A finn és a svéd kormány egyaránt úgy döntött, hogy benyújtja a csatlakozási kérelmét a NATO-hoz. A stockholmi parlament már áldását adta erre, és ez várható Helsinkiben is. Noha a csatlakozás szentesítéséhez az összes tagállam támogatására van szükség,a szövetség vezetői, élükön Jens Stoltenberg főtitkárral már jelezték, hogy örömmel fogadják mindkét országot.

Rögtön meg is kezdődtek a találgatások arról, hogy az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború közepette a szervezet számára milyen előnyökkel járhat a két északi ország csatlakozása. Többségi vélemény szerint a védelmi szövetség jelentős mértékben profitálhat ebből. Szakértők szerint noha első pillantásra mindkét ország csupán kisebb haderővel rendelkezik, van mit ajánlaniuk a szövetség számára.

A hidegháború idején mindkét ország tudatosan döntött a NATO-csatlakozás ellen. Mindenekelőtt az Oroszországgal 1300 kilométeres határral rendelkező Finnországnak érdeke volt, hogy elkerülje az újabb katonai konfliktust a szovjet hatalommal.

A Szovjetunió felbomlása után a két skandináv ország a semlegesség ellenére fokozatosan közeledett az észak-atlanti szövetséghez. Thierre Tardy, a római NATO védelmi kollégium kutatási igazgatója úgy értékelt az ARD-nek, hogy a két ország a szövetség legjobban integrált partnere, sőt

több területen jobban kompatibilis a NATO-erőivel, mint egyes tagállamok.

A szakértő utalt arra, hogy a tagországoknak nem csupán szükséghelyzetben kell egymást kölcsönösen megvédeniük, hanem fegyveres erőiket szinte minden területen össze kell hangolniuk. Ezt jelzi, hogy számos, úgynevezett szabványosítási megállapodás létezik.

Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a csatlakozás egyes országok számára igen költséges vállalkozás, azaz milliárdokat kell invesztálniuk haderejük "illeszkedése" érdekében. Finnország és Svédország ugyanakkor már megvalósította a feladatok jelentős részét. Nagy kihívás azonban a két ország számára, hogy a védelempolitika eddigi nemzeti tervezéséről a NATO védelmi tervezéspolitikájára térjenek át.

Az ukrajnai háború miatt a NATO a közelmúltban "aktiválta" a szövetség keleti szárnyára vonatkozó védelmi terveit, amit most Svédországra és Finnországra is ki kell terjeszteni. Ez a többi között azt is jelenti, előre meg kell tervezni, hogy rendkívüli helyzetekben mely nemzeteknek milyen csapatokkal, illetve a két országban milyen konkrét helyszínen kellene felvenni a harcot.

Hivatalos adatok szerint a finn haderő 12 ezer hivatásos katonából, illetve polgári alkalmazottból áll, és ehhez jön még évente 22 ezer hadköteles. Háború esetén 280 ezer katona állna rendelkezésre, továbbá csaknem 900 ezer tartalékos, ami rendkívül jelentősnek számít az 5,5 milliós lakossághoz viszonyítva.

Az elmúlt húsz évben a legtöbb NATO-tagállam számára mindenekelőtt a globális bevetés, illetve a terrorizmus elleni küzdelem jelentette a fő célt. Finnország ezzel szemben a klasszikus nemzetvédelemre helyezte a hangsúlyt. Ez azt is jelenti, hogy

jelentős mennyiségű tüzérségi fegyverrel rendelkezik, ami az Oroszországgal szembeni hatékony elrettentést szolgálja.

Svédország ugyanakkor több olyan nagy teljesítményre képes tengeralattjáró birtokában van, amely a Balti-tengeren bevethető, továbbá korszerű, negyedik generációs harci repülőgépekkel rendelkezik. Katonai szakértők szerint Stockholm három "erősségével" gazdagíthatja a NATO-t, mégpedig a magasan kvalifikált tisztképzés hagyományával, a jól felszerelt haderejével, valamint jelentős hadi iparával.

Sokan úgy vélik, hogy

Svédország legjelentősebb hozzájárulása a NATO-hoz az ország földrajzi helyzete.

Csatlakozásával jelentős mértékben egyszerűbb lesz a balti államok és Finnország erősítése, illetve védelme – fogalmazott Albin Aronsson stockholmi katonai védelmi kutató

Finnország és Svédország skandináv szomszédjai már közös közleményben jelezték, hogy készen állnak Helsinki és Stockholm támogatására, ha támadás érné őket.

"Ha a NATO-tagság elnyerése előtt Finnországot vagy Svédországot a saját területén külső agresszió éri, minden szükséges módon támogatni fogjuk őket" – hangsúlyozta a norvég, a dán és az izlandi kormány.