"Indonézia a délkelet-ázsiai térség népességének nagyjából 40 százalékát adja, a GDP-nek 33 százalékát. Ennek ellenére katonai szempontból a harmadik-negyedik hatalom szerepében van a térségben. Bizonyos tekintetben Vietnám, és nagyon sok tekintetben Szingapúr, illetve Thaiföld is megelőzi az indonéz katonai képességeket" – mondta az InfoRádióban Háda Béla, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa.
Ennek oka egy nagyon sajátos szerepfelfogás, aminek több összetevője is van: egyrészt Indonéziának nincsenek nagyhatalmi hagyományai, nincsen benne a stratégiai kultúrájában, hogy katonai nagyhatalommá válna. Az indonéz külpolitika elsődleges törekvése, hogy az ASEAN együttműködésen keresztül közvetítő hatalom szerepébe helyezze az országot, és megpróbálja kiegyensúlyozni azokat az egymással egyre inkább ellenséges viszonyba kerülő nagyhatalmakat, melyek az ázsiai, csendes-óceáni vagy Indo-csendes-óceáni térségben vannak.
Másrészről az indonéz állam jelenlegi vezetése, Joko Widodo elnökkel az élén egy döntően gazdaságpolitikai, illetve szociálpolitikai orientációjú programot igyekszik megvalósítani. Az elnök a külpolitikai stábbal szemben is azt a követelményt támasztotta, hogy próbáljon befektetéseket, beruházásokat vonzani Indonéziába, ezáltal biztosítsák a folyamatos fejlődés lehetőségét.
Indonéziában ez "roppant népszerű" politika, de a haderőfejlesztésnek nemigen kedvez, hiszen forrásokat von el. Különösen 2020-tól kezdve, amikor a koronavírus-járvány, majd a gazdasági nehézségek komolyan "megütötték" az országot, ezért
a kormány elfogadott egy megszorító csomagot, melynek a védelmi szféra volt az egyik fontos kárvallottja.
A szakértő szerint az indonéz biztonságpolitika döntően az ellensúlyozás stratégiájára épül – az angolszász szakirodalomban "hedging" stratégia –, melynek lényege:
- az adott ország nem köteleződik el egyik nagyhatalom felé sem védelmi szerződés keretében,
- bárhonnan éri kihívás, igyekszik arányos ellenlépésekkel valamilyen módon ellensúlyozni,
- igyekszik minél szélesebb mozgásterét megtartani a saját külpolitikájának.
Indonézia Kína felől érzi a legnagyobb fenyegetést, ugyanis van egy kis területegysége – az úgynevezett Natuna-szigetek –, amelynek központi parti vizei beesnek abba zónába, amit a Kínai Népköztársaság magáénak tekint a Dél-kínai-tengerből. Ha Indonézia közvetlen területi fenyegetettséget nem is érzékel, a kizárólagos gazdasági övezeteit megcsonkítaná ezzel a területi követeléssel – magyarázta.
Biztonságpolitikai értelemben ezért az Egyesült Államok felé tendál Indonézia, például közös műveleti gyakorlatokat végeznek el időről időre, a katonai együttműködéseknek ez az egyik elsődleges terepe. Ebbe az utóbbi években fokozatosan bevonták azokat a kelet-ázsiai államokat is, melyek az Egyesült Államok szövetségesei, szorosabb biztonságpolitikai partnerei.
Gazdasági vonatkozásban viszont – mint minden délkelet-ázsiai országnak – Kína egyre fontosabb kereskedelmi és befektetési partner. A kereskedelmi adatok szerint
a Kínával folytatott indonéz kereskedelemnek van egy bizonyos mértékű deficitje.
Kína az ország legfontosabb kereskedelmi partnere, a második az Egyesült Államok, majd Japán. Az utóbbi kettővel folytatott kereskedelem viszont évente annyi aktívumot realizál, amivel Indonézia ellensúlyozza a kínai kereskedelemmel keletkezett veszteségét. Tehát a kereskedelmi kapcsolataiban is van egy sajátos egyensúlyi elem Indonéziában.
Így gazdasági vonatkozásban Kína felértékelődik, de az amerikai katonai jelenléttel ellensúlyozva Indonézia kívánatosnak tartja az Egyesült Államok kelet-ázsiai, délkelet-ázsiai katonai jelenlétet. Mindezt elsősorban a szabályokon alapuló nemzetközi rend védelme, és a tengeri áruforgalom biztonságának szavatolása indokolja, ami az indonéz gazdaság számára is fontos.
Kimondatlan elem, hogy az Egyesült Államok "tartsa féken" Kínát, és a két szuperhatalom inkább egymásra figyeljen, mert addig is biztonságban van a Natuna-szigetek térsége.
A szakértő azt mondta, Joko Widodo jelenlegi indonéz elnök mandátuma 2024-ben ér véget, az alkotmány értelmében nem választhatják újra, mert jelenleg a második elnöki mandátumát tölti. Prabowo Subianto extábornok, védelmi miniszter az egyik legerősebb jelölt a pozíciójára. Katonai előéletéből fakadóan sokkal nagyobb figyelmet szentel a védelempolitikának.
"Ha Prabowo Subianto valóban elnök lesz, Indonézia egy kicsikét jobban oda fog figyelni a katonai fejlesztésekre. Az indonéz védelmi költségvetés a GDP 0,8 százaléka, ami Ázsiában rendkívül alacsony" – jelentette ki Háda Béla. A szakértő hozzátette: már 2015-ben előírták, hogy ezt az értéket fokozatosan egy százalék felé kell emelni, ám ez máig nem történt meg. Ha megtörténik, akkor az már komolyabb és láthatóbb költségkeret-növekedést jelent majd.
Az elemző szerint ez azonban valójában csak arra lesz jó, hogy megakadályozzák Indonézia leszakadását a térségtől rövid távon, és a relatív katonai súlyát megőrizze. "Ha Kína erőszakkal próbálná a területigényét keresztülvinni, abban az esetben az indonéz politikai elit is fokozatosan válaszút elé állhatna, hogy egy komolyabb amerikai elköteleződést érdemes-e felvállalni, de ez még nagyon messze van. Amit én látok az az, hogy ezt mindenféleképpen igyekeznek elkerülni" – jegyezte meg Háda Béla.