A berlini gazdaságkutató intézet szakértője szerint a túlórázás terén az uniós tagállamokban tapasztalható eltérés abból fakad, hogy az egyes országok különböző választ adnak a gazdasági kihívásokra.
Németországban az alkalmazottak munkahelyének védelme igencsak erős, tehát az angolszász világban elterjedt egyszerű felvétel, könnyű felmondás gyakorlatával ellentétben a német dolgozóknak csak igen nyomós esetben lehet felmondani. Következésképpen a cégek a válságos időkben sem tudnak megválni alkalmazottaiktól. Ezért a konjunktúra szárnyalása idején sem vesznek fel új személyeket, hanem a már meglévő gárdával igyekeznek ellátni a megnövekedett feladatokat. Ennek köszönhető a túlórák elharapózása.
Hogy ezekért a dolgozók nem követelik meg a többletfizetést, azt részben az ilyen esetben alkalmazott magasabb adókulcs magyarázza, részben pedig az alkalmazottak alapbeállítottsága, illetve aggodalmuk állásuk esetleges elvesztésétől. Ugyanezen okra vezethető vissza az is, hogy csupán a túlórák töredékét egyenlítik ki szabadidővel.
Kiváltképpen a magasabb beosztásban lévő, alapos képzettséggel rendelkező alkalmazottak túlórái szaporodtak el az ezredforduló óta. A gazdaságkutató intézet szakértője ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a vezető beosztású munkavállalóktól sok esetben szinte elvárja a cégük, hogy ellenszolgáltatás nélkül maradnak akár késő estig is hivatalukban.
Hasonlóképpen problémát jelent az elérhetőség is. A mobiltelefon elterjedésével szinte magától értetődővé vált, hogy az alkalmazottakkal akár szabad idejükben is kapcsolatba léphetnek a munkaadóik és ez a tény a stressz további erősödését vonja maga után. A berlini munkaügyi minisztérium most olyan tervet készít, amelynek célja a stresszhelyzetek korlátozása.
Újfajta táblákat láthatnak a sofőrök az autópályákon, nagyon kell rájuk figyelni