„Elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy szoros szövetségünket megújítva tegyünk közös erőfeszítést a klímaváltozás ellen” – szögezi le az a közös közlemény, amelyet John Kerry, Joe Biden elnök klímaügyi különmegbízottjának az Európai Bizottságon tett szerdai látogatása, illetve az EU biztosi testülettel folytatott eszmecseréje után tettek közzé.
Megfigyelők megjegyzik, hogy a Biden-adminisztráció részéről a korábbi amerikai külügyminiszter európai útja az eddigi legmagasabb rangú személyes látogatás a kontinensre. Kerry a délutáni órákban utazott tovább Párizsba, ahol Emmanuel Macron elnökkel találkozik.
Biden klímaügyi megbízottja már a keddi érkezéskor az EU-amerikai kapcsolatok helyreállítása jegyében nyilatkozott, midőn az Európai Uniót az Egyesült Államok számára a „világon a legjobb partnernek” titulálta, amellyel
a klímavédelem fokozása érdekében esedékes együttműködés „egy új ipari forradalom nyitánya” lehet,
utat nyitva új, kibocsátásmentes, kevesebb csomagolóanyagot igénylő, zöldebb gazdaság kialakítása felé. Ilyen kihívással – tette hozzá – egyedül egyetlen ország sem képes megbirkózni, hanem csakis globális felelettel nyílhat esély a megvalósítására.
Mindez éles ellentétben állt az alig néhány hónappal ezelőtt kormányon lévő Trump-adminisztráció klímapolitikájával, amely még a párizsi klíma-egyezményből is kivonta országát (Biden azóta már bejelentette a Trump-lépés visszafordítását).
Cserébe az európai üdvözlés sem maradt el. Kerry brüsszeli vendéglátója, Ursula von der Leyen egyenesen „csodálatosnak” nevezte, hogy
az Európai Uniónak „ismét van egy barátja a Fehér Házban”.
Sajtójelentések szerint alighanem üzenetértékű, hogy az európai uniós partnerekkel történő első magasrangú személyes kapcsolatfelvételhez Biden éppen a klímaügyi személyes megbízottját küldte az óceánon túlra.
A sorsdöntő 2020-2030
Kerry tiszte amúgy a mostani európai körúttal Biden elnökségének első jelentősebb nemzetközi programjának, a világ vezető gazdaságainak áprilisra tervezett amerikai klímapolitikai csúcstalálkozójának az előkészítése is. Ez utóbbi viszont – immár Kerry szavai szerint – a novemberben Glasgow-ban esedékes ENSZ-klímakonferenciát lesz hivatott megalapozni.
A majdani skóciai klíma-csúcsot Kerry visszatérően kulcseseményként emlegette és több nyilatkozatában is megjegyezte, hogy
„Glasgow az utolsó lehetőség és egyúttal a legjobb remény” arra, hogy a klímaváltozás globális megállításában áttörlést érjenek el.
Erre annál is inkább szükség lesz a volt amerikai külügyminiszter szerint, mert a klímaváltozás szempontjából a 2020 és a 2030 közötti évtized úgymond „sorsdöntő lesz” az emberiség jövője szempontjából.
EU-oldalon az utóbbi kapcsán emlékeztettek, hogy 2050-re Európa kíván az első karbonsemleges kontinens lenni. Ennek érdekében hagyta jóvá tavaly decemberben mintegy 8 órás vita után az EU állam- és kormányfőinek tanácskozása, hogy a károsanyag-kibocsátást a 2030-ra eredetileg célul kitűzött 40 százalék helyett EU-szinten 55 százalékkal csökkentik majd.
Kellene egy nagy lökés
A The Financial Times elemzése ennek kapcsán idézett szakértőket, akik hangsúlyozták, hogy az nem megoldás, ha a klímaváltozási tendenciák megállításához szükséges erőfeszítéseket a célul kitűzött három évtized utolsó harmadára hagyják, hanem éppen ellenkezőleg, sikerrel csak az kecsegtet, ha a döntő lökést az első harmadban adják meg az átálláshoz.
Sokan ennyiből is tekintenek növekvő aggódással a kínai klímapolitika alakulására. Peking tavaly kötelezettséget vállalt arra, hogy 2060-ra az ország karbonsemleges lesz - amit akkor klímavédelmi körökben átalános megkönnyebbüléssel fogadtak -, ám az azóta napvilágot látott részidős kínai tervek és eddigi intézkedések egyelőre mindezt nem látszanak alátámasztani.
A brüsszeli Euractiv idézett olyan szakvéleményt, amely szerint Kínában csupán tavaly háromszor annyi szénalapú ipari fejlesztés történt, mint a világ több részén együttvéve. Ráadásul a kínai példa nemcsak önmagában lehet káros, hanem hasonló lépésekre ösztönözheti a nem kevésbé energiahiánnyal küszködő, viszont szintén hatalmas felhasználói körrel számoló Indiát. Márpedig kettőjük károsanyag-kibocsátási hányadának radikális növekedése boríthat minden globális erőfeszítést.
Európai uniós részről mindezek fényében is vallják az összehangolt nemzetközi „klímadiplomácia” fontosságát, elismerve egyúttal, hogy globális áttörést csak a szegényebb országok bevonásával lehet elérni, ehhez viszont
megkerülhetetlen lesz a „klímafinanszírozást" szolgáló nemzetközi támogatás megteremtése.
Ez egyébként szintén a novemberi glasgow-i konferencia egyik kiemelt témaköre lesz majd.
Karbon importadó, vagy valami más?
Addig azonban, amíg a klímapolitikai lépések nem egyforma súllyal vannak jelen a világgazdaság szereplőinél, versenyhátrányba kerülhetnek azok, akik költenek erre, azokkal szemben, akik egy megengedőbb környezet lehetőségét kihasználva ennek költségeit elhagyhatjék.
A mindebből következő gyakran torz piaci helyzet kezelésének egyik lehetséges formája - ami szintén az EU-amerikai egyeztetések fontos tárgya lehet - az uniós részről kilátásba helyezett karbon „importadó” (valójában karbonjárulék) bevezetése. A témában az Európai Parlament plenárisa éppen a héten fogad el állásfoglalást, arra ösztökélve az ügyben javaslatra készülő Európai Bizottságot, hogy mielőbb vezessenek be olyan kiigazítási mechanizmust, amely a károsanyag-kibocsátási piac mindenkori változásához igazodva
plusz járulék kivetésével az átlagos európai árszinthez hozza fel a magas karbontartalmú harmadik országbeli importot.
A tervek szerint az egyebek között a cementgyártást, acélipart és vegyipart megcélzó intézkedés azon országok termékeit érintené, ahol a klímavédelmi szempontok még nem érvényesülnek kellő súllyal, következésképpen az ottani gyártókat nem terheli a szükséges környezetvédelmi intézkedések költségterhe, tehát alá tudnak kínálni az utóbbira rákényszerülő európai uniós cégeknek. Ráadásul ilyen országok viszonylatában fennáll annak a veszélye is, hogy maguk az európai gyártók teszik át székhelyüket a klímavédelmi szempontból engedékenyebb külső országokba, onnan kínálva eladásra immár európai piacon is terméküket.
Riadalom több iparágban is
A kezdeményezés már jó ideje napirenden van, és az Európai Bizottság a tervek szerint júniusban tesz majd le az asztalra jogszabály-javaslatot, amit kezdetben az európai cégek többsége előzetesen üdvözölt. A most megszülető európai parlamenti ajánlás azonban az említett iparágakban már inkább kisebb pánikot váltott ki azzal, hogy az EP-állásfoglalás
a karbon import-járulék bevezetésével egy időben kivezetné az európai cégeket bizonyos határértékeken belül jelenleg megillető ingyenes károsanyag-kibocsátási kvótákat.
Az európai cementipar, az acélipar és a vegyipar közösségi szintű érdekvédelmi szervezetei a Reuters keddi jelentése szerint múlt csütörtökön közös levélben fordultak az EP témában illetékes jelentéstevőjéhez, Jannick Jadot-hoz, szorgalmazva, hogy az ingyenes kibocsátási kvótákat ne érintse a most tervbe vett változás. Jadot egyelőre tartotta magát ahhoz a véleményhez, hogy egy kettős könnyítés – ingyenes kvóta az európai gyártóknak, kötelező behozatali import-járulék a külső eladóknak – biztos kiverné a biztosítékot a Világkereksedelmi Szervezetnél (WTO), és ezért megtartotta az európai könnyítés kivezetésére vonatkozó részt.
Egyébként a maga részéről szintén az ingyenes kvóta fenntartása ellen szólalt fel legutóbbi jelentésében az EU számvevőszéke is, midőn megállapította, hogy már az eddigi könnyített kibocsátási rezsim is – amit amúgy a karbonkibocsátásban engedékenyebb országból érkező importnyomás kompenzálására tettek eddig számukra lehetővé – láthatóan „visszafogta” az európai gyártók „készségét”, hogy csökkentsék általában is az európai kibocsátást.
EP-részről mindenesetre siettek hangsúlyozni, hogy nem importadóról lenne szó – ezt ugyanis a WTO kategorikusan tiltja –, hanem az importált cikk karbontartalmához, illetve az előállítási ország karbonpolitikai előírásaihoz igazodó,
folyamatosan változó mértékű árkiegészítésről.
A beérkező terméknél mindenkor megvizsgálnák, hogy mekkora karbontartalommal kell számolni, majd a végső EU-piaci árképzésnél az európai karbonkibocsátási elszámolási egységek folyamatosan változó árával korrigálnák a termék tényleges piaci árát.
A karbon import-járulékot nem az egyes – külföldi gyártóval versenyben lévő – európai cégek kapnák meg (amivel mellesleg korábban éppen amerikai oldalon próbálkoztak, csak a WTO-rendszer ezt sem tolerálta), hanem az EU közös büdzséjébe vezetnék vissza, hogy ebből finanszírozzanak általános környezetvédelmi, karbonsemleges megoldásokat.
Az éghajlat is számít
EU-oldalon mindezek mellett az év elején fogadtak el új stratégiát annak érdekében, hogy erősítsék az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességet is a belső piacon. Mint Frans Timmermans, a Bizottság klímapolitikai kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke fogalmazott a javaslat februári bemutatásakor, fontos, hogy
az EU ne csak a klímasemlegességet érje el 2050-re, hanem az éghajlatváltozással együtt járó szélsőséges időjárási hatásokkal szemben is ellenállóbb legyen.
Ez utóbbi jelenleg évente mintegy 12 milliárd euró veszteséget okoz az európai gazdaságnak, de ha nem gyorsul fel és javul az alkalmazkodás, a számla ennek a sokszorosa – egyes számítások szerint igen hamar akár évi 170 milliárd euró – is lehet.
Mindezek mellett folyik tehát általában az európai klímapolitika különböző elemeinek a végrehajtását célzó fokozatos építkezés. Az Európai Bizottság 2021 nyarán egymás után felülvizsgálja majd a releváns jogszabályokat (megújuló irányelv, energiahatékonysági irányelv, ETS-rendelet, gépjárművek szén-dioxid-kibocsátási határértékei, ETS-en kívüli szektorok), hogy hozzáigazítsa a korábban lefektetett célokat az új klímaambíciókhoz.
Azzal, hogy mostantól mindebben európai remények szerit immár nem amerikai ellenintézkedések közepette, hanem alkalmasint Washingtonnal karöltve haladhatnak előre, a különböző célok megvalósulásának is nagyobb esélyt adhatnak – mutatnak rá bizottsági részről.