Ha ezek a mondatok rendszeressé válnak, érdemes megállni, és átgondolni, mi rejtőzik a felszín alatt.
„Csak fáradt vagyok.” – Ritkán szól ez csupán a fizikai kimerültségről. Gyakran azt az érzelmi kiégést jelzi, amikor a nő már feladta a reményt, hogy ugyanazok a problémák megoldódjanak, és bezárkózott a saját csendjébe.
„Csinálj, amit akarsz.” – Nem a szabadság jele, hanem a beletörődésé. Aki ezt mondja, az legtöbbször már feladta a küzdelmet, mert úgy érzi, a véleménye úgysem számít, és nem vonják be a közös döntésekbe.
„Majd megcsinálom én.” – A csalódottság hangja ez. Egy egészséges kapcsolat alapja, hogy a felek számíthatnak egymásra, ám ha ez a segítség elmarad, a nő inkább magára vállalja a terheket, mert már nem vár semmit a társától.
„Nem érzem, hogy önmagam vagyok.” – Talán a legmélyebb vallomás. Azt mutatja, hogy a kapcsolatban az egyik fél annyira a másik igényeihez igazodott, hogy közben elveszítette a kapcsolatot saját valódi énjével, vágyaival és szükségleteivel.
Ezek a kijelentések nem a kapcsolat végét jelentik, sokkal inkább egy ébresztőt: a párnak ideje megállnia és őszintén kommunikálnia egymással a rejtett hiányokról – olvasható az elle.hu-n.
A nyílt beszélgetés, az egymásra fordított minőségi figyelem és a kölcsönös támogatás visszaadása még megmentheti azt, ami látszólag elveszni látszik. A házasság nem a csendes tűrésről szól, hanem arról a folyamatos odafigyelésről, amelynek révén a felek nemcsak társként, hanem önmagukként is
