Riói remeklését is felülmúlta a tokiói paralimpián Pap Bianka, aki a japán fővárosban egy arany- és két ezüstérmet szerzett az úszók legkevésbé sérült kategóriájában.

"Még nem fogtam fel. Amikor Tokióból jöttünk el, potyogtak a könnyeim, és még mindig hihetetlen kimondani, hogy paralimpiai bajnok vagyok, és rólam beszélnek az emberek. Nem volt terv, mind az öt számomban jól szerettem volna úszni, nem csak 100 m háton, hanem 400 m gyorson és 200 vegyesen is. Talán a hátúszás állt hozzám kicsi korom óta a legközelebb, ott voltam a ranglista alapján is a legeredményesebb, azt is nyertem meg" - említette.

Tokióban "csak" annyi volt a dolga, hogy egyen, pihenjen és versenyezzen, illetve koncentráljon, készüljön fejben is.

"Nagyon vártam a versenyzést,

irigykedtem azokra, akik nyernek, türelmetlenül vártam a pillanatot, hogy ez velem is megtörténjen"

- tette hozzá.

100 m háton óriási fölénnyel győzött, belülről pedig már előre lejátszotta fejben, hogy mi hogyan fog történni, a rajtja pedig soha nem sikerült annyira tökéletesre, mint akkor. A fordulónál érezte, hogy nyerni fog, mert a második 50 métere neki a legjobb a mezőnyben.

A 2019-es londoni világbajnokság volt számára a legfontosabb vereség, az akkori 1 századmásodperces vereség jelentette számára azt a motivációt, amellyel a tokiói aranyig elrepült. A járványos helyzetben pedig lelkileg is magára talált.

A teljes interjút csütörtökön este fél nyolc után az InfoRádió Vegyesúszás című műsorában sugározzuk.