Major Tamás osztályában végzett a Színművészetin Csiszár Imre friss Kossuth-díjas rendező, aki osztályfőnökétől azt tanulta: a színház játék.

"Rendezőként, színészként, drámaíróként is csak olyan ember kezdjen munkába, aki örökké gyerek tud maradni."

A rendező szerinte mindig tudja, hogy miért vesz elő egy darabot, a végső cél pedig az élvezhetőség, nem szabad a színpadot katedrának, de vásári térnek sem használni, bele kell vonni a játékba a nezőket, így lesz a színpad közös játéktér.

Szerinte nem szabad az írói szándékkal szembemenni, de meg kell próbálni megfejteni azt, ellene dolgozni nem jó, helyette inkább másik darabot kell választani.

Nemrég a Nemzeti Színházban rendezte meg a Morus Tamás életéről szóló Robert Bolt-művet (Egy ember az örökkévalóságnak), amelyből szintén kifejezhető az egyénnek és a hatalomnak a viszonya, a hité és a hitetlenségé, illetve a megalázkodásé és a szólásé, amivel felelősséget vállalunk.

Az aktualizálásnak ugyanakkor van helye, mert

Moliere Úrhatnám polgára a kortársaknak tart tükröt, ami nem történik meg ma, ha az akkori köntösben áll színpadra a darab ma: a darabot ez esetben nem szabad a korában tartani,

mert a néző nem fog szembesülni az üzenettel.

Csiszár Imre Zalaegerszegen rendez Shakespeare-t, egy vásári komédiát (A windsori víg nők).

A Kossuth-díjjal kapcsolatban elmondta, nem az egyes emberek jó és rossz tanácsaira, kritikáira kíváncsi, csakis a közönségére.

"Nem szabad, hogy a ruhatárban érjen véget a darab" - vélekedett a színházi rendező.