Cseh Tamás szintén művész fiával, Andrással készített interjút az Index az egykori énekes nyolcvanadik születésnapja alkalmából.

A képzőművész, zenész, filmkészítő elmondta, hogy viszonylag későn jött rá, hogy híres ember az édesapja. Cseh András kamaszként titkolta, ki az apja, később viszont már sokat jelentettek neki a dalok, titokban hallgatta őket otthon a galériáján walkmannel. Csengey Dénes, az énekes Cseh Tamás és a szövegíró Bereményi Géza alkotótársa sokáig a szobájában lakott társbérlőként.

Ha Cseh Tamás dalait más énekli, az számára nyálas néhány kivételtől, így Másik Jánostól eltekintve.

„Apám, mielőtt felment a színpadra, minden előadás előtt hosszú pokoljáráson ment át.

Számára nem művészeti produkció vagy akármi volt ez az egész” – mondta Cseh András.

Ezután szóba kerültek a Kárpát-medence szerte tett koncertek, az immár hatvan éve folyó bakonyi indiánozás, és azokról az emlékeiről is mesélt, hogy hogy születtek a Cseh Tamás–Bereményi Géza-számok: „Emlékszem egy jelenetre, ami Kővágóörsön történt gyerekkoromban: Bereményi fel s alá járkál, és – ez szokatlan volt tőle – magából kikelve kiabálja: »Egy elvetélt gyerek! Egy elvetélt gyerek lett a dalból!«” Nem Cseh Tamás volt a vétkes, bejött valaki és tönkretette a dalszerzés folyamatát.

„A dalírás szent volt, minden barát és családtag tudta, hogy ilyenkor máshol a helye, ezért ritkán tudtam csak meglesni őket. Ilyenkor apám már jóval Géza jötte előtt »felfokozódott«, és mikor megérkezett a szintén felfokozódott szerzőtársa, rögtön bevetették magukat a ház legvédettebb helyére, és nekiláttak.

Apám teljes átéléssel kántálta a dallamot, Géza kapkodta ki az éterből és illesztette rá a sorokat, akár egy médium”

– idézte fel az alkotófolyamatot Cseh András. Aztán izgatottan megmutatták a jelenlévőknek, és lesték az arcukat.

(Nyitóképünkön Cseh Tamás, Bereményi Géza és Másik János.)