A húszas éveiben járó hölgy hosszú, fekete kabátban, kezében hordozható magnóval szokott esténként megjelenni a milánói metróban. Amikor az ajtók bezáródnak, ledobja a kabátját, ami alatt csak egy fekete latex övet vörös selyemgombokkal, fekete harisnyát, fekete, fényes, térd fölé érő csizmát és fekete, ujjatlan kesztyűt visel és bekapcsolja a magnót.

Miután a kapaszkodók és csövek felhasználásával előadja táncát, összeszedi az adományokat, majd leszáll...

"A Porta Genova állomáson vártam a metróra éjjel fél 12 és éjfél között, amikor megláttam a hölgyet. Istenien nézett ki és szövetből készített macskafüle volt" - fogalmazott Michela Proietti olasz újságírónő a Corriere Della Serra napilapban.

A sztriptíztáncosnő két megállón keresztül adta elő magánszámát, melynek során például beleült egy fiatal nő ölébe, aki ezt nagyon mulatságosnak találta. "Látszólag az összes utasnak tetszett a show. Egyáltalán nem volt közönséges - mindenki mosolygott és nevetett" - számolt be az újságírónő, aki azt is elmondta, hogy cikke megjelenése után rengeteg e-mailt kapott, melyek arról szóltak, hogy sokan látták a titokzatos nőt.

A levelek szerint az utasoknak komoly felüdülést jelentett a koldusok és a megkérdőjelezhető minőségű zenét játszó előadók után a találkozás a misztikus táncosnővel.