Az ukrán kormány a háború kitörését követő első héten elfogadott egy jogszabályt, megteremtve annak a lehetőségét, hogy az ukrán hadseregen belül létrejöhessen egy külföldi fegyveres légió. Egy olyan egységről van tehát szó, ahová nemzetközi szinten toboroznak külföldi katonákat (is) – kezdte Vizi Balázs. Tekintettel arra, hogy ez a csapattest része az ukrán hadseregnek, tulajdonképpen a kijevi kormány az, ami biztosítja ezen személyek belépését az országba, valamint gondoskodik kiképzésükről, illetve az ukrán köteléken belüli elhelyezésükről – a már említett külföldiek légióján keresztül.

„A külföldi katonák kvázi ukrán zubbonyt öltenek magukra a főszabály szerint” – emelte kia szakértő.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint – bár erről nincsenek információi – a józan ész és a logika azt diktálná, hogy a jelentkezők valamiféle előzetes, köztük például pszichológiai vizsgálaton, felmérésen, interjún átessenek, mielőtt ténylegesen bevetik őket. Emellett bizonyos, hogy valamilyen katonai kiképzést is kell kapniuk, hiszen nem biztos, hogy mindegyikük rendelkezik fegyverforgatáshoz szükséges ismeretekkel, ami az ukrán hadsereg felelőssége. Vizi Balázs egyetértett azzal, hogy a különböző nemzetiségű katonák között lehetnek nyelvi nehézségek, de miután külön csapattestről van szó az ukrán hadseregen belül, feltételezhető az ukrán, mint vezényleti nyelv kiegészült az angollal, de erről konkrét információk ugyancsak nem állnak rendelkezésre.

Azzal kapcsolatban, hogy milyen státuszba kerülnek azok a külföldi államok, amelyeknek a polgárai fegyvert ragadnak Ukrajnában, kifejtette: jelen helyzetben az egyéni felelősség az, ami döntő, miután az érintett személyek maguk döntenek arról, hogy csatlakoznak az ukrán fegyveres erőkhöz. Vannak országok, amelyek ezt megengedik, mások azonban büntetik. Például a magyar Büntető törvénykönyv is a tiltott toborzás cím alatt azt is büntetni rendeli, aki a magyar katonai szövetségi rendszeren, tehát a NATO-n kívül csatlakozik valamilyen fegyveres félhez harcoló félként – hívta fel a figyelmet a szakértő. Sőt, volt arra is precedens, hogy egy ilyen személy az állampolgárságát is elveszítette az Egyesült Államokban. Vagyis az, hogy miként ítélik meg, az érintett országok belső joga szerint változik, de

semmiképp sem jelenti azt, hogy az állampolgárság szerinti állam venne részt a konfliktusban

– húzta alá Vizi Balázs. Ahhoz tehát, hogy egy harmadik ország is részesevé váljon az orosz–ukrán háborúnak, ahhoz a saját felségjelzése alatti harci egységeket kellene bevetnie a terepen.

Bár az ukránok szeretik „feltupírozni” a számokat, míg az oroszok kevésbé beszélnek róla, pontos információ arról sincs, hogy jelenleg hány külföldi tartózkodhat az ukrán fronton, de több százra tehető a számuk – folytatta az egyetemi docens. Érdekességként azt is megjegyezte, hogy a korábbi tapasztalatok alapján az orosz–ukrán háború egy teljesen „klasszikus” háború, amit egy szuverén állam ellen egy másik szuverén állam – a reguláris fegyveres erőivel – indított meg, amire régóta nem volt már példa.

Ami a zsoldosok alkalmazását illeti, Vizi Balázs emlékeztetett, legutóbb Szíriában, illetve Líbiában tűntek fel, többek között az olyan paramilitáris erők, mint az (orosz) Wagner-csoport, de ezen országok esetében inkább polgárháborús helyzetről, mintsem államközi konfliktusokról volt szó, így felmerült a kérdés, ha nem egy állam, hanem egy terrorszervezet, vagy magánhadsereg alkalmazásában állnak, zsoldosnak minősülnek-e. Olyanra viszont, hogy államok közötti nyílt fegyveres konfliktus törjön ki, és az egyik állam a saját hadseregébe integráljon külföldi harcosokat, erre nagyon régen volt példa. A szakértő szerint ők ebből a szempontból nem számítanak zsoldosnak.

Vizi Balázs elmondása alapján a mostanihoz fogható legutóbbi háború az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezette afganisztáni vagy iraki offenzíva lehetett, ezek esetében azonban figyelembe kell venni, hogy a harci cselekmények – a támadók részéről – valamilyen helyi erőkre támaszkova zajlottak, amit aztán valamilyen belpolitikai fordulat is követett. Viszont

két szomszédos állam nyílt összetűzésére, legalábbis Európában, a második világháború óta nem volt példa

– emelte ki.