Egy olyan műemléképületnek a felújítása, mint a több mint 300 éves Karmelita kolostor, nagyon bonyolult, szinte „orvosi módszereket” igényel, miután a különféle technológiákat – például a hatalmas szellőzőberendezéseknek – úgy kell észrevétlenül beépíteni, hogy ne sértsek a műemlék eredeti falait és tereit – hívta föl a figyelmet az InfoRádióban Zoboki Gábor, az építésziroda vezetője.

A szakember elmondása szerint a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az építkezés legelején még nem volt ismert pontosan, hogy ki lesz az a 100-120 ember, aki a későbbiekben helyet kap majd az épületben. Zoboki Gábor azonban azt vallja, az irodáktól a tárgyalókon át a kiszolgáló helyiségekig, beleérve az éttermet, az ott dolgozók igényeire kell szabni.

A Karmelita kolostor erkélyének „kísérteties történetére” kitérve emlékeztetett, minden épület, különösen, ha történelmiről van szó, a különféle korokban újabb és újabb formákat vesz föl. Elég csak az ókori Róma Forum Romanum területére gondolni, ahol az épületegyütteseket csak a római korban számtalanszor átépítették, vagy a Colosseum barokk kori módosításaira. A ZDA számára az volt a legizgalmasabb, hogy miként tudják a mai igényeket egy 300 éves épületben megteremteni úgy, hogy méltón reprezentálja az ország történetiségét, ugyanakkor ne legyenek akkora kompromisszumok, hogy az épületet ne lehessen „fantasztikusan” használni. A Karmelita esetében ez pedig jól sikerült.

A Nemzeti Táncszínházzal kapcsolatban, amelyet a legjobb kulturális középületnek választották, Zoboki Gábor elárulta, ő maga néptáncos volt, egy kórusban énekelhetett az akkori Muzsikás és Sebő Együttessel, és nőhetett velük föl, magába szippantva a magyar folklór legautentikusabb formakincsét.

Az épület tervezésekkor azonban arra is figyelniük kellett, hogy nemcsak a magyar folklórnak, hanem mindenféle kortárs táncalkotásnak is a helyszínéül szolgál majd. Az ipari csarnokból olyan multifunkcionális terek sorozatát kellett megálmodniuk, amely olyan alkotóknak is lehetőséget teremt majd, akik még esetleg meg sem születtek. Tehát az ilyesfajta sokoldalúság létkérdés volt a színház megépítésekor. Operaházunk van, Operettszínházunk van, koncerttermeink vannak, de egy olyan táncszínház, amelynek a legősibb és Európában a legszínesebb folklórkultúrának egyszerre kell a mai kortárs tánccal terepet adnia, meglehetősen bonyolult technológiai megoldást vonz magával – fogalmazott Zoboki Gábor.