A Petőfi Attila vezérőrnagy által vezetett csapat ismét két régi aktát vett le a polcról, majd nemcsak leporolták, hanem meg is oldották az ügyeket – kezdte a beszámolót a rendőrségi portál.

Csecsemőgyilkosság

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnü­gyi osztálya 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt ismeretlen tettes ellen folytatott eljárást 2004-ben. A nyomozást 2004. szeptember 24-én rendelték el egy Péteri községhez tartozó szeméttelepen talált élettelen csecsemő ügyében.

Guberálók jelezték a rend­őrségnek, hogy egy nejlonzacskóban csecsemőholttestre leltek a szemétbánya egy lecsupaszított részén. A helyszíni szemle, majd később a boncolás is megállapította, hogy az érett, életképes, fiú újszülött halálát magára hagyás, kihűlés és részben fulladás okozta. Az ügyben többirányú szakértői és adatgyűjtő tevékenységet folytattak a kollégák, ennek ellenére sem tudták a csecsemő édesanyját felkutatni, illetve a bűncselekmény helyét, idejét, részleteit megismerni. A nyomozást, az elkövető kilétének ismeretlensége miatt, 2004. november 23-án felfüggesztették.

– Munkatársaimmal 2020-ban áttekintettük és újraértékeltük az ügyben keletkezett dokumentumokat. Ismételten elemeztük a tudomásunkra jutott információkat, majd április 23-án elrendeltük a nyomozás folytatását. A vizsgálat során feltérképeztük a 2004. január 1. és december 31. között Péteriben élt, állandó vagy ideiglenes lakcímmel rendelkező, szülőképes nőket. Az elsődleges vizsgálat 440 asszonyt érintett, majd innen tovább szűkítettük a kört. A tanúvallomások után 55 potenciális anyajelölt maradt. Az adatgyűjtés és a beszerzett DNS-minták után az eredményeket anyasági vizsgálat céljából a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Genetikai Intézetének küldtük meg elemzésre. A szakvélemény kihozta, hogy már az első körben látókörbe került, egy jelenleg 48 éves péteri nő volt a gyermek biológiai édesanyja – számolt be a nyomozásról Hajdu Krisztián őrnagy, kiemelt főelőadó.

Ezek alapján tanúként hallgatták ki az asszonyt, aki elismerte, hogy 2004. szeptember 23-án, az éjszakai órákban egy kisfiúnak adott életet a családi házukban. Ott élt együtt a korábbi házasságaiból származó öt gyermekével és akkori férjével. Vallomásában elmondta, hogy

nem tapasztalt magán terhességi jeleket, ebből adódóan a szülés is váratlanul érte. Akkori férje, S. József szintén megdöbbent a nem várt eseményen.

A házastársak között a kisfiú érkezése miatt heves vita tört ki. A veszekedés csillapodását követően, amikor a nő bement a fürdőszobába, hogy rendbe hozza magát, a férje eltűnt a házból a gyermekkel együtt. Mint kiderült, S. József több réteg textíliába, majd egy nejlonzacskóba csomagolta a csecsemőt, és kitette a ház elé a lomtalanításra ítélt holmik közé. Aznap három körben vitték el a hulladékot a házak elől, vélhetően a második etapban szállították el az élve született csecsemőt is a szeméttel együtt. A férj, mint aki „jól végezte dolgát”, visszatért, és halállal fenyegette a nőt, ha a történtekről bárkinek beszél – ismertette az esetet az őrnagy.

Az asszony azóta is hallgatott, tanúvallomásában arról beszélt, hogy bár azóta elváltak, mégis félt a férfi haragjától. A rendelkezésre álló bizonyítékok birtokában elfogták a jelenleg 58 éves monori biztonsági őrt, majd emberölés bűntettének minősített esetével meggyanúsították. S. József mindent tagadott. A büntethetősége négy évvel később elévült volna. A bíróság június 15-én elrendelte letartóztatását.

Kiegészített szakértői vélemény segített

A másik eset négy évvel későbbi: 2008. augusztus 10-én 23 óra körül a Budapesti Rend­őr-főkapitányság (BRFK), illetve a fővárosi tűzoltóság ügyéletére futottak be lakossági bejelentések egy tűzesetről. A XII. kerületi Kútvölgyi Kórház melletti kiserdőben egy hajléktalan férfi sátra és annak környezete magasra csapó lángokban égett. Miután a tűzoltóknak sikerült eloltaniuk a tüzet, életveszélyes állapotban vitték kórházba az ott élő 52 éves férfit. A sérültet a Szent István Kórház égési osztályára szállították, ahol a kezelés dacára a férfi két nap múlva meghalt.

A BRFK rendkívüli haláleseti eljárás keretében orvos és tűzvizsgálati szakértő bevonásával vizsgálta a körülményeket, azonban a tűz keletkezésének módját nem sikerült tisztázni. Csupán feltételezni lehetett, hogy a sátor előtti alkalmi tűzrakó helyen a sértett megbotlott, majd a tűzbe esett. Az akkori eljárás bűncselekményre utaló körülményt nem tárt fel, ezért az ügyet lezárták.

– Tavaly elővettük, és elemeztük az eddig rendelkezésre álló adatokat, hogy a tényállást megnyugtató módon tudjuk tisztázni. Az információk birtokában 2019. október 8-a hozott újabb fordulatot, akkor a nyomozás elrendeléséről határoztunk. A korábbi orvos szakértői véleményt kiegészítették, mely megállapítás szerint a férfi testfelszínének 92 százalékát érintő harmad- és negyedfokú, mélyre terjedő égési sérüléseket szenvedett. A Nemzeti Szakértői és Kutató Intézet igazságügyi orvos szakértője és a tűzvizsgálati szakértő egybehangzó véleménye kimondta, hogy

a tüzet éghető folyadék vagy égést gyorsító anyag meggyújtásával váltották ki, ezzel pedig a bizonyossággal határosan az idegenkezű elkövetést vélelmezték

– számolt be a nyomozásról Hajdu Krisztián.

A korabeli eljárásban már képben volt a jelenleg 61 éves N. István hajléktalan. A férfi börtönből szabadulva élettársával egy autóban töltötte az éjszakákat, mely a tetthely mellett egy parkolóban, az említett sátortól néhány méterre állt.

– Felkutattuk az esettel kapcsolatba került tűzoltókat, mentősöket, kórházi dolgozókat, kollégákat, és megkérdeztük őket a tűz oltásának, a sérült ellátásának körülményeiről. N. István élettársát is kihallgattuk. Elmondta, hogy aznap este, miközben robbanások hangjára, két-három méteres lángokra, valamint segélykérő kiáltásra ébredt az autóban, élettársa az ismerős férfi sátra felől tért vissza a kocsihoz. A nemi erkölcs elleni bűncselekmény ügyében jelenleg letartóztatott N. István zárkatársai közül többeket is tanúként nyilatkoztattunk. N. István fogolytársainak beszámolt a tűzhalált szenvedett hajléktalannal való összetűzéséről, említett egy közöttük kialakult verekedést is, valamint azt is elmondta, hogy felgyújtotta – sorolta az őrnagy.

A férfit különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki június 11-én. Vallomásában előadta, hogy ismerte a sértettet, akivel a tűzeset napján, 20 óra körül még a sátornál hármasban beszélgettek. Ezután egyedül hagyták, majd élettársával a gépkocsijukhoz mentek, ahol mindketten aludtak. Szerinte a robbanások, kiabálás hangjaira ébredtek a járműben, ekkor távolabb gurult, leállította az autót, majd a tűzoltókat akarta hívni mobiltelefonján. Végül nem telefonált, mert már látta a szirénázó lánglovagok közeledését. Az állította: az ezt követő napokban több kórházat is felkeresett, hogy a sértett állapota felől érdeklődjön.