Vidnyánszky Attila elmondta, hogy a Bánk bán operát négyszer rendezte, a prózai művet harmadszor viszi színpadra.

„A Bánk bán, a Csongor és Tünde és Az ember tragédiája folyamatosan a Nemzeti műsorán kell legyen. Ezt mi meg is valósítottuk, több éven keresztül lehetett a három fő művünket megtekinteni a Nemzetiben. Aztán egy-egy előadás történetében eljön olyan pont, amikor érdemes újragondolni, újrafogalmazni. A Bánk bán a meggyőződésem szerint a legjobban megírt magyar színdarab, és olyan alapvető kérdésekkel foglalkozik, hogy mindig aktuális, tehát állandóan érdemes újra- és újragondolni. Az igény is komoly rá, ezért az is motivált, hogy kamarateremből most nagyszínpadra állítsuk vissza-visszatérő elemekkel, megoldásokkal esetleg korábbi előadásainkból, mégis új formában, új kivitelben, új szereplőkkel, szóval

most először olyan fiatalokkal, akik nagyjából korban azonosak azokkal, akikkel ez történt a 13. század elején”

– mondta az igazgató.

Úgy látja, korábban azért játszották jobbára idősebb színészek a darabot, mert ezek formátumos szerepek, meg kell érni rájuk, fel kell nőni hozzájuk, „el kell bírnia a színészi vállnak a súlyt”. Viszont a jó ideje együtt lévő csapat, a tanítványai már megértek szerinte a feladatra, arra, hogy ezzel lépjenek előre, és ami rutinból esetleg hiányzik, azt fiatalos hévvel pótolhatják.

Azzal is tisztában van, hogy a klasszikus nagy darabokkal kapcsolatban a nézői elvárások magasabbak az átlagnál.

„Nagy a várakozás, ezért is furcsa lesz, hogy most nem bemutatóként hirdetjük, hanem nyilvános próbákat hirdetünk, mert hál istennek a Színházi Olimpia olyan szinten töltötte meg az elkövetkező időszakát színházunknak, hogy nem tudtuk volna műsorra tűzni újra csak októberben. Ezért az a szerintem bölcs döntés született, hogy az októberi lesz majd a hivatalos bemutató, addig még dolgozunk is rajta, érik is még a dolog, most pedig érdekes játék jön a nézővel, látni is fogja már darab nagy részét, próbarészletet is fog látni, műhelymunkát is fog látni. Csináltunk már ilyet Az ember tragédiájából, és az a tapasztalat, hogy nagyon szereti a közönség” – mondta Vidnyánszky Attila.

Április elején indul a Színházi Olimpia, sőt már volt is előadás a program keretein belül, összesen

• 58 országból
• négyszáz társulat érkezik
• nyolcezer résztvevővel és
• 750 előadással.

„Soha ilyen méretű színházi esemény nem volt Magyarországon, és világviszonylatban is egyedülálló, ebben az évben biztos, hogy a világ legjelentősebb színházi eseménye” – mondta, hozzátéve, hogy nagyon hálás a bekapcsolódó majdnem száz hazai és határon túli partnerintézménynek. Harminc országból vásároltak már jegyet az előadásokra, és csak színházi egyetemista 180 érkezik tizenkét országból a Madách-projektre, tizenkét nyelven adják majd elő Az ember tragédiáját a Hajógyári-szigeten Madách Imre születésének 200. évfordulója alkalmából.

„Szakrális dimenzióba próbáltuk emelni az egészet, nagyon nehéz világot élünk, mottóul a Tragédiából az »ember: küzdj és bízva bízzál!« mottót választottuk, húsvétkor indítjuk el hivatalosan a programot.

Nagy zűrzavaros kataklizmákat megélő kor vagyunk,

és ha valamikor fontos az, hogy párbeszédet folytassunk, hogy hidakat építsünk, hogy azt, amit a politika lerombol, azt újraépítsük, és fogjuk, tartsuk egymás kezét, ismerjük egymást, próbáljuk megérteni egymást, és igeneljük az életet, a normális életet, akkor most biztos, hogy nagyon fontos” – mondta Vidnyánszky Attila.

Hozzáfűzte, hogy ez szabad, nyitott hely, ide sokféle gondolattal, sokféle üzenettel jönnek majd társulatok, jelentős alkotói a világnak, biztos lesznek komoly viták, összeütközések, de ez a normális. Úgy látja, a párbeszéd a lényeg meg az egymás iránti kíváncsiság.