Brazília észak-keleti részén, a Pernambuco állambeli Recifében született, 1934. november 12-én. Játszott két kisebb receifei klubban, az Américában és az Ibisben, majd szülővárosa leghíresebb csapatában, a Sport Club Recifében (1948–1951) futballozott, 1949-ben állami bajnok lett. 1952 elején 2000 kilométerrel délebbre, Rio de Janeiróba, a Vasco da Gamához igazolt. Hat évet játszott a Vascóban, háromszor (1952, 1956, 1958) megnyerte csapatával az állami bajnokságot. Kilencvenöt mérkőzésen 56 gólt szerzett, s ez, valamint a svédországi remeklés elegendő ajánlólevelet jelentett neki az Atlético Madridhoz. Három évet (1958–1961) játszott a spanyol főváros csapatában, ez idő alatt kétszer (1960, 1961) az országos kupa (Copa del Generalisimo) győztese lett, 1961-ben bajnoki ezüstérmet is nyert a csapatával. 1959-ben elődöntős volt a BEK-ben, tíz mérkőzésen nyolc gólt szerzett.
1961-ben, hogy a chilei világbajnokság előtt visszakerüljön a válogatottba, hazaszerződött Brazíliába. Három esztendőn keresztül játszott a Palmeirasban, egyszer (1963) meg is nyerte a zöld-fehérekkel São Paulo állam bajnoki címét. 1967-től Mexikóban (América, Toros Neza) futballozott. 1968-ban visszatért Rióba, az AA Portuguêsa csapatához, ahol bár két idényt töltött, az első év nyarán egy hónapra az Egyesült Államokba ment, hogy az újjászervezett profibajnokság (NASL) döntőjében erősítse a San Diego Torost. Ezüstérmes lett.
1952-ben részt vett a helsinki olimpián. Az A-válogatottban 1955. november 13. és 1964. június 3. között mindössze 22 hivatalos (és három nem hivatalos) mérkőzést játszott, 13 gólt szerzett. Aranyérmet nyert mindkét világbajnokságán (1958, 1962).
Pályafutása csúcspontjait a világbajnokságok jelentették.
A svédországi tornán az akkor még Mazzola néven ismert, Olaszországban Altafini néven a legendák közé emelkedett csatár volt Vicente Feola első számú jelöltje a centerposzton, ő és Dida játszottak belsőcsatárt az osztrákok elleni, 3:0-ra megnyert mérkőzésen. Az angolok elleni találkozóra Vavá került Altafini mellé, de egyiküknek sem ment igazán a játék, igaz, nemcsak ők ketten, hanem a huszonkét futballistából senki sem tudott gólt szerezni –
ez a találkozó volt a világbajnokságok történetének első gól nélküli 90 perce.
A harmadik csoporttalálkozó, a szovjetek elleni mérkőzés előtt Feola nagy változtatásokra szánta rá magát, bekerült a csapatba két fiatal, Garrincha és Pelé, de maradt a csapatban Vavá is, kicsit talán azért is, mert Altafini megsérült, nem játszhatott. A legjobb döntés volt Vavát pályára küldeni: két gólt rúgott Lev Jasinnak, egyedül nyerte meg a mérkőzést az így csoportelső braziloknak. A negyeddöntőbeli, walesiek elleni mérkőzés előtt ő sérült meg, nem is tudott játszani. Ellenben a franciák elleni elődöntőre visszatért, s már a második percben gólt szerzett. A brazilok – a nagyszerűen játszó, három gólig jutó Pelé vezérletével – 5:2-es, fölényes győzelemmel jutottak, történetük során először a világbajnoki döntőbe.
Túlzás lenne azt állítani, hogy tartottak a svédektől, de azt tudták, hogy addig Európában nem európai válogatott nem nyert világbajnoki címet. Igaz, döntőt sem játszott. A brazil futball a dél-amerikai szubkontinens legnagyobb európai diadala előtt állt az uruguayiak 1924-es párizsi és 1928-as amszterdami olimpiai bajnoki címe óta. De a Celestének a húszas években nem a házigazda válogatottal kellett mérkőznie... Stockholmban a svédek Nils Liedholm góljával a negyedik percben vezetést szereztek. A brazilok a torna alatt először kerültek hátrányba. Ám hamarosan
Vavá kiegyenlített, az elődöntő után a döntőben is az első tíz percben már a kapuba talált.
Ettől a kék mezben játszó brazilok megnyugodtak, s végül a vb-döntők addigi történetének legfölényesebb győzelmét aratták 5:2-es diadalukkal. Vavá lőtt még egy gólt, s végül öt találattal zárta élete első világbajnokságát.
Négy évvel később, Chilében, a csoportmérkőzések során a mexikóiak, a spanyolok és a csehszlovákok ellen sem szerzett gólt. A negyeddöntőben lendült bele, bár az Garrincha nagy meccse volt, lőtt egy gólt az angoloknak, aztán az elődöntőben kettőt a chileieknek, végül a döntőben, a csehszlovákok elleni újabb mérkőzésen is a kapuba talált, beállítva a 3:1-es végeredményt. Tíz világbajnoki mérkőzésén kilenc gólt szerzett,
a brazil válogatottban hivatalos mérkőzéseken szerzett tizenhárom góljából kilencet az 1958-as és az 1962-es vb-n termelt.
A chilei Mundial társgólkirálya volt, Garrincha, Albert Flórián, valamint a chilei Leonel Sánchez, a szovjet-orosz Valentyin Ivanov és a jugoszláv színekben futballozó Dražan Jerković mellett. Visszavonulása után, csekély sikert elérve, edzőként dolgozott. 2002. január 19-én hunyt el.
A sorozat korábbi részei:
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 18. Paul Breitner - két döntő, két gól
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 19. Kocsis Sándor - az Aranyfej
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 20. Silvio Piola - a magyarok végzete
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 21. Didi - a hulló falevél gazdája
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 22. Jairzinho - tomboló Hurrikán
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 23. Mario Kempes - mindent vitt
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 24. Roberto Baggio - a 11-esek átka
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 25. Fritz Walter - egy magyar őr mentette meg
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 26. Dino Zoff - a nagypapa világbajnok lesz
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 27. Lionel Messi - azok a németek…
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 28. Eusébio - a nyomornegyedből a csúcsra
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 29. Rivellino - az Atomlöket gazdája
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 30. Johan Neeskens - két ezüst könnyes története
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 31. Gianluigi Buffon - 2018 nagy hiányzója
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 32. Mario Zagallo - Kis Hangyából Öreg Farkas
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 33. Paolo Maldini - avagy Paolo di Milan
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 34. Romário - a Kicsi nagy lesz
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 35. Oliver Kahn - csak az a jokohamai este...
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 36. Raymond Kopa - a kis Napóleon
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 37. Lev Jasin - a Fekete Pók
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 38. Franco Baresi - az elátkozott világbajnok
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 39. Sárosi György - a gólok embere
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 40. Iker Casillas - a rekorder nyerőember
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 41. Leonidas - a fuszeklis playboy
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 42. Fabio Cannavaro - az azúrkék aranyember
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 43. Cafù - rekorder a nyomornegyedből
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 44. Teófilo Cubillas - a hatalmas Kisgyerek
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 45. Bobby Charlton - egy lovag Manchesterből
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 46. Luis Monti - két ország kedvence
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 47. Daniel Passarella - Törőcsik rossz szelleme
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 48. Gordon Banks - az évszázad bravúrja
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 49. Uwe Seeler - a köpcös rekorder
A vb-történet ötven legjobb futballistája: 50. Ernst Wilimowski - az alkoholista csodacsatár