A film központi problémája a normalitásra való rákérdezés, ezt pedig egy olyan történet keretében fogalmaztuk meg, ahol van egy lány, aki nem tud semmihez sem kapcsolódni érzelmileg, és császkál egy lakótelepen - mondta az InfoRádiónak Csuja László filmrendező.

A lány hirtelen ötlettől vezérelve ellop egy csecsemőt, elkezd apát keresni a gyereknek, többen elhajtják, míg egy munkásszállón lakó fiú befogadja őket, és sajátjának tekinti a gyermeket. A fiúnak rendkívül korlátozott az egzisztenciája, hiszen munkásszállón él, de mégis azt gondolja, hogy otthont kell teremteni a családjának, halálosan komolyan veszi a helyzetet. A lánynak viszont a család, gyerek dolog csak egy jó játék, érdekes kaland - mesélte a roadmovie történetét a rendező.

A rendező elárulta azt is,

a film célja az volt, hogy erős valóságosságot tükrözzön.

Ezt erősítették az amatőr színészek, hiszen a kitalált jelenetek valóságosabban hatnak, ha olyan szereplők játsszák, akikkel ezek az események nem történtek meg, de megtörténhettek volna.

"Amikor a munkásszállóban játszódik a jelenet, akkor olyan emberek szerepelnek ott, akik ott élnek.

Nem dokumentumfilm, nem dokumentarista, mindenki szerepet játszik, de behozza saját világát a filmbe"

- emelte ki Csuja László. Mint mondta, a két főszereplő világából indultak ki, az határozza meg a filmet.

Az Inkubátor Program támogatása 60-80 millió forint volt, ebből nem lehet nagyon látványos bombasztikusságot alkotni, de a rendező célja nem is ez volt. Vass Gergely operatőrrel egy olyan filmnyelvet hoztak létre, amely alkalmazkodik a low budget kondíciókhoz, és az emberi arcokra és történetekre fókuszál.