"A pénzügyi válság olyan a kapitalista neoliberálisoknak, mint Csernobil volt a nukleáris lobbinak: kész katasztrófa" - állítja Daniel Cohn-Bendit, aki reméli, hogy mindannyian tanulunk a válság leckéjéből, bár kérdéses, hogy ez tényleg így lesz-e.

Az 1968-as májusi párizsi diáklázadások vezére szerint azonban még nincs vége a szabadpiacnak, mert az mindig képes magát megreformálni. "Akkor lesz vége a kapitalizmusnak, ha már képtelen lesz erre" - mondja a diáklázadóból lett zöld európai parlamenti képviselő, aki hozzáteszi: az a nézet viszont, miszerint a piac az isten, már nem igaz.

"Húsz évet kellett harcolnunk, hogy felhívjuk a figyelmet a klímaváltozásra. Sok időbe telt, de igazunk volt. A pénzügyi válság minden bizonnyal erősíteni fogja azt az érvet, hogy egyensúlyt kell teremtenünk a környezet, a társadalom és a gazdaság között" - véli az egykori diákvezér, aki szerint az átlagemberek mindenüket elveszítik, míg a bankárok elsétálnak a milliókkal.

Vörös Kenny sajnálja

"Nem hiszem, hogy ez lenne a kapitalizmus vége" - osztja a '68-as diákvezér véleményét Ken Livingstone, ám London korábbi polgármestere hozzáteszi: sajnos. A munkáspárti politikus szerint vissza fogunk térni egy sokkal intervencionistább állami berendezkedéshez.

"Ha az árucsere és az áruk elosztásáról van szó, akkor a piac verhetetlen. A politikusok ott követik el a hibát, amikor azt hiszik, a piac mindenre képes: képezni tud munkásokat, infrastruktúrát alkot, megvédi a környezetet, és szabályozza saját magát. De elég nyilvánvaló, hogy ez nem így van" - mondja.

Az egykori londoni polgármester úgy véli, hogy itt az idő létrehozni egy olyan nemzetközi szabályozó rendszert, amely megakadályozza, hogy még egyszer előforduljon egy ehhez hasonló válság.

"A kapitalizmus túl messzire ment"

Jarvis Cocker szerint jó nézni, ahogy a kapitalizmus megkapja méltó büntetését. "Túl messzire ment. Szerintem a legtöbb ember érti a kapitalizmust, amikor az a termékeket előállító vállalatokról szól, de ha az a pénzcsináló szervezeteket jelenti, akkor az már sokak képességeit meghaladja" - véli a Nagy-Britanniában a kilencvenes években nagy népszerűségnek örvendő Pulp zenekar frontembere.

Az énekes bevallja: ő sem érti a tévé képernyőjének alján futó tőzsdeindexeket, amelyeknek semmilyen hatása nincs az ember mindennapi életére, aztán egyszer csak hirtelen azt mondják, hogy a tőzsde zuhanórepülésbe kezdett.

"Talán egy kis recessziónak jó hatása lesz. Sok ember él nehéz anyagi körülmények között, de amikor depressziósnak érzik magukat, akkor vásárolnak. Itt az ideje, hogy egymással beszélgessenek, és egymást szórakoztassák" - hangsúlyozza az énekes, aki szerint a mostani pénzpiaci válság tragédiája az, hogy az átlagemberek viselik majd annak a terhét, "a felelősöknek meg legfeljebb el kell adniuk a jachtjaikat"."Akkor, amikor a Lehman Brothers csődbe ment, a Merrill Lynch-et pedig kisegítette az állam, Damien Hirst 70 millió fontot keresett a műveivel egy árverésen - ez jelzi, hogy a kapitalizmus nem halott" - sommázta véleményét a Guardian hasábjain Patrick Brill brit művész.

Az általa említett Damien Hirst Anglia egyik legkeresettebb képzőművésze, alkotásaiért egymást tapossák a műkedvelő gazdagok. Brill a kapitalizmus egyenlőtlenségére hívja fel a figyelmet: a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, a szegények pedig egyre szegényebbek. "A nap végén meg a tehetősek elmennek egy árverésre, ahol elköltik a zsebükből az aprót. Ez a válság olyan, mintha a kapitalista macska átvánszorogna egy másik párnára".

A megabankok megahibákat követnek el

"A megabankok megahibákat vétenek, amelyek hatással vannak ránk" - ez már a szintén zöld EP-képviselő, Caroline Lucas véleménye a pénzpiaci válságról. A politikus szerint döntő pillanathoz érkeztünk: vége az elmúlt évtizedek szabad folyású, szabályozatlan kapitalizmusának, és vissza kell térni ahhoz, hogy a pénzpiac nem a gazdaság ura, hanem szolgája. Hangsúlyozza: fel kell darabolni a pénzintézeteket kisebb egységekre, és olyan irányba kell elindulni, amely gazdaságilag és környezetileg is fenntartható.

Michel Onfray francia filozófus szerint még koránt sincs vége a kapitalizmusnak, mert az képlékeny, és folyamatosan alakul. Ott volt már az ókorban, a feudalizmusban, az ipari korszakban, jelen volt a fasizmus álruhájába öltözve is, és a mostani történések után egy új formában fog majd megjelenni.

"A kapitalizmus elpusztíthatatlan, és úgy működik, mint a lernéi hidra: levágod az egyik fejét, és egy másik nő a helyén" - véli a gondolkodó, aki szerint egyáltalán nincs vége a társadalom pénz- és hitelmegszállottságának.

A hatalom elmozdul

Az egykori bankár sem a kapitalizmus végéről beszél, hanem arról, hogy az Egyesült Államok meggyengült. "A hatalom elmozdul Amerikától az eladható áruval rendelkező fejlődő országok (például Brazília és az öböl menti államok), valamint Kína felé, ahol nagy a megtakarítás" - állítja Max Keiser, aki a piacok igaz természetéről vezet rádióműsort.

A szakember szerint új világrend van kialakulóban, és Amerikának mint a globális gazdaság hajtóerejének befellegzett. Nem túl optimista a jövőt illetően, mert szerinte a baloldalnak nincs gazdasági programja, és ez társadalmi elégedetlenségekhez vezet.

A New York-ban élő Hari Kunzru angol író és újságíró azt állítja: jól látható és érzékelhető pánik és szisztematikus válság uralkodott el a világ pénzügyi központjának számító metropoliszon. "Nem hiszem, hogy a közeljövőben egy Mad Max-féle világ köszöntene ránk, de a mostani válság annak a korszaknak a lélekharangja lehet, amikor mindannyian a szabadpiaci kapitalizmus csodáiról zengünk énekeket" - mondja az író.

És hogy mit mond a feminista? Nagyjából azt, mint a bankár: a probléma az, hogy a baloldalnak most nincs koherens alternatív jövőképe, ellentétben az 1880-as évekkel, amikor "kitalálták" a szocializmust, vagy az 1930-as évekkel, amikor sokak számára úgy tűnt, hogy a kommunizmus jelenti a megoldást.

Sheila Rowbotham szerint a mai szabályozatlan pénzpiac kész katasztrófa, és kérdéses, hogy egy új baloldal képes lesz-e megoldani a problémákat.