Richter Gedeont sokan a modern magyar gyógyszerészet alapító atyjának tartják. A kiváló felkészültségű szakember egész életében a gyógyítás szolgálatában állt, és zsidó származása ellenére – bár lett volna lehetősége a menekülésre – még az üldöztetés éveiben is Magyarországon maradt. Döntéséért az életével fizetett.
Richter Gedeon 1872. szeptember 23-án született földbirtokos-terménykereskedő család gyermekeként Ecséden. Pályaválasztásában vélhetően szerepet játszott szülei korai halála, ők ugyanis olyan betegségekben hunytak el, amelyek megfelelő kezeléssel gyógyíthatók lettek volna.
1895-ben a budapesti tudományegyetemen kiváló minősítésű gyógyszerészdiplomát szerzett. 1897-es nyugat-európai tanulmányútján szerzett tapasztalatait felhasználva 1901-ben önálló vállalkozásba kezdett, és sikereinek hatására 1907-ben Kőbányán felépítette a nemzetközileg is jegyzett Richter-gyárat. A második világháború előestéjére közel száz országra kiterjedő kereskedelmi hálózatot hozott létre, és tíz külföldi leányvállalatot alapított. A mindig szerény üzletember a gazdasági világválság okozta nehézségek ellenére senkit sem bocsátott el az állásából. Gyára korának egyik legjobb munkahelye volt, nemcsak a kitűnő fizetések és juttatások, hanem emberközelisége miatt is.
Noha Richter a második világháború kitörését követően önzetlen gyógyszeradományokkal támogatta a polgári lakosság és a honvédség ellátását, a zsidótörvények fokozatosan ellehetetlenítették tevékenységét. 1942-ben a hatóságok eltiltották a vezérigazgatói tevékenységtől, és még a munkaviszonyát is megszüntették. Csupán igazgatósági tagságát tarthatta meg, de a vállalatot hűséges kollégái segítségével illegálisan továbbra is ő irányította. Áldozatos tevékenységére a Vatikán is felfigyelt. 1943-ban Angelo Rotta apostoli nuncius személyesen tolmácsolta neki a pápa köszönetét a segélyszervezeteknek küldött nagylelkű gyógyszerfelajánlásokért.
Az 1944. március 19-i német megszállás után az országéval együtt Richter sorsa is végképp tragikusra fordult. Nyáron a Vöröskereszt révén svájci menlevélhez jutott ugyan, de nem élt a külföldre menekülés lehetőségével. Úgy vélte, munkájára éppen ezekben a vészterhes időkben van a legnagyobb szükség, s bízott benne, hogy korábbi érdemei megóvhatják az életét. Ráadásul 1944 augusztusában kormányzói mentességet kapott, amit azonban az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel után érvénytelenítettek.
Sorstársaihoz hasonlóan ő is bujkálni kényszerült. 1944. december elejétől a Katona József utca 21. szám alatti házban lakott, amely a svéd követség védelme alá tartozott. A diplomáciai oltalom alatt álló házakban egyre gyakrabban razziázó nyilasok azonban december 30-án Richter lakhelyére is betörtek. Az idős gyógyszerészt társaival előbb az Andrássy út 60.-ban található nyilas pártközpontba szállították, majd alsóneműre vetkőztetve a Duna-partra hurcolták, és kegyetlenül meggyilkolták. Hozzátartozói a svájci Lugano városában található családi sírboltban jelképes sírt állítottak neki.
További részletek az életpályát bemutató kötetről itt olvashatók.
A sorozat eddig megjelent részeit itt találja meg.
Irodalom
- Bartusz József: Richter Gedeon élete és munkássága. Gyógyszertörténeti Közlemények, 1995/1. 219–220.
- Kapronczay Károly–Magyar László (szerk.): A Richter Gedeon Rt. 100 éves története. Budapest, Medicina, 2001.
- Történelmi üzletembereink: Richter Gedeon. https://www.richter.hu/hu-HU/rolunk/Documents/TortenelmiUzletemberek.pdf, 2018. szeptember 27.