Kaiser Ferenc előre bocsátotta, hogy a hírekben van egy jó adag újságírói túlzás is, ugyanakkor elismerte, hogy a megnövekedett háborús igényeket nem igazán tudja kielégíteni a még mindig békeüzemmódban működő észak-amerikai és európai hadiipar.

A szakértő emlékeztetett rá, hogy az elmúlt harminc évben senki sem készült ilyen háborúra. A mostanihoz hasonlóan nagy intenzitású konfliktusok ugyanis rendre gyorsan véget értek. 1991-ben az első, majd 2003-ban a második Öböl-háború is nagyjából másfél hónap alatt befejeződött, viszont az Ukrajna elleni agresszió már majdnem 14 hónapja tart, viszont ilyen nagy lőszer- és rakétafelhasználásnak megfelelő gyártókapacitást senki sem tartott fenn a hidegháború után.

Kaiser Ferenc elmondta, hogy bár időbe telik, amíg a lebontott kapacitásokat újraépítik, de azért az

mégsem hihető, hogy emiatt Ukrajna teljesen védtelenné váljon.

Mindössze arról lehet szó, hogy a korábbinál kevesebb orosz rakétát tudnak esetleg lelőni, de a légvédelem azért nem fog összeomlani.

Az NKE docense beszélt arról az uniós felajánlásról is, amelynek értelmében az EU egymillió lőszert szállít Ukrajnának. Mint mondta, a felajánlásban egyrészt nem közölték, hogy mikor és azt sem, hogy milyen munícióról lenne szó. Azt szinte kizártnak tartotta, hogy az európai hadiipar rövid időn belül képes lenne ennyi, NATO-szabványú, 155 milliméteres tüzérségi gránátot gyártani.

De, mint mondta, nem is biztos, hogy Ukrajnának csak NATO-lőszerre lenne szüksége, hiszen a hadserege még mindig sok szovjet/orosz eredetű tüzérségi eszközt használ. Ezekhez a döntően 122 és 152 milliméter űrméretű fegyverekhez viszont a mai napig gyártanak lőszert Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban is. Ezek a főleg afrikai piacra termelő üzemek most felpörgetik a gyártást és két-három műszakban ontják a gránátokat.

"Ennek dacára, azért az ukránoknak takarékoskodniuk kell, ami háborúban borzasztó dolog"

– tette hozzá a szakértő.

"Ellenben a másik oldal is komoly lőszerhiánnyal küszködik" – folytatta Kaiser Ferenc. Oroszország gazdasága az 1990-es években összeomlott, hiszen még a kilencvenes évtized legvégén is ugyanannyi volt az ország GDP-je, mint tíz évvel korábban. Ezért egy sor hadiüzemet más termelésre állítottak át, de még így is az oroszok több lőszert tudnak gyártani, mint az Európai Unió és az Egyesült Államok együtt véve. Csakhogy a muníció felhasználása is jóval intenzívebb volt a háború első hónapjaiban – emlékeztetett az NKE docense. Ezt a tempót azonban nem lehetett sokáig fenntartani, így míg korábban havi száz-százhúszezer gránátot lőtt el az orosz tüzérség, most már csak legfeljebb húsz-huszonötezret. "Ám még ezt a mennyiséget sem tudja már pótolni az orosz hadiipar" – hívta fel a figyelmet a szakértő.

Míg korábban szinte a frontvonal teljes hosszában az orosz tüzérség jóformán folyamatos pergőtüzet zúdított az ukránokra, most csak azokon a szakaszokon van intenzív ágyúzás, ahol éppen támadnak a katonái. Moszkva kénytelen külföldről muníciót beszerezni, bár a források nagyon beszűkültek. Például

Észak-Koreától élelmiszerért vesznek 40-50 éves gránátokat,

mivel Peking egyrészt igyekszik távolságot tartani, másrészt már a kínaiak is inkább NATO-szabvány szerinti muníciót gyártanak.

"Most mindkét félnek takarékoskodnia kell a a lőszerrel" – vélte a szakértő. Kaiser Ferenc szerint az ukránoknak azért, mert arra készülnek, hogy a jó idő beálltával megindítsák a nagy tavaszi ellentámadásukat. Az oroszoknak pedig azért, hogy amikor majd megindul az ukrán offenzíva, akkor sokkal nagyobb tűzsűrűséget tudjanak biztosítani.