„A kiberbiztonság olyan témává vált, amelyben viszonylag kis befektetéssel lehet nagyon komoly rendszereket megbénítani, és itt a legnagyobb kihívás nem is az, hogy hogyan indítjuk ezeket újra, bár az sem elhanyagolandó, hanem sokkal inkább az, hogy nagyon nehéz visszakövetni, valójában ki okozta ezeket az eseményeket – mondta a műsorban Ugrósdy Márton. – És itt azért mindenki sáros egy picit. Tehát amikor, ha jól emlékszem, 2008-ban, az iráni urándúsító centrifugák egy kicsit gyorsabban pörögtek, mint kellett volna, és ezért mind tönkrement, arról azért utólag kiderült, hogy az amerikaiak tehettek róla, és az izraeliek meg büszkék voltak rá, hogy ők is benne voltak. Azt látjuk, hogy az oroszok, akik nyilván foglalkoznak hasonló dolgokkal, nem annyira szokták ezeket az akciókat felvállalni, de amikor a legnagyobb amerikai olajvezeték áll le azért, mert kibertámadás éri az ottani infrastruktúrát ‒ valószínűleg Joe Biden is erre utalt a mostani találkozó során ‒, akkor azért elég könnyű arra következtetni, hogy vajon kinek is állhatott ez az érdekében.”

A szakértő úgy látja, hogy minden nagyhatalom jelentős szereplő már ezen a játéktéren, oda-vissza megy az adok-kapok, szerinte azt lenne érdemes szabályozni, hogy mi fér még bele és mi már nem. Példaként a nukleáris fegyverek esetét hozza fel: „Meg kellett teremteni ennek a szabályozását, nehogy véletlenül kitörjön az atomháború, és ez most tudom, hogy furcsán hangzik, de azért ez majdnem bekövetkezett, ugyanígy

a kibertérben is érdemes meghatározni az eszkalációnak azt a szintjét, amit már nem tolerál a másik fél,

és érdemes egyértelművé tenni, hogy ezt milyen válaszlépések fogják majd követni, pont azért, hogy az ellenfél is tudja, hogy mi az, ameddig elmehet, és hol számolhat komolyabb következményekkel.”

Ahány szektor, annyiféle fájdalomküszöb lehet – beszélt a részletekről a Külügyi és Külgazdasági Intézet igazgatója. „Ha most Magyarországon elmenne az áram – mondta –, akkor több napig tartana, mire mindent sikerülne visszakapcsolni, és nemcsak nálam menne otthon újra a hűtőszekrény, hanem a győri autógyár is elkezdene újra termelni.”

Különösen kényes a kórházak helyzete. Ott nemcsak a lélegeztetőgépek rosszindulatú leállítására kell gondolni, hanem a betegek egészségügyi adatai is veszélybe kerülhetnek: „Láttunk arra példákat pont a Covid az első hullámában az Egyesült Államokban, hogy különféle zsarolóvírusokkal lezárták a kórházak rendszereit, és nem tudtak mást csinálni, ki kellett fizetni több millió dollárt, hiszen nem tudták volna, hogy az adott betegnek milyen gyógyszert kell adni legközelebb, mivel nincsen meg az adatbázis.”

A protokollra visszatérve arra hívta fel a figyelmet Ugrósdy Márton, hogy ha nincsenek kialakítva a keretek, miszerint egyes lépések milyen retorziókat vonnak maguk után, könnyen eszkalálódhat egy helyzet. Ez Joe Biden amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök genfi csúcstalálkozóján is téma volt. „Szerintem üdvözlendő és nagyon fontos ügy, amiről a két vezető most legalábbis említésszinten tárgyalt. (...) Ha ennek az alapvető szabályait le lehetne fektetni, az nagyon komoly előrelépés lenne abban, hogy ezt az új hadszínteret úgy lehessen szabályozni, hogy persze, beleférjen a szurkálódás, mint a fociban nyújtott lábbal rácsúszni a másik bokájára, de azért lehetőleg ezt úgy csináljuk, hogy utána a másikat ne kelljen kórházba vinni, hogy hat hónapon keresztül próbálják összerakni a bokáját.”

Egyesült Államok + Kína + Oroszország = 2 és egynegyed

Az amerikaiak belátták, hogy nem tudnak egyszerre megküzdeni az oroszokkal és a kínaiakkal – mondta a világ vezető hatalmainak gazdasági versengéséről. Ugrósdy Márton arról is beszélt, hogy a NATO keleti bővítése és az Északi Áramlat 2 gázvezeték az amerikai–orosz konfliktus legneuralgikusabb pontjai. Úgy látja, az Egyesült Államok és Kína a két nagyhatalom, gazdaságilag Oroszország nem is fél, hanem csak negyed.

„Gazdasági téren az Egyesült Államok és Kína már lassan egyenértékű ellenfél. Az oroszok itt nagyon hátul vannak. Az orosz GDP a spanyollal vagy az olasszal egyenértékű. Nagy a területe, sok atomfegyvere van, sok erőforrással rendelkezik, de az elkölthető pénznek a mennyisége azért véges, még akkor is, ha az orosz rubel vásárlóereje belföldön nagyobb. Az amerikaiak belátták mostanra azt, hogy egyszerre az oroszokkal és a kínaiakkal nem tudnak megküzdeni, nincs rá elég erőforrás. Már Barack Obama elnöksége alatt látszott az, hogy Ázsiára kerül át a fókusz. Kicsit az embernek olyan érzése van, mintha itt már jártunk volna: a ’70-es években a Kissinger‒Nixon párosnak volt az a nagy újítása, hogy leválasztotta a kommunista Kínát a keleti blokkról a pingpongdiplomáciával, Richard Nixon pekingi látogatásával” – mondta Ugrósdy Márton.

Úgy véli, az oroszokat könnyebb leválasztani Kínáról, mint fordítva. Az oroszokkal a nézeteltérések valódi dimenziója egy viszonylag szűk földrajzi területre, a Németország és Oroszország közötti régióra koncentrálódik. Itt jön a képbe az Északi Áramlat 2 amerikai elengedése. Ez szerinte az mutatja, hogy

osztottak, szoroztak Washingtonban, és úgy döntöttek, hogy a kínaiak a fontosabbak.

„Ha én a helyükben lennék, én is így döntöttem volna” – fűzte hozzá.

Francia választások: nagy a politikai kiábrándultság

A politikai kiábrándultság rányomja a bélyegét a franciaországi regionális választásokra – értékelt az a Külügyi és Külgazdasági Intézet igazgatója. A voksolás első fordulójában a jobbközép köztársaságiak végeztek az élen, 29 százalékos támogatottsággal.

„A francia rendszer azért érdekes, mert

az alsó közigazgatási szintekre egyre több funkció csúszik le, tehát egyre több pénzről és egyre több lényegi döntésről tudnak határozni,

és sokan úgy gondolják, hogy az ország általános politikai hangulatára is lehet következtetni abból, hogy a regionális választásnak mi lesz az eredménye, ami azért ebben a formában nem igaz, hiszen a regionális politikai háttér rendkívül fontos. A helyi meghatározottság sokkal erősebb, mint országos szinten” – mondta.

Az alacsony részvételről Marine Le Pen azt mondta, hogy ez a demokrácia krízisét jelzi – emlékeztetett Ugrósdy Márton –, ami talán ebben a formában nem igaz, mert az európai országok jelentős részében a helyi választásokon mindig kisebb az érdeklődés, mint az országos jelentőségű választásokon.

„A politika iránti kiábrándultság mindenképpen szerepet játszik. Most nem látunk olyan komoly mozgalmakat, mint például a sárgamellényesek voltak néhány évvel ezelőtt, viszont az az eredményekből talán leszűrhető egyrészt, hogy a Macronnak vannak gondjai, de az is látszik, hogy a legnagyobb kihívója, a Nemzeti Tömörülés, Marine Le Pen lesz, ő meg mélyen az elvárások alatt teljesített. Vagyis

Macron nincsen még akkora bajban, mint azt még pénteken gondolták”

– elemezte a választások első fordulója utáni helyzetet.

Úgy látja, az nehézség, hogy a fölülről szervezett pártok helyi szinten sokszor nem tudnak erősek lenni és nem rendelkeznek azzal a háttérrel, beágyazottsággal, szervezettel, ami lehetővé teszi a választás megnyerését.

„Igazából Macron esélyei is sokkal inkább indirektek – mondta Ugrósdy Márton –, hiszen az látszik, hogy a Nemzeti Tömörülés nem annyira jó, mint számították, és ebből mondják azt, akik a tealevelekből olvasnak, hogy akkor mégsem annyira esélytelen 2022. Szerintem az, hogy a pártok népszerűsége Franciaországban milyen, vajmi kevés hatással van az elnökválasztásra, mert az utóbbi három-négy alkalommal már azt láttuk, hogy a mainstream és a szélsőséges jelölt kerül a második fordulóba, és ott

a szélsőséges jelöltet "megnépfrontozzák",

tehát mindenki összefog ellene, és akkor nyilván hiába nyer az első fordulóban negyven százalékkal Marine Le Pen, a másodikat el fogja 60–40-re veszíteni a másik jelölttel szemben, aki összefog mindenkivel a jobboldaltól a baloldalig, a zöldektől a liberálisokig pusztán azért, hogy nehogy a szélsőséges jelölt kerüljön hatalomra.”