Török Gábor a Nyugat.hu-nak nyilatkozva úgy fogalmazott, a kutatások, egybehangzóan a személyes tapasztalatával, azt mutatják, az ellenzéki szavazók egy dolgot akarnak igazán: hogy az ellenzék „végre csináljon” valamit, ami közelebb viszi őket a kormányváltáshoz. Meglátása szerint a 2010 óta időszakban a sokat, időnként joggal kritizált előválasztás – amire az ellenzéki összefogás miatt van szükség, arra pedig, ugye, a választási rendszer miatt – az eddigi legkomolyabb lépése az ellenzéknek.

A politikai elemező hozzátette: nyilvánvaló, hogy a számos ellenzéki párt együttműködése nem zökkenőmentes, várható volt és a következő hónapokban is még várható, hogy lesznek viták, üzengetések, sértődések és egybek. „De ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mennyi esélye lenne akkor az ellenzéknek, ha együttműködés és az ahhoz kitalált előválasztás nélkül indulna a választáson, akkor a válasz elég egyértelmű: semmi.

S hogy így mennyi lehet? A semminél biztos több”

– fogalmazott.

Török Gábor a pártok erőviszonyaival kapcsoaltban emlékeztetett, hogy az előválasztás nem közjogi aktus, hanem egy politikai cselekedet, amely során az ellenzéki pártok önként döntöttek úgy, hogy ebben a rendszerben választják ki a közösen támogatott jelöltjeiket. „Nyilván az egyes szereplők próbálták és most is próbálják érvényesíteni az akaratukat, erővel, meggyőzéssel, manipulációval, bármivel. Ez egy ilyen játék.”

A politikai elemző mások mellett végül azt is közölte: ha össze is lehet adni az összes ellenzéki párt szavazóját, országosan és a 106 egyéni körzetben egyaránt, az sem biztos, hogy elegendő lehet a kormányváltáshoz. Az ellenzéknek ugyanis a kampányban új, magát ma még bizonytalannak mondó szavazókat is meg kell győznie ahhoz, hogy esélye legyen a győzelemre.

„Ez pedig mai tudásunk alapján kicsit sem tűnik egyszerűnek.”