan egyszerű és szimpla kérdés és más árnyalatú véleményünk volt ezzel a kérdéssel kapcsolatban, és mi vállaltuk azt, hogy megmutatjuk kifelé, hogy nem kell mindenben egyetérteni, hogy lehet kulturáltan vitázni, és attól még, hogy egy politikai közösségben is vannak viták, az nem azt sugallja, hogy ez a politikai közösség szét akar szakadni, hanem pont az ellenkezőjét, hogy ez a politikai közösség annyira erős, hogy még a belső vitáit is föl meri vállalni.

De fognak vitát rendezni a pártfegyelem meg a bázisdemokrácia mibenlétéről? Látunk szétesőben lévő pártokat, mert nincs világos vezetés. Ön vezetett már pártot, pontosan tudja, hogy a világos vezetés egy érték.

Így van, és én a bázisdemokráciában ilyen értelemben a politikai párt működtetését tekintve nem is feltétlenül hiszek. Szerintem a kompetensek demokráciájára van szükség a párton belül, nyilván, aki egy szimpla tag nem foglalkozik napi szinten annyit bizonyos kérdésekkel. Nem biztos, hogy minden egyes aspektusát látja egy-egy döntésnek, és én azt gondolom, hogy valamiféle hierarchiára, struktúrára, szervezettségre egy politikai pártban igenis szükség van, mert különben valóban szétfeszíti a belső káosz, ami kialakulhat ilyen szituációban.

Azzal egyetért, amit némely ellenzéki pártok mondanak, hogy ennek az európai parlamenti választásoknak akár a kormányra nézve is döntő hatása lehet? Ezt mondja a DK. Más azt mondja, hogy az ellenzékre nézve is lehet döntő hatása, mert ez egy országos, nagylistás közvélemény-kutatásnak felel meg. Ki fog derülni mindenkiről, hogy ki kicsoda és mennyit ér.

Egy ilyen választásnak mind a kormány, mind az ellenzék szempontjából óriási jelentősége van. Két évvel van a következő országgyűlési választások előtt, egy picit a pályát is kijelöli a 2026-os kampány előtt. A kormány számára is fontos, hogy milyen eredményt ér el és az ellenzéknek is, utóbbinak különösen fontos lesz, hiszen itt az új szereplő megjelenésével nagyon sok minden újrarajzolódhat. Én úgy is fogalmaznék, hogy a június 9-i választás egyik tétje, hogy születik-e új ellenzék Magyarországon az óellenzék helyett. Az új ellenzéken azt értem, hogy nem a jelenlegi parlamenti ellenzéki pártok, hanem magunkat is beleértve, a Kutyapártot beleértve vagy a Tisza pártot beleértve megújul-e az ellenzék. Mert szerintem a valódi változásnak az első vagy mondhatnám úgy is, hogy a nulladik lépése az az, hogy először az ellenzék újuljon meg. A 2022-es ellenzék, ha még egyszer nekifut 2026-nak, akkor ugyanaz vagy még rosszabb eredmény vár rá. Ha az ellenzék megújul, új pártok, új karakterek, új alternatívák nőnek föl, akkor megvan az esély arra, hogy más eredmény szülessen.

Van a Második Reformkornak viszonya a Tiszával meg a Kutyapárttal? Koalícióban, együttműködésben gondolkodnak?

Még nagyon korai erről beszélni. A hídon akkor kell nyilván átmenni, amikor odaérkeztünk. Most még a Tisza Pártról nagyon keveset tudni. Egyelőre, ahogy Magyar Péter is fogalmazza, az az ő one man show-ja. Nagyon sok víznek le kell még folyni a Tiszán ahhoz, hogy lássuk, ebből a pártból mi lesz. Én csináltam már pártot, Magyar Péter számára nem az a kihívás, hogy 15, 20 vagy 25 százaléka lesz, hanem hogy utána mit kezd ezzel az egésszel szervezet, közösség, valódi program és szervezeti struktúra nélkül. Lesz jó pár európai parlamenti képviselő, egy nagyon komoly támogatottság, egy nagy felelősség, de nincs mögötte szervezet. Ez az ő problémája, neki kell majd megoldani, de nem tudjuk, hogy ezzel mit fog tudni kezdeni. Azt sem tudjuk, hogy egy év múlva mi lesz a Tisza Pártból. A Kutyapárt egy másik kérdés. Én a Kutyapártot azért tartom szimpatikus szereplőnek a magyar közéletben, nemcsak azért, mert nagyon viccesek és egyfajta görbe tükröt mutattak az elmúlt években a magyar közélet felé, hanem azért, mert emögött viszont komoly szervezetépítő munka van. A Kutyapárton belül az elmúlt években tudatos építkezés zajlott, és én is az ilyen tudatos építkezésben hiszek, ezért mondtam azt, hogy nem most, június 9-én kell a Második Reformkornak megváltani a világot, ha az ember gondozza a fát, akkor előbb-utóbb gyümölcsöt hoz.

A fa kibírja egy következő választásig, ha most, június 9-én nem hoz eredményt? Láttunk olyan pártot, amelyik nagy meglepetésre EP-listát csinált és be is jutott, és akkor az fölfele vitte a pártot. Amelyik nem, az meg lefele megy.

Nyilván vannak ilyen szituációk, de ezek nem törvényszerűségek, pláne abban az esetben nem, ha a közösség tisztában van azzal, hogy milyen úton indult el. Nem az európai parlamenti választásokat tartjuk a mi nagy pillanatunknak, ez a mi építkezésünknek az első állomása, és mivel ez egy fiatalokból álló párt, én a 45 évemmel már az idősebb, tapasztaltabb generációt képviselem, éppen emiatt nincs rajtunk időnyomás. Bármilyen eredmény is szülessen az európai parlamenti választásokon, menni fogunk tovább, de ettől függetlenül bízom abban, hogy meglepetést fogunk tudni okozni június 9-én.

Mit tart az európai parlamenti választások fő kérdéseinek? Mi az, amihez hozzá akarnak szólni? Mi az, amihez nem akarnak hozzászólni?

A programnak az a címe, hogy Adjuk vissza az országot a fiataloknak, és ezzel mi be is dobtuk az állóvízbe a követ.

Az öregek azt fogják mondani, hogy mi már nem érünk semmit?

Ezt is mondták sokszor, amikor az ajánlást gyűjtöttük, és el kellett magyaráznunk, hogy itt nem arról van szó, hogy mi el szeretnénk venni az idősektől az országot és odaadni a fiataloknak, hanem azt szeretnénk visszaadni a fiataloknak, amit tőlük elvettek. Ma egy generációs élmény az, hogy valaki megszületik Magyarországon, elkezd felnőtté válni, ez a hazája, de nem érzi azt, hogy ez lenne az otthona. Nem érzi azt, hogy itt tudja megvalósítani a terveit. Volt nemrégiben egy felmérés, az OTP Fáy Alapítványa végezte ezt a nagymintás felmérést, és az volt a kérdés, hogy Magyarországon tervezi-e a jövőjét az adott fiatal. És százból mindössze hat fiatal mondta ezt. Tehát 94 fiatal nem volt ebben biztos, vagy bizonytalan volt, vagy éppen az ellenkezőjében volt biztos, hogy ő nem akar Magyarországon maradni. És az a kormányzati kommunikáció, hogy most már többen jönnek haza, mint amennyien kimennek, nem igaz, ez 2022-ig volt igaz, azóta újra megfordult a tendencia. Ez a tendencia újra negatív, évi tízezer a különbség az elvándoroltak és a Magyarországra jövők között. És ez egy súlyos szám, és ez inkább egy romló tendencia. A mi programunk főképpen a fiatalok életkezdésére fókuszál, ezen belül is a lakhatásra. A magyar történelemben annyira távol egy átlag fiatal attól, hogy lakása legyen vagy háza, még soha nem állt, mint ma. És erre nem az a válasz szerintem, hogya mai fiatalok már nem is akarnak lakástulajdont, mert végül is a nyugat-európai trendek azok, hogy már csak lakást bérelnek. Ez lehet, hogy Nyugat-Európában így van, de azért a magyar társadalom mentalitása ebben más, másrészt míg Nyugat-Európában lakásbérlők a fiatalok, az nem azt jelenti, ha ők akarnának, ne tudnának lakást venni. Nálunk a bérlői státusz nem egy életpályamodell, hogy én most Győrben bérelek egy lakást, mert itt dolgozom, aztán Szombathelyen, aztán Nyíregyházán, és szabadon mozgó munkaerő-piaci szereplő vagyok, hanem nálunk a bérlet életcsapda. Egy fiatal pár albérletbe kerül és onnantól kezdve a megtakarítását elviszi az albérlet, beszorulnak ebbe a csapdahelyzetbe és nem tudnak kilépni belőle. Ezzel kell valamit kezdeni.

A fiatalok első lakáshoz jutását valamilyen módon támogatni kell. Hogy fér ez össze a polgárként való gondolkodással? A polgár nem ingyen szeret kapni, hanem megdolgozni és tudja, hogy az az övé. Hogy oldanák ezt meg?

Így van, nem is ingyen adnánk, de ma már nem az a probléma, hogy nem kapnak a fiatalok ingyenlakást, hanem az, hogy semmilyen módon nem tudnak. Amikor én fiatal voltam és a feleségemmel összeházasodtunk a 2000-es évek elején, akkor sem volt egyszerű lakáshoz jutni, de még lehetőség volt arra, hogy ha a két szülői oldal tudott segíteni az önrész megteremtésében, akkor el tudott indulni az ember. Mi is így voltunk, megvettük az első panellakásunkat. Ma már erre egyre kevesebb lehetőség van. A mi válaszunk egy ökoszociális lakásprogram. Az öko jelző arra utal, hogy a legmodernebb környezetbarát, energiatakarékos és magyar építőanyagból kellene az állami lakásépítési programot megvalósítani. Ha beszél ma valaki az építőipari szereplőkkel, akkor el fogják mondani, hogy a magyar építőipar jobbára import alapanyagokból dolgozik. Szociális, mert reagál arra a szociális lakásválságra, ami a fiatalokat érinti. Nézegettünk nemzetközi modelleket, és Ausztriában, Németországban, Angliában is találtunk úgynevezett rent to own modelleket, aminek az a lényege, hogy a fiatal, aki lakást bérel, a pénzügyi szolgáltató által kap egy olyan konstrukciót, ahol az ő bérleti díjnak fizetett havi összegének egy része már az önrészbe épül be.

Tartós bérlet, hogy a végén az övé lesz?

Vagy pedig egy bizonyos pontján lehetőséget kap arra, hogy megvásárolja, ami nem kötelező. Ez nagyon fontos, ha valaki azt mondja, hogy én nem akarok lakástulajdont, semmi sem akadályozza őt ebben. Mi azoknak, akik viszont szeretnének lakástulajdont, mert úgy érzik magukat biztonságban, szeretnénk ebben segítséget nyújtani, mert azért azt lássuk be, hogy a kormány intézkedései, a csokkal kapcsolatos különféle konstrukciók általában nagyon gyorsan beépültek az ingatlanárakba. Ha valaki igénybe tudta venni, akkor körülbelül annyival drágábban vette igénybe, mint amennyi volt az, amit ő a csokon keresztül megszerzett. Aki meg nem tudta igénybe venni, az járt a legrosszabbul, mert csak azt látta, hogy még drágább lett az ingatlan.

Ez az ingatlan, amiről ön beszél, ez nem fogja megbolygatni az ingatlanárakat?

Nyilván minden ilyen jellegű intézkedésnek vannak akár bizonyos szereplőkre negatív hatásai, de azért azt az ingatlanpiaci árnövekedést, amit az elmúlt években tapasztaltunk, lassítaná vagy éppen megfékezné. Ez meg az egész országnak érdeke. Én azt gondolom, hogy igenis szükség volna egy ilyen lakásépítési programra. Mi szeretnénk az uniós forrásokat felhasználni erre a célra. Az európai parlamenti programunknak egyik fontos célkitűzése, hogy ne betonba öntsük a pénzt, ne egy újabb szökőkút vagy macskaköves főtér épüljön, ami önmagában persze nagyon szép, hanem inkább a humán tőkébe, az emberbe fektessük. Itt két területet is megjelöltünk. Az egyik a lakásépítés, a fiatalok itthon tartása végett, a másik pedig az egészségügyi prevenció.

Az Európai Unió pénzéből lennének egészségügyi szűrőprogramok Magyarországon?

Például, igen, ez egy vitát fog okozni. Nem az a baj, hogy a magyar miniszterelnök szabadságharcot folytat Brüsszellel, mert mindenki a maga módján szabadságharcot folytat, küzd a saját országa érdekeiért az Európai Parlamentben, hanem az a kérdés, hogy miért. Mondok egy példát. Hallottuk-e már a magyar miniszterelnököt, és most nemcsak a jelenlegire, hanem a korábbiakra is gondolok, akik európai uniós tagállamként voltak miniszterelnökök, hogy bármelyikük is, mondjuk, a magyar élelmiszeriparért harcolt volna az európai uniós csúcsokon.

Nagy István agrárminiszter 0-24-ben ezt csinálja.

Én azt látom, hogy nem. Én ezt inkább kommunikációnak látom. A magyar élelmiszeripar az európai uniós csatlakozásnak nem lett a nyertese, miközben egy agráripari adottságokkal rendelkező ország vagyunk. És ez azért nagyon fontos, mert itt vagyunk az európai uniós csatlakozás 20. évfordulója után, és ha megnézzük a kohéziós politikát, aminek az a célja, hogy a kevésbé fejlett régiók felzárkózzanak, akkor azt látjuk, hogy bár volt gazdasági fejlődés a kelet-közép-európai régióban is, de felzárkózás nem történt. Az olló az ugyanúgy megmaradt, és ebből nemcsak nekünk, hanem egész Európának is, a régiónak meg a magállamoknak is le kell vonni valami következtetést, hogy ez a rendszer így nem jó. Ezért mondjuk mi azt, hogy az uniós források felhasználását át kell alakítani olyan fókuszokkal, amelyek a valódi felzárkózást és a humán tőkébe való befektetés lehetőségét segítik, ezért mondtuk azt, hogy a fiatalok életkezdése és az egészségügyi prevenció legyen a kitörési pont. Nem tudjuk megmondani, hogy mi Magyarország stratégiai ágazata, mert ha nemcsak az európai uniós forrásokra gondolunk, hanem arra, hogy mi magunk milyen forrásokat tudunk a gazdasági fejlődéshez, a második reformkorhoz allokálni, akkor a kormánynak jelen pillanatban az a válasza, hogy Magyarország stratégiai ágazata az akkumulátorgyártás.

Meg a zöld energia meg a zöld átállás, hagyományosan az élelmiszeripar, meg a turizmus, ha az elmúlt harminc évet így elkezdjük visszafele fejteni, akkor ezek voltak a stratégiai pontok.

Ezeket mondták, én inkább ezt csak így értelmezem.A kormány jól láthatóan az akkumulátorgyártásra helyezte a fókuszt. Mi nem vagyunk zsigerileg az akkumulátorgyárak ellen. Nem az a baj, hogy Magyarországon épül egy-két akkumulátorgyár, hanem az a baj, ha az egész ország egy nagy akkumulátorgyárrá válik, mint amit most körvonalazódni látunk. Minthogyha a vas és acél országa időszak éledne újjá Orbán Viktor fejében, csak most az akkumulátorgyárak országa leszünk. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy húsz-harminc év múlva az akkumulátorral mi lesz. Környezetvédelmi aggályaim vannak ezzel kapcsolatban, és nemcsak nekem. Nemzetközi szempontból is fölvetődnek kérdések, hogy mivégre ez a nagy akkumulátorgyártás, és gazdaságilag is azt látom, hogy sodródunk tovább az autóiparnak való kiszolgáltatottság spirálján. A mi válaszunk erre az, hogy az akkumulátorgyártás helyett, ami egyébként valóban egy fejlődő iparág, az Európai Bizottság megjelölte a jövő öt ipariparágát és közte van az akkumulátorgyártás is, de mi egy másik iparágra tennénk, ami szintén ott van az öt Európai Bizottság által megjelölt ágazat között, ez pedig az egészségipar. Ezen belül is mi úgy neveztük el, hogy prevenciós ipar, és itt nem egy ágazatról beszélünk, hanem egy klaszterről, több gazdasági ágazatnak egyfókuszúvá alakításáról: élelmiszeripar, gyógyszergyártás, gyógyturizmus, wellnessipar, egészségügyi gépgyártás, mezőgazdasági gépgyártás, egészségügyi informatika. Azt mondjuk, hogy Magyarország a globális versenyben Finnországnak vagy Dél-Koreának a példájára jelöljön ki egy olyan ágazatot, egy olyan célt, ami teljesíthető, ahol megvannak a magyar hagyományok, és itt megvannak. Megvan a magyar tudás, megvannak a szükséges természeti és nyersanyagfeltételek, kirajzolódik valami, amire lehetne építeni, ahol azt mondanánk, hogy minden, ami az egészségünk megőrzése, a betegségek mielőbbi diagnosztizálása vagy gyógykezelése, az életünk meghosszabbítása szempontjából fontos, 21. századi termék, áru, technológia, tudás, azt csináljuk meg mi. Hasítsunk ki a világpiacon ebből egy szeletet, és ebben legyünk mi a legjobbak. Ide fókuszáljuk a kutatás-fejlesztési forrásokat, az innovációt. A prevenciós ipar már megkívánná azt is, hogy az oktatáspolitikát is valódi reform érje, mert én azt szoktam mondani, hogy némileg viccesen, de inkább szomorúan, hogy a Fidesznek nagyon jó az oktatáspolitikája, mert pontosan megfelel ahhoz az iparpolitikához, mint amit folytat. Az akkumulátorgyár-nagyhatalomhoz nem kell oktatási reform. Ha prevenciós ipart akarunk, akkor ahhoz viszont kell.

Ezek klasszikus belpolitikai kérdések. Egy európai parlamenti választási kampányban ezekkel lehet kampányolni? Mi az, ami ebből európai uniós döntési kompetencia? Ez olyan, mintha egy új nemzeti fejlesztési tervet kéne csinálni.

Ez abszolút így, ez az is, de nem szabad ennyire mesterségesen szétválasztani ezeket, hiszen ha Magyarország az Európai Unió tagjaként azt mondja, hogy a világpiacon egy ilyen nemzeti fejlesztési stratégiával akar elindulni, azt célszerű az Európai Unióval is egyeztetni, hogy ne úgy tűnjön, hogy ez valamilyen magánakció Magyarország részéről. Biztos, hogy lennének ennek ellenérdekelt felei más tagállamokban vagy okozna bizonyos érdeksérelmeket, de pont ezeket a vitákat kellene az Európai Unió különféle színterein lefolytatni.

Egy tagországnak mi a jó testtartása az Európai Unióban? Elvileg mindenki egyenlő, mindenkinek egy szavazata van a Tanácsban.

Gondolkodtunk még a legelején egy nagyon ambiciózus célon, hogy nézzük meg az egész európai intézményrendszert és tegyünk érdemi javaslatokat, nekiveselkedtünk és hetekig gondolkodtunk azon, hogy hogyan lehetne alakítani, de az a helyzet, hogy nem olyan egyszerű az Európai Unió működésén alakítani. Szoktuk kritizálni, meg sokszor lehet is az Európai Parlamentet, az Európai Bizottságot, az Európai Tanácsot, de amikor helyette valamit mondanunk kell, hogy hogy működjön az Európai Unió, akkor már nagyon nehéz. Nem véletlenül bukik meg általában az ilyen alkotmányozási projekt mindig az Európai Unió valamelyik tagállamán, úgyhogy ez nagyon nehéz feladat. Én azt gondolom, hogy amit mi mintegy kisebb tagállam tehetünk, az az, hogy kialakítunk egy megfelelő viszonyulást az Európai Unió többi tagállamához és az Európai Unió központi szerveihez. 2010 előtt, amikor a szocialista kormányok voltak, akkor általában az minősült jó testtartásnak, ha mindent aláírtunk, ami Brüsszel irányából érkezett. Mi az éltanulók akartunk lenni, és örültünk, ha ezért megkaptuk a buksisimogatást, és nem láttuk, hogy sokszor azért az Európai Unió egy küzdőtér. Aztán jön 2010, és ennek átestünk a másik oldalára. Most pedig sokszor trollok vagyunk az Európai Unióban, most meg semmit nem akarunk aláírni, mert ha valami az Európai Uniótól jön, akkor biztos csak valami Soros-összeesküvés lehet vagy valami nagyon rossz dolog. Szerintünk a kettő között van az arany középút. Egy Magyarország-szintű tagállamnak tisztában kell lennie a saját helyzetével, a realitásokkal, és a konstruktív partneri viszony helyreállítását kulcsfontosságúnak tartjuk. Az nem tartható és óriási károkat okoz, amikor ma a magyar kormányfő megszólal egy európai uniós értekezleten, akkor azon pusmognak a többiek, hogy most ezt Oroszország vagy Kína kérte.

De azon is, hogy vajon meglesz-e a döntés, ameddig Orbán Viktor nem mond rá áment.

Nyilván, de nem lehet mindig arra játszani, hogy kihasználjuk az Európai Unió működésének ezt az érzékeny mivoltát, ugyanis bármikor fordulhat a kocka, és akkor visszanyal a fagyi. Szerintem Magyarországnak hosszú távú érdeke az, hogy a partnerek, az Európai Unió többi tagállama egy dologban mindig biztos legyen, hogy Magyarország az Európai Unióhoz játszik és nem kifelé, nem máshová. Ha, mondjuk, a magyar miniszterelnök feláll és azt mondja a többieknek, hogy nézzétek, mi egy speciális helyzetben lévő ország vagyunk, Kelet-Közép-Európában ezek a dolgok másképp működnek, nekünk más a történelmi, más a kulturális örökségünk, mi ebben a kérdésben más elbírálást vagy más metódusokat szeretnénk, ha ezt a magyar miniszterelnök úgy mondja, hogy közben mindenki tisztában van azzal, hogy Magyarország megbízható szövetségese, stratégiai partnere az Európai Uniónak, az egészen másképp hangzik, minthogyha ez a fajta bizalom nincs meg. Most ez a fajta bizalom nincs meg, és ez inkább akadályozza azt, hogy Magyarország elérje a céljait, mint segíti.

Lát-e olyan témákat, amelyek egész Európát meg tudják most mozgatni, és amihez, ha akar, ha nem, egy magyar pártnak, a Második Reformkornak például, kapcsolódnia kell valahogy? Mik a fő kérdések a mostani európai parlamenti kampányban?

Nyilván ilyenkor szokták mondani azt, hogy az ukrán háború kérdése, a migráció kérdése, az identitáskérdés, nagyon sok kérdést föl lehet sorolni, de mindegyik kérdés alapvetően ugyanoda mutat, hogy mi Európa és mi az Európai Unió. Ezt a kérdést kell először tisztázni. Az Európai Uniónak saját magával kell dűlőre jutnia, mert ha ez megvan, akkor utána sokkal könnyebb megtalálni a válaszokat. És azt a fajta vitát, hogy nemzetek Európája vagy európai egyesült államok, mi egy nagyon rossz vitának tartjuk. Megint egy olyan vita, rosszul van föltéve a kérdés. Európa nem lehet az Egyesült Államokhoz hasonló konföderáció. Európának egészen más a történelmi fejlődése. De nem is lehetünk már a nemzetek Európája, hiszen van egy csomó olyan ügy, amivel közösen kell megbirkóznunk, és az a fajta verseny, ami ma a világban van, az rá is kényszerít bennünket. Nem beszélve még egy dologról, amiről szerintem szintén sokkal-sokkal többet kellene itt Magyarországon is beszélni, hogy ami az Egyesült Államok és Kína között zajlik most, szerintem a második hidegháború a világ vezető pozíciójáért, másfajta eszközökkel, másfajta körülmények között. Ez egy nagyon veszélyes konfliktus, és ebben a szituációban Európának tudnia kell, hogy hol van a helye, és Európának meg kell erősödnie ahhoz, hogy ebben a nagyon feszítő szituációban nehogy a két szék közül a pad alá essen.

De Magyarországnak ebben a második hidegháborúban ott van a helye, ahová a szövetségi szerződése is kijelölik?

Pontosan. És Magyarország és a magyar külpolitika vállalhat olyan szerepet, hogy lehetünk mi a hírvivők, a hírhozók, a tárgyalóasztalt biztosítók. Lehetünk mi kelet felé, egyszerűen a kulturális gyökereink, a geopolitikai helyzetünk, az ország hagyományai alapján fölvállalhatjuk ezt a szerepet, de azt is csak szigorúan a stratégiai partnerségnek a biztos megmutatásával, annak a deklarálásával, hogy Magyarország ebben a második hidegháborúban az Európai Unióhoz és a NATO-hoz tartozik.

Ezt megkérdőjelezte eddig bárki is?

Jelen pillanatban a magyar kormány, ha szavak szintjén nem is, mert szavak szintjén mindig ezt deklarálja, de a tetteivel megkérdőjelezi. Vagy ha nem is kérdőjelezi meg a tetteivel, a többi tagállam ezt érzi, és ez azért az valamit jelent. Amikor az európai tagállamok többsége azt érzi, hogy Magyarország nem szövetségese vagy nem jó szövetségese már az Európai Uniónak vagy akár a NATO-nak, akkor azon érdemes elgondolkodni, hogy ki az, aki ezért felel. Az Európai Unió megy szembe az autópályán, vagy mi?

Megváltoztatja a politikus meg a választókapcsolatát a Robert Fico elleni merénylet?

Nagyon remélem, hogy nem. Voltak már merényletek Európában sajnos, és ez is egy sajnálatos merénylet. Nagyon sok elemzést olvastam meg hallgattam én is, ahol arról beszélnek, hogy mennyire eldurvul a politikai hangnem, és hogy az online világ is ezt mennyire föl tudja erősíteni. Nem véletlen, hogy ennyire fontosnak tartjuk a higgadt, nyugodt hangnemnek és az egymás iránti tiszteletnek a megjelenítését a politikában, de én bízom benne, hogy ez nem lesz valamiféle futótűz, ami eluralja a politikát, és inkább tanulunk ebből, minthogy bármilyen folyamatnak ez az elindítását jelentené.

Megütik a jobb orcáját, oda fogja tartani a balt is, csak hogy ne legyen balhé?

Ha már keresztények vagyunk, akkor célszerű mindig elszámolni tízig, mielőtt az ember dühből cselekszik. Egyszerűen látni kell azt, hogy nagyon sok frusztráció gyűlt össze az egész világon. A Covid óta mintha nem találná ez a világ a normalitást, és az interneten terjedő bezárkózó buborékok világában szerintem nagyon fontos, hogy legyenek olyan pártok, közéleti szereplők, véleményformálók, véleményvezérek, akik ezeket a buborékokat elkezdik szétpukkasztani.

Jó, de ez egy harcos tevékenység?Mert a buborékok azért nőnek, mert az emberek szeretnek harcolni. Fotelből a legjobb persze, ahol nem lehet bekapni ütést, de mégiscsak jó tartozni egy harcos csapathoz.

Akkor én arra kérek mindenkit, hogy ilyen értelemben akkor küzdjünk azért, hogy ezek a buborékok szétpukkadjanak, és ráébredjünk arra, hogy a másik buborékban is ugyanolyan problémákkal küzdő emberek vannak, ugyanolyan félelmekkel, aggodalmakkal, és ne kihasználjuk ezt. Nemcsak Magyarországon, az egész világon tendencia, hogy a politikát eluralta a félelemmel való sáfárkodás. Szokták mondani a fociban, hogy végy egy kapust, ez az első lépés, és akkor utána építsd onnan a csapatot föl. Most a politikában sajnos az a mondás van, hogy keress egy ellenséget, akitől félhetnek az emberek, és ha ez megvan, akkor utána mondd azt, hogy te vagy az, aki ettől a félelemtől majd megvédi őket. Ez nem jó, mert itt mindenki kölcsönösen félelemtárgyakat keres, ezzel hergeli, riogatja, nyomasztja a társadalmat, és jól látható, hogy mennyire türelmetlenné válik ebben az állandó mentális nyomásban egy társadalom.Amikor az egészségügyi prevencióról beszélünk mi a 2RK-ban, akkor például nagyon fontosnak tartjuk a mentális egészség kérdését is. Ma Magyarországon, ha valaki elmegy pszichológushoz, akkor a környezetében sokan megszólják vagy megbélyegzettnek érezheti magát. Ebben még nagy lemaradásunk van sajnos, hogy lehet-e mentális problémákkal segítő szakemberhez fordulni. Mi ebben is szeretnénk kinyitni a kaput, és azt mondani, hogy abban a világban, amiben most élünk, ahol nagyon sok kapaszkodó elveszett, ahol a régi hagyományok vesztek el, ahol az embernek egyedül kell sokszor megtalálnia a saját életcélját és nincsenek használható, megörökölt, biztos iránymutatások, aki rosszul érzi magát, az nem biztos, hogy azért van, mert ő nem normális, hanem pontosan azért, mert normális és normális reakciót ad erre a nagyon felbolydult világra. Tudom, hogy ez nem a politika szerepe és nem egy pártelnöknek kell erről beszélni, de mivel a társadalom átpolitizált és jobban odafigyelnek a pártokra az emberek, nekünk is felelősségünk, hogy ezekről a kérdésekről is beszéljünk.

Az európai parlamenti választásokkal egy napon önkormányzati választás is van, de a Második Reformkor Pártnak van egy Pártmentes önkormányzatiságot programja, fel is adják az önkormányzatokat ezzel?

A saját magunk tekintetében igen, de ezt pont az önkormányzatok érdekében tesszük, és azt mondjuk, hogy először is az önkormányzatok autonómiáját helyre kell állítani, és ha ez megvan, akkor a pártokat onnan ki kell tenni, vagy legalábbis a javaslatunk úgy szól, hogy önkormányzati választáson jelölő szerv országos választáson indult párt ne lehessen.

Mindenki más lehet, akármilyen civil szervezet?

A helyi civil szervezetek a javaslatunk szerint, amelyek helyben működnek legalább két-három éve, igazoltan helyi tevékenységet folytatnak, vagy független jelölt, aki helyben él.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk

Újraszámlálás utáni bejelentés: Karácsony Gergely 41 vokssal nyert

A Nemzeti Választási Bizottság péntek este jókora késéssel megkezdte nyilvános ülésén kihirdették az újraszámlálás végeredményét, és arról is döntöttek, hogy a IV. és VII. kerületekben - ahol kiugróan magas volt az érvénytelen szavazatok aránya - nem lesz új választás. E kerületekben Szentkirályi Alexandra nevének túl vékony áthúzása okozhatott problémát a voksoláskor Vitézy Dávid fellebbezése szerint.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.06.17. hétfő, 18:00
Fürjes Balázs a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja
Gyulay Zsolt a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke
Megérkezett a Fitch ítélete Magyarországról

Megérkezett a Fitch ítélete Magyarországról

A Fitch Ratings pénteken megjelent késő esti döntésében megerősítette Magyarország BBB kategóriájú adósbesorolását és a hozzá rendelt negatív kilátás is maradt. Részletes indoklásukban a hitelminősítő elemzői kitérnek arra, hogy a kormány a közeljövőben a költségvetést stabilizáló újabb intézkedéscsomagról dönthet, azonban a 2026 tavaszán esedékes parlamenti választások miatt kiadási kockázatokat lát a költségvetésben.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×