Az életének 78. évében, méltósággal viselt betegség után elhunyt színészt, rendezőt családja, barátai, pályatársai és tisztelői kísérték el utolsó útjára.

"A rohanó idő, a hiányod fogja megmutatni, hogy ki voltál. Azt a minőséget, azt az emberi tartást, azt a művészi odaadást amellyel éltél, léteztél, és képviselted azt, ami már nincs, ami te voltál" - hangsúlyozta búcsúbeszédében Blaskó Péter színművész.

"Nem tudtam, hogy már úton vagy az elmúlás felé" - tette hozzá, felidézve, hogy nem olyan régen még Benedek Miklós lelkesen beszélt készülő könyvéről.

Az elegancia, a tartás, az ízlés a lényéből fakadt. Egyenes, befelé forduló, magát emésztő alkat volt, a hozzá tartozó kesernyés szarkasztikus humorral - idézte meg Benedek Miklós alakját, kiemelve, hogy a színház és a fiatalok tanítása volt az élete.

A gyászszertartáson Vajda Katalin író felidézte, hogy a Budapest Orfeumnak köszönheti, hogy megismerte Benedek Miklóst, ahol kollégája majd később barátja is lett a színművésznek.

Benedek Miklós nem szerette, amikor a kritikusok automatikusan elegáns angol úrnak titulálták, mégis az életben elegáns úriember volt - jegyezte meg.

Vajda Katalin kiemelte: Benedek Miklós számára a hitelesség és a személyiség volt a legfontosabb dolog, nemcsak a színpadon, hanem az életben is.

Felidézte, hogy a színművész utoljára decemberben állt színpadra a Vígszínházban, Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjában.

Hirtling István színész beszédében meghatódva elevenítette fel Benedek Miklóshoz fűződő 42 éves barátságát.

Felidézte, hogy Benedek Miklós először nem akart kórházba vonulni betegségével, végül azonban több mint egy évvel ezelőtt megtette. Ennek köszönhetően még tudomást szerezhetett negyedik unokája érkezéséről, megírhatta Vajda Katalinnal készülő könyvét, valamint megélhette, hogy a szakma elismerje és a nemzet színészévé válasszák - mutatott rá Hirtling István.

"Türelemmel várjuk, hogy olvashassuk a könyved és kérünk, hogy álmodban is segítsd elviselni a hiányodat" - zárta szavait Hirtling István.

Szacsvay László színművész a főiskolás évek óta tartó, 60 éves bartáságukat idézte fel búcsúbeszédében.

"Bevezettél egy csodálatos világba, a letűnt orfeumba, amit most már senki sem ismer úgy, ahogy te ismerted" - idézte fel Szacsvay, hozzátéve, hogy talán rokonlelkek voltak.

Emlékeztetett arra, hogy Benedek Miklós mindent elért "amit ezen a pályán megkaphat a színész, a rendező, a tanár: sikert, díjakat, szeretetet".

Benedek Miklós 1946-ban született Budapesten. 1969-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. Ő volt a szellemi atyja a Budapest Orfeum című zenés produkciónak, amelyet 1979-ben Császár Angelával és Szacsvay Lászlóval közösen hoztak létre. 1983-tól húsz évig volt a Katona József Színház tagja, itt kezdett el rendezni is.

2003 és 2009 között ismét a Nemzeti Színház tagja volt, majd szabadúszó művész lett. 1992-től tizenöt évig oktatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A kilencvenes években a Magyar Színészkamara ügyvivője, 2017 óta az Orlai Produkciós Iroda társulatának tagja volt.

Emlékezetes színpadi alakításai mellett rendezőként több Heltai- és Molnár-darabot, számos komédiát, zenés játékot vitt színre. Számtalan tévé- és játékfilmben is feltűnt.

A Jászai Mari-díjat 1981-ben kapta meg, 1989-ben érdemes művész, 2012-ben kiváló művész címmel jutalmazták. 1998-ban vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést, 2016-ban a Kossuth-díjat. 2020-ban lett a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, tavaly szeptemberben választották a nemzet színészei közé.

Benedek Miklóst a Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra.