Augusztus elején jelentette be a Győr holland kézilabdázója, Yvette Broch, hogy felfüggeszti a pályafutását. A 27 éves beálló akkor csak a csapatnak indokolta meg adöntését, most a holland Helden Magazinban publikált Szabadnak érzem magam címmel írt nyílt levélben magyarázta el váratlan lépésének a hátterét - ebből idézünk.

Az elvárásokról

„Az elmúlt három évben a világ legjobb csapatában, a Győri Audi ETO-ban játszhattam. Az álmom valóra vált, 2017-ben és 2018-ban megnyertük a BL-t, és engem megválasztottak a legjobb beállónak. Nagy sikereket éltünk meg, amelyek sokat adtak nekem, de eközben mentálisan és fizikálisan rengeteget kivettek belőlem. A Győrhöz hasonló klubokban mindig nagy a nyomás. Egy cél van, megnyerni a Bajnokok Ligáját. A klub és a szurkolók is azt várják el tőled, hogy győzzél. Mindig."

A legfájdalmasabb pillanatról

"Benne van a személyiségemben, hogy a legjobb akarok lenni. És ez magával hozta, hogy ne panaszkodjak, hanem dolgozzak keményen. Az első évem Magyarországon rendkívül intenzív volt. Nehéz volt hozzászokni az új országhoz, kultúrához és nyelvhez, miközben magamnak is bizonyítani akartam. 2016-ban, az első szezonom végén hetesekkel buktuk el a Bajnokok Ligája döntőjét. Ez volt a legfájdalmasabb pillanat a karrieremben."

Az utolsó nagy győzelem áráról

„A harmadik szezonom nemcsak a legjobb, hanem a legkeményebb is volt a karrieremben. A Győrt folyamatosan sérülések sújtották, sok játékos kiesett hosszabb időszakra. Extra nyomást éreztem, hogy többet tegyek a csapatért, mert jó erőben voltam. Az én posztom rendkívüli fizikai igénybevétellel jár, sokat kellett elviselnem. Az utolsó időszakban fájdalomcsillapítókkal játszottam, hogy elviseljem a folyamatos fájdalmat. A trófeákért küzdöttünk, és nekem újra meg kellett nyernem a Bajnokok Ligáját. Sikerült. Minden nehézség ellenére végül a kezünkbe foghattuk a trófeát. Abban a pillanatban észre sem vettem, hogy bőven túlléptem a határaimat. Amikor végre el tudtam menni nyaralni és kis nyugalom volt körülöttem, rájöttem, hogy a testem teljesen üres. Nem bírtam tovább. Nem hunyhattam le a szemem, hallgatnom kellett a testem jelzéseire, amit nem tettem meg korábban.”

A döntés nehézségéről

„A küzdelem az eszem és az érzéseim között eltartott egy ideig. De a lelkem mélyén tudtam: abba akarom hagyni a kézilabdát. Csak még nem tudtam hangosan kimondani, egészen addig a pillanatig, amíg biztos nem lettem benne, hogy követhetem az érzéseimet. Olyan biztos voltam magamban, hogy miután meghoztam a döntést, egyáltalán nem voltak álmatlan éjszakáim. A kézilabda abbahagyását ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, amikor búcsút veszünk egy szeretett személytől, akit ugyan még mindig imádunk, de tudjuk, mindkettőnknek jobb lesz, ha a magunk útját járjuk.”

Az újrakezdésről

„Mindig megkapom a kérdést, mikor kezdem el újra. Talán néhány hónap vagy egy év múlva azt fogom gondolni, hogy újra kézilabdázni szeretnék. De egy teljesen más módon és egy másik Yvként. A játék szeretete miatt és örömből fogok játszani, nem azért, mert valamit meg kell csinálnom. És akkor egy olyan Yvette-t láthatunk, aki elfogadja, nem mindig mennek úgy a dolgok, ahogyan ő szeretné.”

Az új életéről

„Most Énidő van. Meditációval indítom a napokat, majd jóga következik. Még mindig próbálok mélyebbre ásni magamban. A folyamatos eredménykényszernek való megfelelés nem múlik el egyik napról a másikra. Ez nem jelenti azt, hogy ki akarnám törölni a kézilabdás emlékeket és élményeket az életemből. A Győrben és a holland válogatottban töltött időszak sokat adott nekem. Mindig is ezt akartam, megvalósítottam az álmaimat. De most egy új utat választottam, és közben újra felfedezem magamat. A jövőben csak olyan döntéseket fogok hozni, amelyek örömmel töltenek el."