Azonnali döntési kényszer nélkül, szabadon érvelhettek az Európai Unió tagállamainak külügyminiszterei péntek-szombati rigai találkozójukon a megbeszélés nem hivatalos jellegének köszönhetően. A kötetlen eszmecserére annál is inkább szükség volt, mert tíz nap múlva, március 16-án a formális EU külügyi tanácsülésen, majd néhány nappal később az állam- és kormányfők találkozóján már a lehetséges további lépésekről is közös véleményt kell tudni felmutatni, mind Ukrajna, mind pedig Líbia vonatkozásában.

Az ukrán válság kapcsán az egyik központi kérdés változatlanul az, hogy mi legyen a sorsuk az Oroszország ellen elvben július végén lejáró gazdasági szankcióknak: ejtsék őket, meghosszabbítsák, vagy netán még szigorítsák is őket?

Kiszivárgott értesülések szerint az ülésen lényegében újfent megerősítést nyert a korábbról már jól ismert tagállami "megosztottság" a kérdés megítélésében. Ez egyébként a találkozó után tett publikus nyilatkozatokból is kiderült: miközben például Linas Linkevicius litván külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy a szankciók érvényének a meghosszabbítása "a legkevesebb, amit tehetünk", addig olasz kollégája, Paolo Gentiloni már arról beszélt, hogy szerinte Kelet-Ukrajnában "bátorító jelek mutatkoznak" (a minszki határozat végrehajtásában), és ezért "jelen pillanatban sem új szankciók felvetése, sem pedig azok megújítása nem tűnik szükségesnek".

Az ilyen típusú vélemények között látszott lavírozni Laurent Fabius francia külügyminiszter, aki feltételekhez - mindenekelőtt Mariupol esetleges orosz elfoglalásához - kötötte, hogy a további szankciók kérdését napirendre tűzzék.

A megosztottságnak éppen az elmúlt napokban politikai szinten is adódtak jelei. Miközben például Matteo Renzi olasz miniszterelnök Moszkvában Vlagyimir Putyin elnöknél lobbizott az orosz együttműködésért a líbiai helyzet ellenőrzés alatt tartása érdekében - Rómában komolyan tartanak attól, hogy az iraki Iszlám Állam követői Líbiában is megvethetik lábukat -, ezzel egy időben Donald Tusk, az Európai Tanács állandó (lengyel) elnöke a héten a minszki megállapodás folyamatos orosz megsértéséről, és ennek kapcsán a határozottabb fellépés szükségességéről beszélt.

Federika Mogherini hozzájuk képest az uniós álláspont "egységének" fontosságára helyezte a hangsúlyt. Az utóbb nyilvánosan is közzétett beszédében a külpolitikai főképviselő az ülésen arra emlékeztette kollégáit, hogy az EU-külpolitika fő ereje az egységben van, legyen bár szó szükség esetén a szankciók elmélyítéséről, vagy a politikai párbeszéd bátorításáról.

Az egyik legfrissebb európai uniós döntés mindenesetre - igaz, csak ukrán vonatkozásban - nem a szankciók erősítésére, hanem részbeni enyhítésére utalt, amikor az EU pénteken feloldotta a korábbi szankciós listákon szereplő négy ukrán személlyel szemben a külföldi bankszámla- és vagyonbefagyasztást. Köztük van Olekszandr Jakimenko, az ukrán titkosszolgálat korábbi vezetője és Olekszij Azarov, a korábbi ukrán miniszterelnök fia is. (Tanácsi források szerint amúgy esetükben nem nagypolitikai megfontolás, hanem főként az a körülmény állt, hogy az eredetileg a jelenlegi ukrán kormány javaslatára szankciós listára helyezett személyek ellen az ukrán igazságszolgáltatás ezidáig nem tudott tényleges vétkességükről jogerejű bizonyítékokkal szolgálni. Az ifjabb Azarov esetében például még formális eljárás sem folyt eddig Ukrajnában.)

A szankciók ügye amúgy nem az egyetlen aspektusa volt az ukrán kérdéskörnek. Részletes vitát folytattak arról is, hogyan tudja az EU támogatni az Ukrajnában kiküldetésben lévő nemzetközi megfigyelőcsoportok tevékenységét - különös tekintettel a minszki megállapodás végrehajtására -, illetve, hogy hosszú távon milyen formában segítheti az EU a szükséges ukrajnai reformok végrehajtását. (A nemzetközi megfigyelők tevékenységéről a miniszterek meghallgatták az EBESZ főtitkárának a beszámolóját is.)

Tanácsi források szerint a reformok és az ukrán gazdasági-államigazgatási helyzet kapcsán informális brüsszeli egyeztetéseken nem egyszer felmerül annak az igénye, hogy valamilyen formában becsüljék meg: különböző időtávokra és lehetséges politikai helyzetekre vonatkoztatva hozzávetőlegesen milyen támogatási nagyságrendekkel célszerű számolni az ukrán helyzet reménybeli konszolidálásának elősegítésében? Jelenleg, nem kis részt éppen a helyzet képlékenységéből fakadóan, nincsenek még ilyen számítások, növekszik viszont a félelem, hogy a végletekig eladósodott, állandó hadi kiadásokra kényszerített, kivérzett ukrán gazdaság nem kizárható esetleges csődje könnyen jelenlegi támogatóinak a nyakába zuhanhat.

További részletek a BruxInfo cikkében.